Ismerj meg minket!

Egy új kezdeményezést indítunk, melyben olyan elhivatott vöröskeresztes munkatársakat kívánunk bemutatni, akik mindennapi munkájukban és életükben is a Vöröskereszt és Vörös Félhold mozgalom alapítója, Henry Dunant, és az általa megfogalmazott hét alapelv szerint küzdenek a világ jobbá tételéért.

Történeteiken keresztül egy új, emberközelibb oldalról is szeretnénk bemutatni hazánk egyik legnagyobb humanitárius szervezetét.

Dunant nyomában – Áldozatkészen a Magyar Vöröskeresztért

Hajnal Mária
Hajnal MáriamunkatársMagyar Vöröskereszt Baranya Megyei Szervezeteszociális munkatárs, pályázati referens, igazgató asszisztens2014 óta

„Ebben a zavaros világban a Vöröskereszt egyetemes értéket képvisel”

Idén tél végén, még a koronavírus-járvány hazai kitörése előtt indult volna el új sorozatunk „Dunant nyomában – Áldozatkészen a Magyar Vöröskeresztért” címmel, melyben olyan elhivatott vöröskeresztes munkatársakat kívántunk bemutatni, akik mindennapi munkájukban és életükben is a Vöröskereszt és Vörös Félhold mozgalom alapítója, Henry Dunant, és az általa megfogalmazott hét alapelv szerint küzdenek a világ jobbá tételéért. A tavasszal Magyarországon is megjelenő koronavírus a Magyar Vöröskeresztet is rengeteg, korábban soha nem tapasztalt helyzet és megoldandó feladat elé állította, melyeken számos munkavállaló és önkéntes hősies segítségével tudtunk csak úrrá lenni. A veszélyhelyzet megmutatta, hogy a humanitárius értékeket követve milyen sokan készek önzetlenül segíteni és emberfeletti teljesítményeket véghezvinni, valamint azt hogy mennyi „hétköznapi hős” dolgozik szervezetünk kötelékében. Közéjük tartozik Hajnal Mária, a Magyar Vöröskereszt Baranya Megyei Szervezetének kollégája, akit elsőként mutatunk be sorozatunkban. Mária egyszerre tevékenykedik mint szociális munkatárs, pályázati referens és igazgatói asszisztens, közben pedig a mindennapokban is a vöröskeresztes szellemiség jegyében igyekszik támogatni környezetét. Történetén keresztül egy új, emberközelibb oldalról is szeretnénk bemutatni hazánk legnagyobb humanitárius szervezetét.

Hogyan kerültél és hogyan lettél Vöröskeresztes?

2014-ben a szervezet akkori vezetője megkért, hogy segítsek egy pályázat módosításában.  Abban az időben meg voltam róla győződve, hogy író leszek, s habár nem volt sok szabadidőm, úgy éreztem, hogy ez a kis feladat belefér még az életembe. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy egyre kevesebbet írok és egyre többet dolgozom. Egerben, egy véradást népszerűsítő flashmobot készítettünk, ahol 200 vöröskeresztes, mint pirosba öltözött katicabogarak vonultak a város utcáján. Mindnyájunknak egyszerre dobbant a szívünk. Ez akkora élmény volt számomra, amely végérvényesen meghatározta a jövőmet. Vöröskeresztes lettem.

Meséld el a legszebb Vöröskeresztes élményed!

Az említett egri flashmob mellett szívesen emlékszem egy 2018-as projektünkre, amelynek keretein belül egy egészségügyi intézmény hófehér falára készítettünk egy színes falfestményt, a véradás és a társadalmi felelősségvállalás üzenetével. Mindenki kivette a részét a munkából, amellyel párhuzamosan csapattá váltunk és ismét megéltem a Vöröskereszt égisze alatt egy közösségi létélményt.

Mi motivál napról-napra?

Hiszek a sorsban. Úgy gondolom, hogy okkal dolgozom a Vöröskeresztnél. Én vagyok Isten keze és lába, használ engem ahhoz, hogy az akarata érvényesülni tudjon. Amíg méltó tudok lenni ahhoz, hogy a szervezet eszmeiségét szolgáljam, addig biztos itt is fogok dolgozni és ezalatt mindig lesz erőm ahhoz, hogy teljesítsem a feladataimat.

Van olyan számodra kedves tárgy, mely a Vöröskereszthez köthető?

Több vöröskeresztes tárgyam is van, a kulcstartótól kezdve a legyezőn át egészen a powerbankig. A kedvencem mégis az az apró vércsepp formájú kitűző, amelyet valamennyi véradó kap az első véradást követően. Ez jelképezi számomra a Vöröskeresztet és az áldozatvállalást.

Mária egyik legkedvesebb vöröskeresztes tárgya egy Solferinóból származó legyező[/caption]

Hogyan éli meg a családod azt, hogy a Magyar Vöröskeresztnél dolgozol?

