A Magyar Vöröskereszt hazánk legnagyobb múlttal rendelkező humanitárius szervezete, 145 éve számíthatunk az önkénteseire, munkatársaira. A szervezet célja a nehéz helyzetben élő emberek támogatása. Szociális szolgáltatásai Magyarország valamennyi vármegyéjében és Budapesten is rendelkezésre állnak. Munkájukat elhivatott szakemberek és önkéntesek közreműködésével végzik, hogy segítséget nyújtsanak a rászorulóknak és a társadalmi hátrányokkal küzdő közösségeknek. Országos jelenlétének köszönhetően gyorsan és hatékonyan képes reagálni ott, ahol a segítségre a legnagyobb szükség van. A Magyar Vöröskereszt 145. jubileuma alkalmából Waller-Fekete Judittal, a szervezet szociális szakterületének vezetőjével beszélgettünk.

Kezdjük az elején: hogyan került a szociális szférába?

A kilencvenes évek elején, még az egyetem előtt teljesen véletlenül kezdtem egy holokauszttúlélőket támogató alapítványnál dolgozni. Az idősgondozás annyira magával ragadott – egy csodálatos vezetőm is sokat egyengette az utamat –, hogy emiatt mentem az ELTE szociálpolitika, szociális munka, később pedig kommunikáció szakára is. Ott, a Ferge Zsuzsa által alapított és vezetett karokon sajátítottam el azt az alapvető szemléletet, hogy „érdemtelen” rászoruló egyszerűen nem létezik; senki sem jókedvéből él a társadalom peremén.  Ugyanakkor már a gyakorlati szemeszter során kiderültek a határaim a terepmunka területén. Vagy túlságosan bevonódom és felemészt a mások sorsa, ami gyors kiégéshez vezet, vagy önvédelemből túlzottan a felszínen maradok, ami viszont a kliens ellátása szempontjából nem megfelelő. Nagyon hálás vagyok ezért a korai felismerésért, mert ez alapozta meg azt a mai napig is mély, őszinte tiszteletet, amit a kliensekkel közvetlenül dolgozó kollégáim iránt érzek.

Jelenleg milyen feladatok aktuálisak a szociális területen a szervezetnél? Milyen feladatai vannak a szakterület országos vezetőjének?

Fő feladatunk a szakterületen, hogy segítsük a vármegyei és a fővárosi Vöröskereszt szervezeteket. Ez programok koordinálását, szakmai iránymutatást, államigazgatási kapcsolattartást és folyamatos igényfelmérést jelent. Kiemelt szerepünk van a tudásmegosztás katalizálásában is, például amikor különböző szociális szakterületeket hozunk össze a jó gyakorlatok megosztására.

Emellett kiemelt fókuszt helyezek a nemzetközi kapcsolatokra is. Részt veszünk nemzetközi fórumokon, kapcsolatot tartok többek között az IFRC brüsszeli EU-irodával. Tagja vagyok a Szociális Irányító Bizottságnak (Social Steering  Committee), ahol román kollégámmal a kelet-európai perspektívát képviselem. Nemzetközi programokra is gyakran nyújtunk be pályázatot, legutóbbi sikerünk, hogy konzorciumi tagként sikeresen megnyertünk egy kétéves EU-s AMIF pályázatot a menekültügyi területtel együttműködve, ami óriási öröm számunkra. Az AMIF az Európai Unió Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapja.

Térjünk most vissza Magyarországra! A szociális szakterület rendkívül széles spektrumon mozog, ezen belül a hajléktalanság kérdése egy szignifikáns rész. Miként foglalkozik a hajléktalan emberek segítésével a Magyar Vöröskereszt?

