Idős embertársaink egészsége, a róluk való gondoskodása koronavírus miatt megváltozott világban új kihívások elé állítja az állami egészségügyi hatóságokat, karitatív szervezeteket és magánembereket egyaránt. A Coca-Colával és a Mindset Pszichológiával közös együttműködésünkben most a jelenség pszichológia hátterét járjuk körbe, valamint adunk pár tanácsot arra vonatkozólag, hogy miként vészelhetik át a járványt és annak hosszú távú hatásait.

A járvány idején fokozottan előtérbe kerültek az idősek gondozásával kapcsolatos kérdések és problémák. A fertőzéstől való megóvásuk természetesen az elsődleges cél, azonban a lelki egyensúlyuk megőrzése – amely elkerülhetetlenül visszahathat a fizikai egészségükre is – a jelenlegi és az ehhez hasonló, a társas érintkezésekben szegény szituációkban kulcskérdéssé vált.  Az idősebb generációk mentális jóllétének fokozása és érzelmi biztonságának támogatása ugyanis legalább olyan jelentőséggel bír, mint az élelmiszerrel és egyéb használati tárgyakkal való ellátásuk megszervezése. Írásunkban a jelen helyzetben rendelkezésre álló lehetőségek mellett arról is szót ejtünk, hogy a járványt követő időszakban – amikor remélhetőleg ismét nagyobb tere lehet majd a személyes érintkezéseknek – hogyan lehet a mentális és érzelmi jóllét fontosságát magukban az érintettekben is tudatosítani és hatásos eszközöket adni a kezükbe arra a nemkívánatos esetre, ha ismét kijárási korlátozások kerülnének bevezetésre.

Segíts Te is egy idős embernek!

A kijárási korlátozás – az egyéni élethelyzettől függő mértékben ugyan, de – beszűkíti az idősebbek kapcsolatait is és ez esetenként olyan mértékű szociális elszigeteltséghez vezethet, amelynek súlyos egészségügyi következményei lehetnek. A szociális elszigeteltség azért is érintheti különösen hátrányosan az idősebbeket, mert ők már eredendően nagyobb kockázatnak vannak kitéve, ami a keringési, az autoimmun, és a neurokognitív problémákat, valamint a mentális egészséget illeti (Gerst-Emerson és Jayawardhana, 2015). Emellett fontos még figyelembe venni azt is, hogy az idősebbek esetén kifejezetten erős kapcsolatot találtak a társas kapcsolatok hiánya és a depresszió, valamint a szorongás között (Santini, Jose, Cornwell, Koyanagi, Nielsen, Hinrichsen, és Koushede, 2020).

Az előbbieket is figyelembe véve, a társas támasz biztosítása a kijárási korlátozások idején azért is különösen fontos, mert a járvány okozta halálozások számát megnövelhetik az elszigeteltségből esetlegesen adódó érzelmi zavarok és az azokkal összefüggésben meggyengülő immunrendszer (Armitage, R., & Nellums, L. B. (2020). A kialakult rendkívüli helyzethez való alkalmazkodásban további nehézséget jelenthet az idősek számára, hogy a járvánnyal kapcsolatos közbeszédben rendkívül sajnálatos módon megjelennek az idősebb korosztályt leminősítő és – szélsőséges esetekben – annak tagjait a társadalom kevésbé értékes tagjaiként feltüntető vélemények is (Brooke és Jackson, 2020).

A hatósági előírásokból adódó szociális távolságtartás mindannyiunkat negatívan érint, és ez a hatás hatványozottan jelentkezik az idősek körében, különösen akkor, ha munkavégzés szempontjából már inaktívak, hiszen ez utóbbi esetben a kollegiális kapcsolatokból és a munkából származó ingerek sincsenek már jelen az életükben. A leginkább pedig azok az idősek veszélyeztetettek, akik a járványhelyzetet megelőzően – nem rendelkezve szoros családi kapcsolatokkal – kizárólag a nappali ellátást biztosító intézményekben, szabadidős klubokban vagy vallási közösségekben tudták megélni a valahova tartozás érzését. Szintén nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak a családi kötelékekkel nem rendelkező mozgásképtelen idősek, hiszen a korlátozások miatt nehézségekbe ütközhet a szociális vagy önkéntes hálózat által a lakóhelyükön a járvány előtt számukra biztosított ellátás (Armitage és Nellums, 2020).