Két ikerlányom van. Egy alkalommal megkértem őket, fogalmazzák meg, mit jelent számukra, hogy vöröskeresztes vagyok. A szervezett 135. évfordulóján szerettük volna felolvasni. Réka lányom ezt írta: „Az én anyukám Hajnal Mária és a Vöriben dolgozik. Na most ennek megvan az előnye és a hátránya is. Hátránya, hogy semmire sincs ideje, például időpontot foglalni a fogorvoshoz, filmet nézni, pulcsit venni a lányával, főzni, mosni. Mivel én és a testvérem szuper tűrőképességgel rendelkezünk, ezért ezeket csak kéthetente egyszer tesszük szóvá. Előnyei közé tartozik, ha teszem azt kapnék egy agyvérzést a suliban, amelyre szerencsére nincs sok esély, de ha mégis, akkor a mentősökön kívül még a Vöröskereszt is kijönne. Milyen menő lennék, mondjuk nem hinném, hogy egy agyvérzés közepette ez érdekelne a legjobban, de azért mégis csak elégedett lennék.” – Ez pont így van, Réka lányom roppant bölcs: egyszerre vannak előnyei és hátrányai is.

Mit ad számodra a vöröskeresztes munka?

Ebben a szervezetben mindenki megmutathatja a tehetségét, mert szabad utat kap a munkához. Vöröskeresztesként voltam már önkéntes, pályázatíró, irodai asszisztens, véradásszervező. Koordináltam már önkénteseket és közösségi szolgálatosokat is. Szerveztem adománygyűjtéseket, osztásokat és táborokat, de közreműködtem már katasztrófahelyzet kezelésében is. Olykor elfog a kétség, hogy biztosan alkalmas vagyok én ezekre a feladatokra? Azonban minden meg szokott oldódni, ezért meggyőződésem, hogy a helyemen vagyok. Illetve az égiek minden vöröskeresztesre kiemelt figyelmet fordítanak, amely azért megnyugvást ad.

Mit tartasz a Vöröskereszt erősségének?

Az alapelveket. Úgy érzem, ebben a zavaros világban a Vöröskereszt egyetemes értéket képvisel. Ha elbizonytalanodunk egy-egy helyzet kezelésében, mindig van hová nyúlnunk, mert az alapelveket nem gyengíti az idő és a kor szelleme.

Hogyan lehetne a kor elvárásaihoz hangolni a Vöröskereszt munkáját?

Azt gondolom nem kell feltétlenül a változást erőltetni. Minden változik, de kell valami, amely menedéket nyújthat, amely viszonylag állandó és lehetne ez a Vöröskereszt. Az értékeink időtlenek, maradandók, amellyel biztonságot sugallunk. A kor lehetőségeit használnám ki, a kommunikáció változatos csatornáit, mellyel megszólítanám és behívnám az embereket közénk. Persze az ideológia mellett működőképesnek kell maradnunk, így szükség van társadalmi vállalkozásokra az önfenntartásunk végett, de ezeknek a tevékenységeknek is illeszkedni kell a Vöröskereszt eszmeiségéhez.

Kérlek mondj magadról néhány érdekességet!

Két 23 éves ikerlányom van. Hobbimként kiemelném az írást, hiszen amellett, hogy naplót vezetek, rendszeresen jelennek meg publikációim a „Hetedhéthatár” című magazinban.


BEZÁRÁS
Csatlósné Rocska Mariann
Csatlósné Rocska MariannmunkatársMagyar Vöröskereszt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezeteszociális szakmai vezető2000 óta

A legreménytelenebb helyzetekre is van megoldás!

Hogyan kerültél a szervezethez és mikor váltál igazán „vöröskeresztessé”?

Pályafutásomat 2000 decemberében kezdtem a Magyar Vöröskereszt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezeténél. A szervezet tevékenységét ekkor még nem ismertem igazán, annyit tudtam csak, hogy ők szervezik a véradásokat. Folyamatosan tájékozódtam, igyekeztem megismerni új munkahelyem valamennyi feladatát. Az élet viszont rövid időn belül megmutatta számomra az igazi vöröskeresztes munkát, hiszen 2001 márciusában a tiszai árvíz szörnyű pusztítást végzett a megyénkben és a szervezet munkatársaként bekapcsolódtam az elhárítási munkákba. Azt hiszem, az itt tapasztaltak alapján váltam igazán vöröskeresztessé.

Mi a legszebb élményed a Vöröskereszttel?

Nem tudnék egyet kiemelni. Az elmúlt 20 év alatt számtalan olyan hatás ért, amelyek befolyásoltak, pozitív és negatív irányban egyaránt. Feledhetetlen élményt nyújtott például, hogy bekapcsolódhattam az olyan nagy horderejű rendezvények szervezésébe és megvalósításába, mint az Országos Elsősegélynyújtó Verseny vagy az Országos Csecsemő- és Kisdedgondozási Verseny, valamint a katasztrófák áldozatainak megsegítésére megvalósított programok. A karácsonyi szeretetakciók során támogatott családok pillantásai, a vidám ifjúsági és közösségi megmozdulások, egy nehéz, kemény feladat eredményes elvégzése utáni felemelő érzés, a munkatársakkal való együttműködés és az egymásra figyelés mind olyan momentumok, melyekre boldogan gondolok vissza.

Mi motivál a mindennapokban?

Mindig más. Lehet ez az éppen elvégzendő feladat, segítségnyújtás, a szakmai kiteljesedés vagy egyszerűen csak az, hogy jó, amit teszek. Azt gondolom, hogy nem lehet minden nap egyformán tökéletes, de minden napban lehet valami jó.

Számodra mit jelent a Vöröskereszt mozgalmához tartozni?

