“Azok a barátaink, akiket elveszítettünk, nem a földben pihennek, hanem bent lakoznak a szívünkben.” (Alexandre Dumas)

Kovács Tibor 2022. december 8-án, 85 éves korában elhunyt.

Történelemtanárként indult pályafutása, majd később a Magyar Vöröskeresztnél fejtette ki tevékenységét évtizedeken át. 1987-1997. között a Magyar Vöröskereszt Zala Megyei szervezetének igazgatójaként, nyugdíjba vonulása után a megyei szervezet alelnökeként, majd elnökeként tevékenykedett, segítette a területi vezetők és az alapszervezetek munkáját. Több cikluson keresztül volt tagja a szervezet Etikai Bizottságának.

Nyugdíjasként a Zala megyei Vöröskereszt történetét és kapcsolatait kutatta, dolgozta fel, s jelentette meg azokat három könyvben. Utolsó munkái közé tartozik a Fejezetek a Magyar Vöröskereszt történetéből – A rendszerváltás évei 1987-1993. című kiadvány véradással foglalkozó fejezete.

Elkötelezett, humanitárius munkáját számos elismerés bizonyítja. 2017-ben megkapta a Magyar Vöröskereszt legmagasabb kitüntetését, a Magyar Vöröskereszt Csillagrendjét.

Emlékét megőrizzük.

Fotó: Barta Ágnes