adományvonalunk
1359 / EGY HÍVÁS 500 FT SEGÍTSÉGadószámunk
19002093-2-41Keresés
Nukleáris kísérletek elleni nemzetközi nap
Augusztus 29-e az atomkísérletek elleni nemzetközi nap. A világnap eredete a ma Kazahsztán területén található, szemipalatyinszki szovjet nukleáris kísérleti telep 1991-es bezárásához kötődik. A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold Mozgalom álláspontja alapján a tartós és tényleges biztonság kizárólag a nukleáris fegyverek leszerelésével, betiltásával, valamint a nukleáris fegyverkészletek teljes körű megszüntetésével valósítható meg.
1945. augusztus 6-án Hirosima, augusztus 9-én pedig Nagaszaki lett az első és mindmáig egyetlen célpontja a nukleáris hadviselésnek, több mint százezer ember életét követelve és számtalan további életet elpusztítva az elkövetkező évtizedekben. Az atomtámadások humanitárius következményei máig példátlan mértékű emberi szenvedést és pusztítást okoztak.
A szemipalatyinszki kísérleti telepen végrehajtott kísérletek azonban nem egyedülállók: a világ nukleáris kísérleti telepein a felrobbantott nukleáris eszközök összesített robbanóereje mintegy harmincnégyezerszerese volt a Hirosimára ledobott atombombáénak. A kísérletek során a környezetbe jutott radioaktív anyagok hosszú távon károsíthatják az emberi egészséget és a természeti környezetet, hatásaik pedig a kísérletek befejezését követően is fennmaradhatnak.
Annak ellenére, hogy a legpusztítóbb fegyverek alkalmazásával szembeni jogi és erkölcsi érvek egészen a 19. századig nyúlnak vissza, napjainkban is számos állam rendelkezik nukleáris fegyverekkel, arzenáljaikat pedig folyamatosan modernizálják. A globális diskurzusban a nukleáris leszerelés helyett ismét előtérbe került az atomfegyverek elrettentő szerepe.
A nukleáris fegyverek tesztelése és alkalmazása rendkívül súlyos kérdéseket vet fel a nemzetközi humanitárius jog alapelveinek érvényesülésével kapcsolatban. E fegyverek pusztító hatása miatt különösen nehéz – az ICRC, vagyis a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottsága álláspontja szerint gyakorlatilag lehetetlen – biztosítani a különbségtétel és az arányosság elvének betartását.
A különbségtétel elve
A különbségtétel elve a nemzetközi humanitárius jog egyik legrégibb alapelve, amely kizárólag a fegyveres konfliktusokban értelmezendő. Ezen elv alapvető célja a civilek és a harcképtelen személyek védelme. Ennek alapján a hadviselő feleknek mindig meg kell különböztetniük a kombattánsokat (harcolókat) a nem kombattánsoktól (civilektől), valamint a katonai célpontokat a polgári objektumoktól. A fegyveres erők jogszerűen kizárólag a katonai célpontokat támadhatják; a civilek közvetlen támadása tilos, kivéve, ha közvetlenül részt vesznek a harci cselekményekben. A különbségtétel elve tiltja a megkülönböztetés nélküli támadásokat, vagyis azokat, amelyek természetüknél fogva nem tesznek különbséget a katonai célpontok és a polgári objektumok között. A nukleáris fegyverek pusztító hatásuknál, illetve természetükből fakadó, megkülönböztetésre képtelen voltuknál fogva súlyos kérdéseket vetnek fel a különbségtétel elvéből fakadó követelményeknek való megfelelőség szempontjából, mivel hatásuk nem korlátozható kizárólag katonai célpontokra.
Az arányosság elve
Az arányosság elve szerint tilos olyan támadás végrehajtása, amely várhatóan a katonai előnyhöz képest túlzott mértékű járulékos civil veszteséget vagy polgári károkat okozna. Az arányosság elve a megkülönböztetés elvének kísérőelve. Az arányosság elve arra törekszik, hogy korlátozza a katonai műveletek által okozott károkat azáltal, hogy megköveteli: az alkalmazott hadviselési eszközök és módszerek hatásai nem lehetnek aránytalanok az elérni kívánt katonai előnyhöz képest. Ez az elv az emberiesség és a katonai szükségesség követelményei közötti egyensúlyt szolgálja. Az arányosságot mindig az adott katonai helyzet kontextusában kell megítélni.