Felemelő érzés egy világméretű mozgalomhoz tartozni, mint egy aktív fogaskerék. A Magyar Vöröskeresztnél részese lehettem sok olyan akciónak, amelyek közben a segítségre szoruló emberek szemében láthattam meg a reményt és a hitet. A munkánk eredményességét persze sokféleképpen lehetne mérni, de számomra a legmegbízhatóbb módszer egy gyermek mosolya, egy idős hölgy örömkönnye, egy hálás köszönő szó vagy egy köszönő levél.

Mi a kedvenc Vöröskeresztes tárgyad?

Egy újságcikk, amely a Családi Lapban jelent meg hosszú évekkel ezelőtt. Annak idején a megyénkben belvíz okozott súlyos károkat és a szervezet központi támogatásával komoly segítséget tudtunk nyújtani a bajba jutott családoknak. Már az előkészítő feladatokban is aktívan részt vettem, és igyekeztem a munkámat a legjobb tudásom szerint végezni. Az egyik támogatott család különösen közel került hozzám. Biztos voltam, hogy esetükben a segítség az egyik legjobb helyre kerül. Az élethelyzetük megnyugtatóan rendeződött, ugyanakkor a hétköznapok távol is sodortak a velük végzett munka élményeitől. A magazinba egy fényképes beszámoló is készült a családról, amelyből az olvasók megismerhették azt, hogy honnan-hová jutottak a segítségünkkel. A cikk olvasásakor újra az a megfogalmazhatatlan érzés kerített hatalmába, hogy nem tévedtünk és valóban hatékonyan tudtunk segíteni. Azóta is sokszor eszembe jut ennek a családnak a története, ha szakmai kihívás előtt állok. Esetük számomra azt jelképezi, hogy a legreménytelenebb helyzetekre is van megoldás!

A családod hogyan éli meg a Vöröskeresztes életed?

A családomban nem ismeretlenek a segítő szakmák. Édesanyám állami gondozott gyermekek nevelésével foglalkozott, a férjem pedig az egészségügy területén dolgozik. Az évek alatt szó nélkül, csendben alakult ki az a reflex, hogy tavasszal az egész család a vízállásjelentéseket böngészte az árvizektől tartva, télen pedig a havazásról szóló híreket figyeltük. A családtagjaim is tudták, ha „helyzet” van, mennem kell. Egy „vöröskeresztes családban” egy idő után természetessé válik, hogy szabadidejük egy részét kisebb-nagyobb önként vállat munkával töltik. Amikor pakolni kellett, nem volt kérdés kit tudok azonnal mozgósítani. Bármely olyan előttem álló feladatnál, amely több időt kíván a munkaidőmnél, ők adnak nekem lehetőséget, hogy koncentrálni tudjak a feladataimra.

Hogyan változott a munkád az évek alatt?

Annak idején a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezet Családok Átmeneti Otthonában kezdtem el dolgozni. Ám rövid időn belül éreztem, hogy a gyermekvédelem területe nem az én szakmai terepem. Ez után kaptam lehetőséget arra, hogy a klasszikus, vöröskeresztes feladatok ellátásába is bekapcsolódhassak, így én lettem a szociális terület egyik munkatársa. Idővel egyre magasabb pozícióba kerültem, így most a szociális terület megyei szakmai vezetője vagyok, amely széles körű tevékenységek sorát foglalja magába. Szervezetünk nagy szakmai múltra tekint vissza, tevékenységünket ismerik és elismerik megyeszerte. Fontos számomra, hogy fokozzam az elért eredményeket és méltó módon emeljük a szervezet hírnevét.

Mi tartasz a Vöröskereszt erősségének?

Úgy gondolom, hogy az egyik legnagyobb humanitárius szervezetként a legnagyobb erőségünk közé tartozik az országos hálózat, a kapcsolatrendszerünk, önkénteseink és a szakképzett, elhivatott munkatársaink. Meggyőződésem, hogy szervezetünk egyaránt képes értékeinek megőrzésére és a szakmai megújulásra, így növelve az elégedettségét a szolgáltatásainkat igénybe vevőknek, önkénteseknek, támogatóknak egyaránt.

Hogyan lehetne a kor elvárásaihoz hangolni a Vöröskereszt munkáját?

A folyamatosan változó környezetben állandó feladataink közé tartozik az értékteremtési képességünk megőrzése, fejlesztése, egyénenként és vöröskereszt megyei, területi szervezetenként egyaránt. Kulcsfontosságú, hogy megértsük a változás természetéből eredő szükségleteket, és azokra a helyes, a változás alapjait megteremtő válaszokat adjunk. A társadalmi, gazdasági, természeti változások új kihívások elé állítják a Magyar Vöröskeresztet is. Ezek a változások (például az egyre gyakoribb természeti katasztrófák, migráció, rászorulók számának emelkedése, demográfiai változások) gyorsaságot, rugalmasságot, hatékonyságot követelnek és ehhez nélkülözhetetlen a munkavállalók szakmai felkészültsége, elkötelezettsége.


BEZÁRÁS
Gulácsiné Molnár Etelka
Gulácsiné Molnár Etelka munkatársMagyar Vöröskereszt Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezetemegyei véradószervező koordinátor és területi munkatárs1999 óta

„Segíteni másokon, mosolyt csalni az emberek arcára!”

Hogyan kerültél a szervezethez, és hogyan lettél igazi „vöröskeresztes”?

Általános iskolásként kerültem először kapcsolatba a Magyar Vöröskereszttel: az Országos Elsősegélynyújtó-, illetve Csecsemő- és Kisdedgondozási Versenyeken vettem részt. Ezt követően középiskolásként már nem indultam a versenyeken, és más formában sem kötődtem a szervezethez.