A Magyar Vöröskereszt intézményeiben jellemző a humanitárius szemlélet, és magasan képzett szakemberek dolgoznak országszerte. A fedél biztosításán túl fontos feladatuk az esetkezelés, az átmeneti szállókon rendkívül sokrétű szociális munka folyik. Sok esetben a klasszikus visszaintegráció mellett az idős hajléktalan emberek méltó, állapotuknak megfelelő elhelyezése a cél. A szakmai siker így sokszor azt jelenti, ha a rászorulókat a krónikus betegségeket is kezelő idősek otthonában tudják elhelyezni – erre már saját, dedikált intézményeink is vannak Budapesten és Miskolcon, de például a kaposvári szálló más, külsős intézményekben történő végleges elhelyezésekben is kimagaslóan teljesít. Ugyanakkor létező jelenség, hogy sok hajléktalan ember önszántából kerüli a szállók nyújtotta segítséget, amit az utcai gondozó szolgálat tiszteletben is tart. Ennek nagyon gyakori oka, hogy a szállókra nem vihetnek be háziállatot, nagyon kevés a párokat befogadó vagy egyáltalán a koedukált férőhely, illetve sokan a szenvedélybetegségük miatt maradnak inkább az utcán. Bár az intézmények fenntartanak elkülönített szobákat azoknak a bejelentkezőknek, akik alkoholos befolyásoltság alatt érkeznek, hogy ezekben a helyiségekben múljon el az alkohol hatása a szervezetükből, a belső keretek között az alkohol- és droghasználat szigorúan tilos. Akik erről nem hajlandóak lemondani és nem fogadják el a szabályokat, azoknak a bentlakásos ellátása sajnos nem megoldható a krízisidőszakon kívül.

Igen sokrétű a szervezet szociális tevékenysége. Segítenek hajléktalan embereknek, rászoruló gyermekeknek, családoknak. Kik számítanak rászoruló családnak?

A Magyar Vöröskereszt intézményrendszerében a családok átmeneti otthona jogilag gyermekjóléti intézmény, gyakorlatilag azonban specifikus hajléktalanellátóként funkcionál. Legfőbb célja a családok egybentartása és a gyermekek állami gondozásba vételének megelőzése, ha az pusztán a lakhatás elvesztése miatt történne. Az ide bekerülő személyek egy része átmeneti krízisbe került (például a szülő hirtelen elvesztette az albérletüket), esetükben elegendő a gyors áthidaló segítség. A többség viszont mélyebb, gyakran generációkon átívelő életvezetési problémákkal küzd. A vöröskeresztesek a bentlakás alatt komplex szociális munkát, kompetenciafejlesztést (például kommunikáció, pénz- és időmenedzsment, álláskeresés kapcsán), valamint alapvető szülői és gyermekgondozási ismereteket is nyújtanak.

A szakemberek is látják azonban a rendszer strukturális csapdáit. A jogszabályban rögzített, legfeljebb másfél éves ellátási idő a mélyszegénységből érkezők érdemi felzárkóztatására túl rövid. Emiatt sok család egyszerűen intézményből intézménybe költözik az országban, ami megfosztja a gyerekeket a stabilitástól és szinte törvényszerűen újratermeli a bizonytalan szociális élethelyzetet. Az ellátási idő meghosszabbítása viszont nem feltétlenül megoldás, mert az az önállósodást gátló intézményi függőséghez (hospitalizációhoz) vezetne.

A lakhatási krízisen túl a Magyar Vöröskereszt mások, például fogyatékkal élőknek is segít intézményi keretek között.

A mindennapi segélyezésben meglehetősen tág keretek között, rugalmasan értelmezi a rászorultságot. A célcsoportba tartoznak az intézményeinkben ellátottakon kívül az idősek, alacsony jövedelműek, nagycsaládosok, egyszülős háztartások és a tartósan beteget ápolók, fogyatékkal élők. A szervezet tisztában van azzal, hogy akár egy papíron megfelelőnek tűnő jövedelem is pillanatok alatt elégtelenné válhat egy váratlan – például magas gyógyszerköltséggel járó – krízis miatt. A Magyar Vöröskereszt elbírálási szempontjai rugalmasak, teret adnak a helyi munkatársak méltányossági döntéseinek is. Ez szintén lehetővé teszi, hogy ott és akkor segítsünk (például élelmiszercsomaggal vagy iskolakezdési támogatással), ahol valóban szükség van rá.

 

Waller-Fekete Judittal Szemerédy Dániel beszélgetett.

Fotó forrása: Szalai Csaba