A konfliktusok fájdalmas öröksége: az eltűntekre emlékezünk augusztus 30-án
SAJTÓKÖZLEMÉNY
2024. augusztus 30.
Augusztus 30-án, az eltűntek világnapján a fegyveres konfliktusok és egyéb erőszakos cselekedetek, migrációs folyamatok és természeti katasztrófák következtében eltűnt emberekről emlékezünk meg. A világnap célja többek között a szolidaritás kifejezése az eltűntek családjai felé, hiszen a feldolgozási folyamat elhagyhatatlan része, hogy a családtagok érezhessék: nincsenek egyedül, szeretteik nincsenek elfeledve, és hogy léteznek olyan humanitárius szervezetek, amelyek azért dolgoznak, hogy megkaphassák a válaszokat és a szükséges támogatást.
Több százezer ember van világszerte eltűntként nyilvántartva. Az eltűnések a fegyveres konfliktusok és más erőszakos cselekmények, katasztrófák és a migráció egyik legkárosabb és leghosszabb ideig tartó humanitárius következményei, mert a lezáratlan ügyekből fakadó bizonytalanság és a fájdalom érzése gazdasági, adminisztratív és pszichológiai megterhelést is jelent a családok számára. A sérelmek megfelelő kezelése és hivatalos elismerése nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is kulcsfontosságú a megbékélés és a békefolyamatok szempontjából.
Egy családtag elvesztése mély sebet ejt a hozzátartozók lelkén, mely a konfliktus lezárulta után is fájdalmas marad. Különösen igaz ez akkor, ha az eltűnt hozzátartozó sorsa később sem tisztázódik. Ekkor a fájdalom tovább táplálhatja a viszály szította korábbi ellenérzéseket, a lelki megbékélés elmarad, és a gyász, a trauma még generációkon keresztül a családdal maradhat.
A Vöröskereszt és Vörösfélhold Mozgalom világszerte segíti az eltűnt emberek felkutatását és a családok újraegyesítését. Tavaly több mint 65 800 embert regisztráltak eltűntként, és 16 600 ember hollétét tárták fel. Hazánkban jelentős munkát végez a Magyar Vöröskereszt, kezelve a hazai és nemzetközi keresési kérelmeket, különös figyelmet fordítva a migrációs helyzetekre és a konfliktusok által érintett esetekre.
Az eltűntek világnapja a szolidaritás kifejezése mellett lehetőséget ad a kérdés fontosságának hangsúlyozására is. Az eltűnt személyek ügyeinek megfelelő kezelése nemcsak a múlt sebeit gyógyítja, hanem hozzájárul a megbékéléshez, az empátia és az együttműködés építéséhez is. A humanitárius munka és a keresőszolgálatok tevékenysége segítséget nyújt abban, hogy a rászorulók válaszokat és megfelelő támogatást kaphassanak.