Az első munkahelyemen később azonban tagja lettem a munkahelyi Vöröskeresztes Alapszervezetnek. Mivel a családom több tagja is aktív véradó volt, így magam is azzá váltam és a mai napig a véradásszervezés területe áll hozzám legközelebb, az ezzel kapcsolatos feladatokat vállaltam magamra. Az évek előrehaladtával az alapszervezeti titkár pozícióját töltöttem be, emellett pedig az intézet dolgozóival közösen több adománygyűjtést is szervezetünk.

Mi a legszebb Vöröskeresztes élményed?

Rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam a Magyar Vöröskeresztnél töltött időm során. Valamennyire szeretettel gondolok vissza. Ugyanakkor, ha ki kell emelnem egyet, az a 2019-ben Solferinoban megrendezett Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok (IFRC) éves találkozója, ahol több kollégámmal vettünk részt.

Mi motivál napról-napra?

Segíteni másokon, mosolyt csalni az emberek arcára!

Mit jelent számodra a Vöröskereszt mozgalomhoz tartozni, annak részese lenni?

A kezdetektől fogva örömmel tölt el, hogy a szervezetnél dolgozhatok: rengeteg emberrel találkoztam a munkám során, akik közül sokukkal nemcsak remek munkakapcsolatot alakítottam ki, hanem barátságokat is kötöttem.

Van olyan számodra kedves tárgy, amely a munkádhoz köthető?

Az a három plüssmackó, amit a törökszentmiklósi Mozgássérült Csoporttól kapott a területi szervezetünk, a közösen megrendezett 95 éves Magyar Ifjúsági Vöröskereszt évfordulója kapcsán.

Hogyan fejlődtél a Vöröskeresztnél a munkád során?

Úgy gondolom, hogy az évek előrehaladtával számos eredményt értem el munkám során. Több sikeres pályázat megírásában aktívan közreműködtem. Az ifjúsági munkám során több megyei, illetve országos versenyen rangos helyezést értek el csapataink, amelyek felkészítésében én is kivettem a részemet. A területemen három Bázisiskola, illetve egy Bázisóvoda található, akikkel rendszeresen tartom a kapcsolatot és közös rendezvényeket valósítunk meg. Munkámnak köszönhetően, két település is csatlakozott a Humanitárius Települések közé. Egyikük, Szajol az országban elsőként csatlakozott a programhoz.

Úgy gondolom, hogy mindezen eredmények jól tükrözik a munkám eredményességét. Ugyanakkor ki kell emelnem azokat az önkénteseket, akik mindvégig támogattak. Nélkülük nem sikerültek volna ezek a projektek.

Mit tartasz a Vöröskereszt erősségének?

Egyértelműen az önkéntesek odaadását és segítségnyújtását. Országos szinten mintegy 16.000 önkéntes segíti a Magyar Vöröskereszt tevékenységét, ahogy korábban kifejtettem, saját munkám során is megtapasztaltam azt a támogatást az önkéntesek részéről, amely egy sikeres program szerves részét képezi.


BEZÁRÁS
Boldizsár Szilvia
Boldizsár SzilviamunkatársVöröskereszt Somogy Megyei Szervezeteszakmai vezető1994 óta

Az állandó kihívások, az új feladatok motiválnak, ezek visznek előre.” 

Hogyan kerültél a szervezethez és mikor váltál igazán „vöröskeresztessé”?

1994-ben, az akkori megyei titkár keresett meg, hogy legyek vöröskeresztes munkatárs. Abban az időben a megyei szervezetünk vállalkozási tevékenységként működtetett szociális árusítóhelyeket Kaposváron, és további településeken. Középfokú kereskedelmi végzettséggel rendelkezem, így szívesen csatlakoztam a szervezethez.

A pályafutásom elején keveset tudtam a Vöröskeresztről, ezért elolvastam a Henry Dunantról, a Vöröskereszt alapítójáról szóló könyvet. A könyv befejezését követően nagy álmom volt, hogy elutazzak Solferinóba.

Mi a legszebb élményed a Vöröskereszttel?

Nagyon sok szép élményem van az elmúlt 26 évből: országos és megyei rendezvények, kirándulások, versenyek, külföldi és belföldi tanulmányutak.

Ugyanakkor még ezeknél is meghittebb élmény volt számomra, amikor a Családok Átmeneti Otthona karácsonyi ünnepségén láttam az ott élő gyermekek örömtől csillogó szemeit, ahogy kibontották ajándékaikat, vagy amikor egy gyűjtés alkalmával egy kisfiú odafutott hozzám és átnyújtotta azt a csomag cukorkát, amit neki vásárolt az édesanyja. Szintén szép emlék, amikor egy esélyegyenlőségi napon épek és fogyatékkal élők, köztük kerekesszékben ülő fiatalok együtt vonatoztak a „Mikor elindul a vonat” című dalra.

Mi motivál a mindennapokban?

A megyei szervezetnél végzett tevékenységek nagyon sokszínűek, így ha valamelyiknél akadályokba ütközöm, mindig tudok egy olyan területhez fordulni, amely kárpótol, örömet nyújt számomra.  Az állandó kihívások, az új feladatok motiválnak, ezek visznek előre.

Számodra mit jelent a Vöröskereszt mozgalmához tartozni?

