Gyorsan pörög az idő kereke és immár 33. alkalommal köszöntjük minden év november 27-én a magyar véradókat.

Elgondolkodhatunk azon, hogy milyen sokat jelent a múlt, a hagyomány, a rendszeresen megtartott ünnepek, de ez csak történelem, ami csak részben ismétli önmagát.

Mitől lesz ünnep a naptárban megjelölt piros betűs nap? Csak azzal, ha azt tartalommal töltjük meg, és nem csak sablonos köszöntő szöveget ismételgetünk.

Aktív vöröskeresztes önkéntesként elmondhatom, hogy az évek során sok tapasztalatot szereztünk, így napjaink kihívásaival is sikeresen vesszük fel a harcot. A véradó nap bevezetésének időszaka is nehéz időszak volt, ahogy most is, csak most egy számunkra láthatatlan fenyegetés ellen harcolunk, a koronavírus járvány nagy kihívás szervezetünk számára is.

A magyar véradók napján nem a véradás és nem is az ünnepnap, hanem maguk a véradók írják a történelmet.

Azok az önkéntesek, akik a járványhelyzet miatt a változásokhoz, intézkedésekhez alkalmazkodnak. Tudják és érzik; nagy szükség van rájuk, ebben az időszakban is.  Nélkülözhetetlen az az adomány, amit Ők tudnak adni, az maga a vér.

Amikor önfeledten éljünk életünket, nem is gondolunk arra, hogy szó szerint 5-6 liter vérnek köszönhetjük az életünket. Ez csörgedezik bennünk, amikor értekezleten ülünk, amikor családi programokon önfeledten szórakozunk, amikor szomorúak vagyunk. A vérünk nem válogat a hangulataink, a szeretteink nézetei szerint. A szívünk csak pumpálja, a vörös különböző árnyalataiban csörgedező vérünk, ez természetes létünk, sokszor nem is figyelünk rá, csak ha már baj van.

Ma azonban olyan hősöket köszöntünk, akik figyelnek azokra, akik segítségre szorulnak.

A karjukat nyújtó donorok testesítik meg mindazt, amit a világ összes humanitárius szervezete együttesen sem képes szavakkal érzékelni: az önzetlen emberi szívet.

 

A véradók napján köszöntöm véradóinkat, a véradást szervező vöröskeresztes munkatársakat, önkénteseket, támogatókat, az Országos Vérellátó Szolgálat munkatársait, akik segítik, hogy mindig megfelelő mennyiségű vér álljon az egészségügy rendelkezésére.

Aranyosi Ervin: A vér az élet című versének részletével köszönöm meg véradóink nemes cselekedetét

„Köszönet jár minden csepp véredért,

 Köszönet jár a megmentett életért,

 Köszönet jár, de mégsem ezért tegyed,

 Adj új esélyt vele, egy élhető életet.”

 

Őszinte tisztelettel:

Fodor Antalné dr.

a Magyar Vöröskereszt elnöke

 

Budapest, 2021. november 27.