Természetesen az élelmiszer vagy egyéb használati cikkek beszerzése és az egészségügyi szükségletek biztosítása nagy jelentőséggel bír a szoros társas támasszal nem rendelkező idősek esetében. A lelki jóllét támogatása azonban legalább olyan fontos.

És ebben mi segíthet járvány idején?

  • Az online kapcsolattartási lehetőségek (például közösségi média felületek és videóhívások) jó eszközei lehetnek a valahova tartozás érzésének erősítésében. A közösségi oldalakon elérhető csoportokban való tagság, az azokban való posztolási és kapcsolattartási lehetőség fokozhatják a társas bevonódás érzését (Armitage és Nellums, 2020). Ugyanígy erősíthetik a társas kötelékeket a különböző online platformokon elérhető koncertek, vallási rendezvények és társasjátékozási lehetőségek is. Az Egyesült Királyságban több applikációt is alkalmaznak abból a célból, hogy a szomszédokat bátorítsák az egymással való kapcsolattartásra, beszélgetésre, ami az összetartozás érzését fokozhatja. Az önkéntes és szociális szervezeteknek tehát jó eszköz lehet ilyen virtuális csatornák kialakítása az ellátási területükön élő idősek számára, hiszen már csak egy közös chatcsoport az egy környéken élő idősek számára elegendő bátorításként szolgálhat az egymással való kapcsolatfelvételre, ezt követően pedig a napi kommunikáció folytatására és élmények vagy akár fényképek megosztására.

Hide The Pain Harold és Pamkutyáék megmutatják hogyan érdemes kapcsolatot tartani az idősekkel

Bár az idősek között is egyre többen mozognak nagyobb biztonsággal az online térben, az eddig említett lehetőségekhez való hozzáférés lehetősége és az okoseszközök használatában való jártasság rendkívül változó képet mutat az idősek körében, ezért sokszor a digitális megoldások nem segítenek (Brooke és Jackson, 2020).

  • Jó hír azonban, hogy a hagyományos telefonbeszélgetések – különösen napi több alkalommal eszközölve – kiszámítható és biztonságos fogódzót jelenthetnek a digitális világban nem jártas idősek esetében is. Nagyon fontos, hogy az idősek érezzék: bármikor van kihez fordulniuk és amikor erre szükségük van, akkor azt egy általuk könnyen hozzáférhető módon tudják megtenni. Telefonon is lehet tartalmas beszélgetéseket folytatni, amelyek alkalmasak az idősebbek lelki támogatásának fokozására. Mivel a kiszámítható keretek nagyobb biztonságot adnak, ezért, ha az idős tudja, hogy naponta hányszor és mikor kap majd telefonhívást, az nagy értéket jelent számára (Armitage és Nellums, 2020).
  • Fontos a családtagok, a barátok, az önkéntes szervezetek, a szociális és az egészségügyi szolgáltatók közötti összefogás azért, hogy minél kiterjedtebb gondoskodási hálót biztosítsanak az arra rászorulóknak. A feladatok egymás közötti megosztása, a támogatás összehangolása most különösen felértékelődik (Brooke és Jackson, 2020). Azokra az idősekre is érdemes külön figyelmet fordítani, akiknek ugyan van közeli hozzátartozója, de az utóbbi több száz kilométerre lakik és a hatósági intézkedések okán esetleg akadályoztatva van a szabad mozgásában. Ilyenkor különösen fontos szerepe van a család és a helyben támogatást nyújtó szereplők közötti kommunikációnak.
  • Részben ugyan kapcsolódik az online felületek kérdésköréhez, ám jelentőségénél fogva külön említjük a pandémia idején kényszerűen otthon tartózkodó idősek fizikai aktivitásának kérdését. Mivel az utóbbi megőrzésének kiemelt szerepe van az immunrendszer ellenállóképességének fenntartásában és ezáltal a lelki egészség ápolásában is, nagyon fontos az otthon tartózkodás ideje alatt is a mozgás. Fontos, hogy a támogatásukról gondoskodó szereplők felhívják az idősebbek figyelmét az otthon kényelmesen és biztonságosan elvégezhető tornagyakorlatok jelentőségére. Ezekhez egyébként társas közeget nemcsak online úton lehet biztosítani (lásd a különböző élő online tornafoglalkozásokat), hanem a televízióban sugárzott időseknek szánt műsorok útján is (itt különösen fontos lehet a helyi csatornák szerepe), amelyekben be lehet mutatni ilyen típusú foglalkozásokat (Hartmann-Boyce, Davies, Frost, Bussey, Park, 2020).