A vöröskereszt egy nagy család. Nagyszerű érzés a tagjának lenni. Bárhol járok az országban, de akár a világ más országaiban is, mindenütt találkozhatok munkatársakkal, önkéntesekkel.

Nyáron vonattal indultunk egy kirándulásra a vöröskeresztes táborba jelentkező gyermekekkel, s egyazon vagonban utaztunk a Balatoni Elsősegélynyújtó Szolgálat fiatal önkénteseivel. Mivel ők és mi is vöröskeresztes egyenruhában voltunk, családtagként üdvözöltük egymást.

Mi a kedvenc Vöröskeresztes tárgyad?

Sok vöröskeresztes tárgyam és ruhadarabom van, amelyek kivétel nélkül kedvesek számomra. A kedvenceim közé tartoznak azok, melyeket az intézményeinkben élő kliensek saját kezükkel készítettek – ilyen például egy harisnyavirág vagy egy képeslap. Továbbá kedvenc tárgyaim közé sorolnám az első véradásom után kapott vércsepp kitűzőt, ami az önzetlen segítségnyújtást szimbolizálja számomra.

A családod hogyan éli meg a Vöröskeresztes életed?

A fiam a vöröskereszt szellemében nevelkedett. Természetes volt mindannyiunk számára, hogy minden rendezvényre velem jön. Kiskorától kezdve látja, hogy mennyi nehéz sorsú ember él körülöttünk, akiknek segíteni kell. Éppen emiatt 18. születésnapját többek között egy véradással is megünnepelte.

Hogyan változott a munkád az évek alatt?

24 évesen, középfokú végzettséggel kerültem a szervezethez. Munka mellett szereztem alapdiplomát, majd egy másoddiplomát is, szeptembertől pedig elkezdem a mentálhigiénés segítő szakirányú továbbképzést. Munkaköreimet tekintve voltam adománykezelő, felnőttoktatási referens, minőségirányítási felelős, jelenleg pedig szakmai vezető vagyok. Úgy érzem, itt megtaláltam önmagam. Mindazonáltal a megyei igazgató személyében egy roppant segítőkész mentorom is van, aki mindvégig támogatta a szakmai fejlődésemet.

Mit tartasz a Vöröskereszt erősségének?

A múltját, az alapelveket és az egyedülálló kapcsolati hálózatot, mely arra kötelez minden vöröskeresztes munkatársat, önkéntest, hogy a tudása legjavát nyújtva kiemelkedő eredményt érjen el a saját területén. Legyen az egy intézményben dolgozó szociális munkás, egy gazdasági munkatárs vagy egy véradást szervező önkéntes.

Hogyan lehetne a kor elvárásaihoz hangolni a Vöröskereszt munkáját?

A kor kihívásaira gyorsan és rugalmasan kell reagálnunk – legyen szó katasztrófahelyzetekről, menekülthelyzetről vagy koronavírus okozta kihívásokról. Fontos, hogy a kollégák és önkéntesek, valamint a külső partnereink, támogatóink egyaránt rendelkezzenek a számukra szükséges információval. Ehhez a szervezet belső és külső kommunikációja egyaránt elengedhetetlen.

Kérlek mondj magadról néhány érdekességet!

Van egy egyetemista fiúgyermekem. Szeretek utazni belföldön és külföldön egyaránt. Kedvenc időtöltésem a moziba, színházba járás, pszichológiai témájú könyvek olvasása

Kedvenc idézetem: „Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled!”


BEZÁRÁS
Lovászi Anett
Lovászi AnettmunkatársMagyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezetemozgalmi szakmai vezető / igazgatóhelyettes2015 óta

Minden hősnek van szuperereje…a vöröskereszteseknek több IS!

Hogyan kerültél kapcsolatba a Vöröskereszttel, miként váltál a szervezet munkatársává?

Hét évvel ezelőtt kerültem a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezetének Igazgatóságára. Akkoriban kommunikációs trénerként dolgoztam vállalatoknál, emellett pedig az ELTE-PPK Pszichológia Doktori képzésén tanultam, valamint a Budapesti Műszaki Egyetemen oktattam. Ugyanakkor kellett egy biztos pont is a mindennapokra. Teljesen véletlenül bukkantam a lehetőségre egy olyan szervezet berkeiben, ami eszmeiségével úgy tűnt tele van lehetőséggel. Nem csalódtam, valóban így van.

Mi a legszebb Vöröskeresztes élményed?

Sablonosnak tűnik, de tényleg nehéz a választás, tekintve, hogy valóban sok program és rendezvény okozott örömöt számomra. Az egyik mérföldkő az első vöröskeresztes ifjúsági programom a városligeti Rendőr- és Tűzoltó napon volt. Sosem felejtem el, hiszen itt kezdtem el dolgozni az ifjú résztvevőkkel, ez volt az első társszervezői programom, és itt ismertem meg számomra fontos embereket, akik a mai napig a barátaim vöröskeresztes és hatósági színekben. Emellett mindig egy nehéz, de csodás szervezői élményem a Sziget Fesztivál programjának megvalósítása: tavaly jubiláltunk volna a tizedik évi megjelenéssel. Erre sajnos most még várni kell.

Mi motivál napról-napra?

