A Magyar Vöröskereszt 2023. május 16-án ünnepli fennállásának 142. évfordulóját. A jeles alkalom apropóján készült interjú Horváth Péter Zsolt főigazgató-helyettessel a lassan másfél évszázados múltra visszatekintő szervezetről, annak eddigi tapasztalatairól, jelenéről és jövőjéről. 

Magyar Vöröskereszt humanitárius szervezet évforduló

Horváth Péter Zsolt, a Magyar Vöröskereszt főigazgató-helyettese (Fotó: Szobolits Andrea)

A Magyar Vöröskereszt hazánk legrégebbi és legnagyobb humanitárius szervezete. Több mint nyolcvanezer tagot számlál, és a csaknem ezer főállású munkatárs mellett tizenegyezer önkéntes is segíti a munkáját. Miért jó itt dolgozni és önkénteskedni?

Erre a rövid válaszom az, hogy vöröskeresztesnek lenni büszkeség: aki itt dolgozik, az büszke lehet rá, hogy egy olyan szervezet munkatársa, amely minden kort túlélő eszméket képvisel. A személyes véleményem pedig az, hogy ez egy nagyon jó közösség, és jóval több, mint pusztán egy munkahely. Itt minden szinten segítjük egymást akár a munkaidőn túl is. Emellett bőven van lehetőség az önmegvalósításra, hiszen a Vöröskereszt nyitott az újító ötletekre, friss nézőpontokra, amelyek fejlesztik a szervezetet. Azért dolgozunk, hogy jobb legyen a világ, és ha erre gondolok, mindig szívesen és mosolyogva jövök be dolgozni.

Talán nem mindenki tudja Önről, hogy a Magyar Vöröskereszthez először önkéntesként csatlakozott. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?

Érettségi után valamilyen hasznos szakmát akartam tanulni, ezért jelentkeztem mentőszakápolónak. Az első évben csoporttársaimmal indultunk a Magyar Vöröskereszt felmenő rendszerű országos elsősegélynyújtó versenyén, ahol már területi szinten is sikeresek voltunk. Ennek többek között az lett az eredménye, hogy egy helyi vöröskeresztes szervező munkatárs felkért minket, hogy önkéntesként segítsük a rendezvényeken az elsősegélynyújtó bemutatókat.  Az egyik barátommal örömmel mondtunk igent a felkérésre; az első programunk 2003-ban, Csillebércen, a régi úttörőtáborban nagyszerű élmény volt. Nagyon tetszett, hogy van közösség, vannak kapcsolatépítési lehetőségek. Egyre több hasonló programon vettünk részt, fél év után pedig megkérdeztek, hogy nem érdekel-e egy részmunkaidős állás a Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezeténél, ahol éppen ifjúsági szervezőt kerestek. Ez a félállás a tanulás mellett számomra tökéletes volt, el is kezdtem dolgozni. Egyébként később, a további tanulmányaim mellett is aktívan dolgoztam a szervezetnél. Ez idő alatt  ̶  többek között  ̶  szociálpedagógus végzettséget szereztem, majd legutóbb, közösségi- és civil fejlesztő mesterképzésen a Vöröskereszt rendszerváltáskori szerepéről írtam a diplomamunkámat. 2004-ben, amikor ide kerültem, még ketten, részmunkaidőben végeztük a budapesti szervezetnél az ifjúsági operatív munkát. Az akkori kollégámmal elkezdtük fejleszteni, bővíteni a területet, stratégiát, koncepciót építeni. Jelenleg hat fős a budapesti operatív ifjúsági apparátus, és több száz önkéntest foglalkoztat, több száz rendezvényen. Számomra ez is azt bizonyítja, hogy jó itt dolgozni, mert a munkánkkal nyomot hagyhatunk.

Mi a titka a Magyar Vöröskereszt hatékony működésének?

Titok nincs, csak a közösség. A Magyar Vöröskereszt egy nagy és bonyolult szervezet, ennek ellenére szerintem jól működünk és nagyon jól szabályozottan, az erőnk pedig a közösségekben rejlik. Ezeket nem a Vöröskereszt építi, hanem önállóan léteznek, és a kulcsszereplőik ‒ az ország minden pontján, a végeken, kistelepüléseken dolgozó közösségi emberek ‒ hozzák közel az emberekhez a Magyar Vöröskeresztet. Természetesen a vezetőségnek is van szerepe abban, hogy merre halad a szervezet, de ahogyan a Stratégia 2030 nevű dokumentumunk is mondja, nekünk leginkább a helyi közösségeket kell megerősíteni. A jó gyakorlatok országos szintre emelése is különösen fontos. A szervezetünk folyamatosan változik: reagálunk a társadalmi kihívásokra apparátus-szinten is. Új emberek jönnek, frissítik a munkát, újragondolunk dolgokat, és jó irányba változtatunk – ez kétségtelenül a Vöröskereszt egyik erőssége.

Tudna példát mondani arra, amikor egy jól bevált ötlet széles körben elterjedt?

Hogyne, erre több példám is van! Az, hogy ma a katasztrófavédelmi gyakorlatokon és az elsősegély-nyújtó oktatásban imitátorokkal dolgozunk, az egy budapesti kollégának köszönhető, aki felismerte: fontos lenne fejleszteni az imitációt, hogy a gyakorlást élethű műsebek készítésével és használatával is elő tudjuk segíteni. Ő szorgalmazta az akkori vezetőségnél, hogy ezt a tudást minden megyébe juttassuk el, és tegyük kötelezővé az imitáció használatát a megyei elsősegélynyújtó versenyeken, továbbá elkezdte építeni az országos szintű képzéseket, amelyekkel mindenhova eljutottunk. Mára minden megyében vannak imitátorok, és rengeteg eseményen jelennek meg.