Az arányosság elvét erősíti az óvatosság követelménye, amely előírja, hogy a hadviselő felek minden lehetséges intézkedést megtegyenek a polgári veszteségek elkerülése vagy mérséklése érdekében, és tartózkodjanak az előreláthatóan aránytalan következményekkel járó támadásoktól.
A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold Mozgalom álláspontja
Egy fegyveres konfliktusban szinte lehetetlen nukleáris fegyverek olyan módon történő alkalmazása, amely összhangban van a nemzetközi humanitárius jog szabályaival és alapelveivel. A nemzetközi humanitárius jog szabályai és alapelvei alkalmazandók a hadviselés minden eszközére és módjára, ebből következően a nukleáris fegyverekre is, még azokban a helyzetekben is, amikor egy állam önvédelmi helyzetben van. Mindezekből fakadóan a felek azon joga, hogy a hadviselés eszközeit és módjait megválasszák, korlátozott. A választott hadviselési eszköznek és módnak meg kell felelnie: a különbségtétel elvének, a megkülönböztetés nélküli és aránytalan támadások tilalmának, az óvatosság követelményének, a felesleges sérülést vagy szükségtelen szenvedést okozó fegyverek alkalmazásának tilalmának, valamint a természeti környezet védelmére vonatkozó szabályoknak.
Nukleáris fegyverek polgári lakosság vagy polgári javak elleni irányítása, így különösen városok vagy más, nagy számban civilek és polgári javak koncentrációját magukba foglaló területek elleni alkalmazása, illetve nem meghatározott katonai célpont elleni irányítása megsértené a különbségtétel elvét.
A nukleáris fegyverek olyan katonai célpontok elleni irányítása, amelyek sűrűn lakott területeken vagy azok közelében találhatók, megsértené a megkülönböztetés nélküli és aránytalan támadások tilalmát.
Még ha sűrűn lakott területektől távol vetnék is be e fegyvereket, a sugárterhelés által a harcoló feleknek okozott szenvedés, a környezet radiológiai szennyeződése, valamint a sugárzás lakott területekre való átterjedésének kockázata rendkívül kétségessé teszi, hogy a nukleáris fegyverek valaha is alkalmazhatók lennének a felesleges sérülést vagy szükségtelen szenvedést okozó fegyverek tilalmával, valamint a természeti környezet és a polgári lakosság védelmére vonatkozó szabályokkal összhangban.
A nukleáris fegyverek hatalmas mennyiségű hőt és kinetikus energiát szabadítanak fel, valamint hosszan tartó sugárzást. E fegyvereknek óriási pusztító erejük van, amelyet lehetetlen térben és időben korlátozni. Alkalmazásuk elképzelhetetlen emberi szenvedést okozna, különösen sűrűn lakott övezetben történő bevetésük esetén. Egy nukleáris fegyver bevetésének következményeire nem áll rendelkezésre megfelelő humanitárius válaszadási kapacitás. Bármilyen módon vagy formában történő alkalmazásuk eszkalációs kockázattal járna. Egy nukleáris konfliktusnak világszerte katasztrofális hatása lenne az emberekre, a társadalmakra, az egészségre, a környezetre, a klímára, az élelmiszertermelésre és a társadalmi-gazdasági fejlődésre. Visszafordíthatatlan károkat okozna a jövő generációi számára és az egész emberiség túlélését veszélyeztetné.
A nukleáris fegyverek bevetése katasztrofális és hosszú távú humanitárius következményekkel járna, ezért e fegyverekre nem lehet hitelt érdemlő módon biztonsági garanciaként tekinteni. A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold Mozgalom álláspontja szerint a valódi biztonság csak a nukleáris leszereléssel, e fegyverek tilalmával és a nukleáris arzenálok teljes felszámolásával érhető el.
Egy hirosimai túlélő álma a nukleáris fegyverek nélküli világról – korábbi írásunk itt olvasható.
További források és kapcsolódó tartalmak:
The ICRC’s legal and policy position on nuclear weapons
The Action Plan of the Movement on the Elimination of Nuclear Weapons
An evitable catastrophe: reclaiming humanity from the nuclear brink
The ICRC call to eliminate nuclear weapons
The joint statement of the ICRC and the Federation