A Vöröskeresztnél minden nap tartogat meglepetést. Ezért kifejezetten motiváló az innovatív fejlődés, a kreatív megoldások és a „jókedv” beépítése a projektek és a programok adta lehetőségekbe. A pszichológiai-kommunikációs-tervezői látásmódom visszaköszön a munkám során. Célom, hogy a vöröskeresztes munkát egy modern, interaktív, fejlesztő-élvezhető köntösben tudjam megmutatni, kreatívok tervezésével, egyedi és felejthetetlen programok megvalósításával, egyedi együttműködésekkel színezve hatósági, média és zenei téren egyaránt. Lényegében azt szeretném megmutatni, hogy a menőség a vérünkben van. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt a lehetőséget biztosítja a megyei vezetés, mert így a korlátok helyett a támaszt jelentik a munkámban.

Mit jelent Neked a Vöröskereszthez, mint mozgalomhoz tartozni és annak része lenni?

Világbékét. Illetve az én világom békéjét. Hihetetlenül büszke és hálás vagyok azért, hogy egy olyan csodás megyei csupaszív csapathoz tartozom, ami folyamatosan változik és alakul, ugyanakkor összetart. Számomra a csapatmunka a legfontosabb, hiszen csak közösen tudjuk egy picit jobbá tenni a mindennapokat: interaktívan, izgalmasan, segítőkészen. Emellett azonban kiemelendő, hogy a csapatban mindenki, egyenként is fontos. Sok kicsi LEGO.

Mi a kedvenc Vöröskeresztes tárgyad?

A körülbelül 1 méteres vércsepp plüss, amit az ifjúság elnevezett Csöpinek. Egyedi, mert nincs belőle több az országban, és egyedi, mert bár az irodámban „lakik”, az első rendezvényemtől kezdve elkísér. Mindenki szereti és ölelgeti, ezért sokszor figyelni kell, hogy kapjon teljes tisztító „wellnesst” és néha vissza is kell varrni a szemét. De Csöpi kitart, remélem még jó sokáig.

Mit tartasz a Vöröskereszt erősségének?

Hihetetlenül gyorsan belopja magát az ember szívébe, ha a megfelelő emberekkel és csodás segítő lehetőségekkel találkozol. Magával ragad. Általában arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a vöröskeresztesek kiknek segítenek. Pedig gyakran sok vöröskeresztes is segítségre szorul valamilyen formában, legyen szó megélhetési, családi, személyiségi vagy kifejezetten lelki problémákról. Így magunknak és egymásnak is segítünk. Ez csodaszép.

Hogyan lehetne a kor elvárásaihoz hangolni a Vöröskereszt munkáját?

Együtt tudjuk csak folytonosan innovatív útra terelni és tartani a Szervezetet: mindezt pedig rugalmasan és kreatívan kell megtennünk. Emellett szükségesnek látom megtartani az alapvető értékeket és új köntösbe bújtatni őket.


BEZÁRÁS
Gyarmati László
Gyarmati LászlómunkatársMagyar Vöröskereszt Somogy Megyei Szervezeteszakmai vezető2006 óta

“Része vagyok egy olyan egésznek, amely 1863 óta, Magyarországon pedig az idén 140 éve próbálja jobbá tenni a világot.”

Hogyan kerültél a szervezethez és mikor váltál igazán „vöröskeresztessé”?

A Magyar Vöröskereszttel először általános iskolás felsősként kerültem kapcsolatba, amikor elkezdtem elsősegélynyújtó szakkörre járni. Több versenyen is részt vettem, majd néhány középiskolás év kimaradt. 18 évesen viszont sikerült a Somogy Megyei Szervezet önkénteseként eljutnom egy nemzetközi találkozóra és versenyre Németországba – ez mély nyomot hagyott bennem. Egyrészt itt érintett meg először igazán az eszme, másrészt az ehhez kapott felkészítés vezetett oda, hogy elsősegélynyújtó csapatokat kezdtem én is felkészíteni versenyekre. Felkészítőként sikeresebb voltam, mint versenyzőként. Innen lettem a megyei ifjúsági tanács elnöke 2002-ben, és 2006-tól a megyei szervezet munkatársa. Ifjúsági referens munkatársként kezdtem, aztán pár év múlva hozzám került az elsősegélynyújtás területe is. Számos uniós projektben is dolgoztam, jelenleg szakmai vezető vagyok a Somogy Megyei Szervezetnél.

Mi a legszebb élményed a Vöröskereszttel kapcsolatban?

Nehéz választani, de amikor ezen gondolkodom, akkor mindig nagy rendezvények jutnak eszembe. A már említett németországi nemzetközi találkozó mellett mindenképp kiemelkedik az a pillanat, amikor Solferinoban végignéztem a fáklyás tömegen, amely a várból épp Castiglione-ba tartott – az egész világról voltak ott vöröskeresztesek. Aztán ott van a legszebb élmények között a pillanat, amikor 2013-ban megtudtuk, hogy szinte mindent megnyertek a Somogy megyei csapatok az Országos Elsősegélynyújtó Versenyen – sok barátom is ott állt akkor a dobogón. Mivel nekem nagyon fontos a rendezvényszervezés- és lebonyolítás is, a 2008-as kaposvári OVIT (Országos Vöröskeresztes Ifjúsági Találkozó), vagy a 2017-es kaposvári OEV mindig is fontos helyet fog elfoglalni az emlékeim között.

Mi motivál a mindennapokban?