Van egy saját, személyes példám is. Amikor elkezdtem dolgozni önkéntesként, akkor sok rendezvényen az volt a feladatom, hogy véradókat toborozzak. Ezeken a családi napokon nagyon sokan mondták nekem, hogy azért nem tudnak vért adni, mert ott van velük a gyerekük, és nincs, aki vigyázzon rá, amíg ők beülnek a véradó sátorba. Erre megoldásként a kollégáimmal kitaláltuk, és az akkori igazgatónk jóváhagyásával meg is valósítottuk, hogy a rendezvényeken legyen gyerekfoglalkoztató sarok a véradás mellett. Behoztuk az arcfestést, ami egy kuriózum volt, és képeztünk is hozzá önkénteseket arcfestőnek. Azzal, hogy a gyerekeket le tudtuk ültetni arcfestésre, sokkal több lett a véradásra jelentkező donorok száma a rendezvényeinken. A kezdeményezésnek akkora sikere volt, hogy a végén már nem is volt elég keretünk arcfestékre. 2004-ben jött az újabb ötlet, hogy tegyünk ki egy becsületkasszát, így a szülők hozzájárulhattak a költségekhez, és ezzel gyakorlatilag az arcfestés önfenntartóvá vált. Ez egy nagyon jó példa arra, hogy egy új tevékenység hogyan tehető hosszú távon fenntarthatóvá.

Milyen lehetőségek vannak a Magyar Vöröskereszt társadalmi kapcsolatainak a további fejlesztésére?

Nagyon fontosnak tartom, hogy folyamatosan sikerüljön az önkénteseink körében az utánpótlás-nevelés. Az önkéntesek megtartásának fontos eleme a pályaorientációs iránymutatás, hiszen a Vöröskeresztnél rengeteg olyan tapasztalatot lehet például középiskolásként szerezni, ami segíthet eldönteni, hogy később milyen pályát érdemes választani. Én is önkéntes sorból nevelkedtem ki, és számos kollégám szintén. Az önkéntesek bevonásának persze nem az a célja, hogy munkatársakat toborozzunk, de mégis sokszor előfordul, hogy egykori önkéntesekkel később munkakapcsolatba kerülünk. Gyakori például, hogy kiderül egy egészségügyis kollégáról, aki vizsgáztatóként jön el egy elsősegélynyújtó tanfolyamra, hogy korábban vöröskeresztes önkéntes volt. Találkoztam már olyan esettel is, hogy egykori önkéntesünk frissdiplomás szociális munkásként visszajött egy vöröskeresztes szállóra dolgozni.

Persze az sem baj, ha egy önkéntes végül nem szociális területen, hanem egy cégnél helyezkedik el, mert idővel a munkahelyén is emlékezni fog, hogy a Vöröskereszthez kötődve mennyi mindent csinált, és eszébe fog jutni, hogy szeretne támogatni minket. Manapság sok cégnél jelen van a társadalmi felelősségvállalás, a CSR, és a Vöröskeresztnek itt is komoly szerep jut, hiszen be tudjuk vonni a tevékenységeinkbe azokat a dolgozókat, akik közösségi munkát szeretnének végezni. Ha egy céges csapat eljön hozzánk segíteni egy karácsonyi adománygyűjtő akció idején, vagy benevez egy elsősegélynyújtó versenyre vállalati színekben, az nemcsak nekünk jó, hanem a cégnek is, hiszen a csapattagok együtt vannak, csak máshogy, és ez összekovácsolja őket, erősíti a csapatszellemet, és javítja a munkakultúrát.

Szolgáltatást is lehet adományként kapni. Sok olyan partnerünk van, amelyik szolgáltatással támogat bennünket, például szállítással, vagy szoftverfejlesztéssel. Volt például egy kommunikációs ügynökség, amelyik  ̶ javarészt CSR-alapon  ̶  fejlesztett nekünk egy elsősegélynyújtással kapcsolatos flipper-játékot „First aid Game” néven, ami később nemzetközi díjat nyert. Sokszínű ez a terület, és biztos, hogy van még hely a további fejlődésre, de a legfontosabb előny, hogy tudatos vállalati partnereink vannak, és rengeteg olyan projektünk, amelyek közös szakmai munkával megoldást kínálnak másképp megoldhatatlan problémákra.

Összességében elmondható, hogy a külsős partnerekkel való együttműködések segítenek minket a megújulásban. Kell, hogy sok új önkéntes, sok új kolléga, és egyre több céges partner adjon nekünk új impulzusokat. Emellett  ̶ a hosszú távú szervezetfejlesztés szempontjából is  ̶  fontos a nemzetközi Vöröskereszt Mozgalom tagjaival, a társszervezeteinkkel való együttműködés, hiszen ezáltal még messzebbre tudunk tekinteni, és a hazai jó gyakorlatokon túl a nemzetközi példákat is meg tudjuk ismerni annak érdekében, hogy a Magyar Vöröskereszt egy folyamatosan megújuló, innovatív, hatékony és sokak számára vonzó szervezet legyen.

A 142. születésnap kapcsán készült interjú Kardos Istvánnal, a Magyar Vöröskereszt főigazgatójával is, ezt ide kattintva olvashatja.