A Coca-Colával közös kampányunk humoros formában ad tanácsokat arra, hogy az idősek hogyan őrizhetik meg fizikai egészségüket.

És a járvány után mi segíthet?

Fontos, hogy az idősgondozásban legyenek olyan fórumok, ahol pszichológus vagy mentálhigiénés szakember bevonásával – csoportos vagy egyéni foglalkozások keretében – az idősebb korosztályhoz tartozó és megfelelő számú kapcsolattal nem rendelkezők támogatást kaphatnak annak tudatosításában, hogy a társas kapcsolódások milyen szerepet játszanak a lelki egészségük megőrzésében. Emellett pedig fontos az idősek olyan kognitív képességeinek fejlesztése, amelyek segítségével magukat “vizsgálva” meg tudják állapítani, hogy a szociális hálójuk mennyiben elégíti ki a valahova tartozásuk igényét, hiányérzet esetén pedig segítséget tudjanak kérni. Egyes szakértők szerint ezen a területen különösen jó eredménnyel kecsegtetnek a kognitív viselkedésterápia területére tartozó eszközök (Newman, és Zainal, 2020).

Végezetül pedig nagyon fontos maguknak az egészségügyi és szociális szolgáltatók tagjainak a felkészítése az idősek elszigeteltségével együtt járó mentális kockázatok felismerésére és az esetleges negatív következmények enyhítésére. Az idősellátás fókusza – idő és más erőforrások hiányában – gyakran az idősek fizikai szükségleteire koncentrál, miközben – ahogy írásunkban is bemutattuk – a lelki egészség ápolása legalább olyan fontos (Newman, és Zainal, 2020). Nem lehet eléggé hangsúlyozni az ezen a területen dolgozók anyagi megbecsültségének és annak a fontosságát, hogy a megfelelő erőforrások rendelkezésre álljanak az idősek mentális és érzelmi támogatására.

A cikket szerzője: Kovács Petra / Mindset Pszichológia

Borítókép: Pályi Zsófia

Felhasznált irodalom

Armitage, R., és Nellums, L. B. (2020). COVID-19 and the consequences of isolating the elderly. The Lancet Public Health.

Brooke, J., és Jackson, D. (2020). Older people and COVID‐19: Isolation, risk and ageism. Journal of clinical nursing.

Gerst-Emerson, K., és Jayawardhana, J. (2015). Loneliness as a public health issue: the impact of loneliness on health care utilization among older adults. American journal of public health105(5), 1013-1019.

Hartmann-Boyce, J., Davies, N., Frost, R., Bussey, J., és Park, S. (2020). Maximising mobility in older people when isolated with COVID-19.  Centre for Evidence-Based Medicine.

Newman, M. G., és Zainal, N. H. (2020). The value of maintaining social connections for mental health in older people. The Lancet Public Health5(1), e12-e13.

Santini, Z. I., Jose, P. E., Cornwell, E. Y., Koyanagi, A., Nielsen, L., Hinrichsen, C., … és Koushede, V. (2020). Social disconnectedness, perceived isolation, and symptoms of depression and anxiety among older Americans (NSHAP): a longitudinal mediation analysis. The Lancet Public Health5(1), e62-e70.