Az, hogy ennek a szervezetnek a munkájára nagyon sok területen van szükség. Az intézményeink a szociálisan nehéz helyzetben lévő embereknek jelentik olykor az egyetlen segítséget; az elsősegélynyújtás népszerűsítése és oktatása biztonságosabbá teszi a világot; az önkéntesek lelkesedése pedig az emberekbe vetett hitet adja vissza az amúgy mostanság elég önző világban. A napi kríziseken pedig a közvetlen szűk csapat, a megyei igazgató asszony és a szakmai vezető kolléganő tud továbblendíteni. Velük már több mint másfél évtizede alkotunk egy csapatot, sokat tanultam, tanulok tőlük. Aztán olyan is van, amikor a barátok segítsége ad lendületet.

Számodra mit jelent a Vöröskereszt mozgalmához tartozni?

Része vagyok egy olyan egésznek, amely 1863 óta, Magyarországon pedig az idén 140 éve próbálja jobbá tenni a világot. Jelent munkát, jelent nagyon sok barátságot, jelent összetartozást.

Mi a kedvenc Vöröskeresztes tárgyad?

Van egy pólóm, amit akkor készíttettünk, amikor az első Somogy megyei imitátor-csapatunkat szerettük volna megajándékozni valami névre szóló dologgal. Ha most végiggondolom, ezek a pólók azóta eljutottak Kaposvártól Dunaújvároson át Szegedig és számos, a saját munkájában sikeres, diplomás ember viseli őket: van köztük – a teljesség igénye nélkül – orvos, pap, mentőtiszt, gyógypedagógus és ápoló is. A legtöbbjük azóta is emberekkel foglalkozik és büszke vagyok rá, hogy barátaimnak mondhatom őket.

Munka közben.

A családod hogyan éli meg a Vöröskeresztes életed?

Aki vöröskeresztes, annak a családja is vöröskeresztessé válik. Korábban édesanyám is dolgozott a szervezetnél, a vöröskeresztes barátok-barátnők, férjek-feleségek és gyerekek pedig szerintem mindenhol tudják a világon, hogy időnként ők is önkéntessé válnak a mozgalomban.

Hogyan változott a munkád az évek alatt?

Az ifjúsági referens munkakörtől a jelenlegi szakmai vezetői pozícióig számos feladatban vehettem már részt a megyei szervezetnél. Minden új feladathoz kellett kicsit alakítani magamon, de talán az is igaz, hogy a feladatokat is próbálja az ember a saját munkastílusára formálni. Emellett korábban régióvezetőként tagja voltam a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt elnökségének (az egy remek csapat volt!), részt vettem – és bízom benne, még részt is veszek majd – számos országos rendezvény szervezésében és lebonyolításában, emellett pedig a veszélyhelyzeti regionális koordinációban is van feladatom. Ezek mind tapasztalatot jelentenek a munkámban, amik segítik a fejlődést.

Mit tartasz a Vöröskereszt erősségének?

A világ legnagyobb humanitárius szervezeteként a Vöröskereszt jelenleg csaknem 200 országban végzi tevékenységét. Ugyanakkor akár a legkisebb településeken is jelen tudunk lenni a saját országunkban, megyénkben. Ez a hálózat rengeteg nagyszerű szakemberből és számtalan csodás önkéntesből épül fel. Ez a közösség a Vöröskereszt legnagyobb ereje.

Hogyan lehetne a kor elvárásaihoz igazítani a Vöröskereszt munkáját, milyen területen van szükség fejlődésre?

A civil szervezetek általában nagyobb mennyiségű adományhoz vagy az ünnepi időszakban, vagy valamilyen olyan katasztrófa-helyzetben tudnak jutni, ami megmozdítja az embereket és a cégeket. Ezek a segélyezést támogatják, de a fejlődéshez meg kell ragadni egyrészt minden pályázati lehetőséget, másrészt nagyon tetszenek azok a próbálkozások, ahol vállalkozási tevékenység is erősíti a szervezetet


BEZÁRÁS

Akik az egész életüket a Magyar Vöröskereszt szolgálatának szentelték

Rumy Zoltánné Buczkó Júlia
Rumy Zoltánné Buczkó Júlia

„Mindig igyekeztem szeretettel fordulni az emberek és a betegek felé, vigaszt nyújtani számukra.”

Van egy szimbólum, amelyet a világ minden táján ismernek. A Vöröskereszt egy olyan egyetemes értéket képviselő humanitárius szervezet, melynek szolgálatában akár egy egész életet le lehet élni.

A Vöröskereszt mozgalom alapítójáról, Henry Dunantról elnevezett interjúsorozatunk ünnepi kiadásában, az idén májusi Vöröskereszt Világnaphoz valamint a Magyar Vöröskereszt alapításának 140. évfordulójához kapcsolódóan egy különleges életpályát mutatunk be.

Baranya megyében a pogányi Baldauf Gusztáv Evangélikus Szeretetotthonban 2021. márciusáig élt egy hölgy, aki többek között megkapta a Magyar Tűzkereszt állami kitüntetést, amelyet a fronton töltött szolgálatáért érdemelt ki.

Rumy Zoltánné egyike volt azoknak vöröskeresztes nővéreknek, akik a II. világháborúban a harci események közelében szolgáltak.

Julika néni Vöröskeresztes igazolványa

A Magyar Vöröskereszt Baranya Megyei Szervezetének igazgatónője, Udvaros Renáta, Rumy Zoltán Károlyné született Buczkó Júliát „Julika nénit” kérdezte az életéről:

Hogyan emlékszik vissza a fiatal korára?

1919. március 23-án születtem Miskolcon. Hárman voltunk

testvérek, én voltam a legkisebb. Édesapám három éves koromban hunyt el. Édesanyánk ismét férjhez ment, mi pedig a nagymamához kerültünk, de csak rövid ideig, mert ő sem tudott gondoskodni rólunk. Így kerültünk Tokajba, egy katonai iskolába, amelynek költségeit a nagybátyánk fedezte. Nyelveket ismertem meg és zongorázni tanultam. A nővérem közben vakbélgyulladásban meghalt és én végképp egyedül maradtam. Édesapám rokona, Szikszai Albert, aki főszámvevő volt a Honvédségnél, a feleségével úgy döntöttek magukhoz vesznek és polgári iskolába járatnak.

Mikor került kapcsolatba a Vöröskereszttel?

Báró Apor Gizella, a Magyar Vöröskereszt Egylet főnökasszonya, a szervezet ápolói szakosztályának vezetője ápolóképzést szervezett. Kétszáz jelentkezőből hetet vettek fel, köztük engem is. Akkoriban mindenki a Vöröskereszthez akart csatlakozni, beleértve a bárókat, de még a grófokat is, mert érezték, hogy ott biztonságban vannak. 1936-ban lettem képzett vöröskeresztes nővér. A körülettem lévőket nem a munkatársaimnak, sokkal inkább a testvéreimnek tekintettem. A testvér többet tud adni, sokkal többet jelent, mint egy munkatárs, és mi nagyon szerettük egymást. A Magyar Királyi Budapesti 11. Honvéd Helyőrségi Kórházba kerültem, ahol a szemészeti osztályra osztottak be. Nagyon sokat tanultam a főorvos úrtól, akit 1940-ben kiküldtek a frontra. A doktor úr, engem kért meg, hogy segítsem a munkáját műtősnőként és kísérjem el a háborúba.

Milyen emlékei vannak ebből az időszakból?

Két hétig utaztunk, mert állandóan bombáztak. Vonattal elhaladtunk Auschwitz mellett is, ahol úgy éreztem, hogy „nyúlnak felém” a segítséget kérő kezek. Paprikát dobáltam ki nekik, hogy egyenek, azok a csontsovány emberek. Szörnyű látvány volt. Belém égett egy egész életre.

Négyen voltunk hivatásos magyar vöröskeresztes ápolók a fronton. Folyamatosan dolgoztunk. Nem volt szabadnapunk, vagy pihenőnk. Műtősként amputációkban, szemműtétekben segítettem. A sebesülteket sokszor a hegyoldalon a lekaszált fűre fektettük, mert nem volt elég helyünk vagy kórházi ágyunk. Konzervdobozokba öntött vízzel itattuk őket.

A Kijevi csatában való részvételem miatt kitüntettek, de amikor hazafelé jöttem, akkor mindent eldobtam, még a felesleges ruháimat is, mivel minden nehéznek bizonyult. Naponta harminc kilométert gyalogoltunk, a Toronyai hágón jöttünk át. Út közben a Tiszában akartunk megfürdeni, de majdnem belefulladtunk, egy alattomos örvény miatt. Végül a parancsnokunk mentett ki bennünket. Lovon, majd marhavagonba utazva jutottunk el Budapestre.

Julika néni fotóalbuma

Később hogyan alakult az élete? Volt családja?

1950-ben házasodtunk össze a férjemmel, Zoltánnal. Sokat vártunk egymásra, még gyűrűnk sem volt. Egy fiunk született. Néha alig volt mit ennünk, annyira szegények voltunk. Egy nap éppen szalonnát evett este a férjem, a gyomrát fájlalta, majd a szívéhez kapott és meghalt. Akkor láttam, hogy a halál egy pillanat alatt kimondhatja az utolsó szót. Nem mentem férjhez utána, már több mint 40 éve egyedül vagyok. A fiam 19 évesen, agytörzsi daganatban hunyt el.

Mire emlékszik legszívesebben vissza az elmúlt 102 évből Julika néni?

Nagyon szerettem a férjemet, igaz szerelem volt. Imádkoztam az Istenhez, hogy a felesége lehessek és megadatott. Most is ezt a pályát választanám: egész életemben, akinek csak tudtam segítettem. Nagyon büszke vagyok, hogy a Magyar Vöröskereszt szolgálatában állhattam. Mindig igyekeztem szeretettel fordulni az emberek, és a betegek felé, vigaszt nyújtani számukra.

Julika néni a 100. születésnapján

Julika néni utolsó évei csendben és nyugalomban teltek a Pécshez közeli szeretetotthonban, ahol gondos ellátást kapott. Gondozói minden nap felolvastak neki a Bibliából, gyakorta pedig a teraszra is kiült, lapozgatni a fényképalbumait. Egykori munkatársai, barátai és rokonai is rendszeresen látogatták.

Rumy Zoltánné Buczkó Júlia 2021. március 25-én, 102 éves korában örökre megpihent. Temetését április 16-án tartották, melyen a Magyar Vöröskereszt nevében Udvaros Renáta Baranya megyei igazgató búcsúztatta.

A Magyar Vöröskereszt munkatársai nagy hálával és elismeréssel tekintetnek életművére. Kedves személyisége és élete, mely az emberiesség és önkéntesség jegyében telt, olyan példát állít elénk, melyből a legnehezebb időkben is erőt meríthetünk. Emléke tovább él bennünk.


BEZÁRÁS