145 évvel ezelőtt, 1881. május 16-án alakult meg hazánk legnagyobb múlttal rendelkező humanitárius szervezete, a Magyar Vöröskereszt. A szervezet az elmúlt csaknem másfél évszázad során folyamatosan jelen volt, hogy támogassa azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.

A Magyar Vöröskereszt története szorosan összefonódik Magyarország modern kori történelmével. A szervezet részt vett a háborúk, járványok, természeti katasztrófák és társadalmi válságok humanitárius következményeinek enyhítésében, miközben generációk számára jelentette az önkéntesség, az emberiesség és a humanitárius segítségnyújtás szimbólumát. A kezdetektől napjainkig ugyanaz a küldetés vezérli munkáját: az emberi élet és egészség védelme, a szenvedés enyhítése és a legkiszolgáltatottabb közösségek támogatása.

A szervezet működését, döntéseit és társadalmi szerepvállalását a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold Mozgalom hét alapelve határozza meg: az emberiesség, a pártatlanság, a semlegesség, a függetlenség, az önkéntesség, az egység és az egyetemesség.

A Magyar Vöröskereszt napjainkban is szerteágazó tevékenységet végez, az ország teljes területén. A szervezet meghatározó szerepet vállal a véradások szervezésében, az elsősegélynyújtás oktatásában és népszerűsítésében, a katasztrófahelyzetek kezelésében, a szociális segítségnyújtás, a menekültellátás, az élelmiszermentés, az egészségfejlesztés területén, az ifjúság és az önkéntesek bevonásában, valamint keresőszolgálati tevékenység biztosításában. Országszerte több ezer önkéntes és munkatárs tevékenykedik nap mint nap azért, hogy a humanitárius értékek a gyakorlatban is kézzelfogható segítséggé váljanak.

A Magyar Vöröskereszt 145 éve bizonyítja, hogy a segítségnyújtás, az együttműködés és az emberiesség időtálló értékek. A jubileumi évforduló az összegző visszatekintésen túl arra is alkalmat ad, hogy a szervezet kifejezze elkötelezettségét a jövő humanitárius kihívásaival szemben. A Magyar Vöröskereszt tevékenységét 145 év után is ugyanaz a cél vezérli: emberiességgel jelen lenni ott, ahol a legnagyobb szükség van a segítségre.

145. születésnapja alkalmából a Magyar Vöröskereszt egész évben különleges programokkal várja az érdeklődőket. Az évforduló napján, május 16-án a szervezet „Nyitott székház” rendezvényén Budapest belvárosi székházát nyitja meg a látogatók előtt. Az V. kerületi Arany János utcai helyszínen bárki betekintést nyerhet a szervezet gazdag történetébe és jelenlegi munkájába: időszaki kiállítás és interaktív programok mutatják be a Magyar Vöröskereszt elmúlt 145 évének legfontosabb pillanatait és humanitárius tevékenységeit.

Május 16-án, szombaton Szolnokon is jubileumi eseménysorozat várja az érdeklődőket: a Vöröskereszt Mozgalom eszméjét elindító solferinói csata megelevenítése, a Magyar Vöröskereszt 145 éves történetét bemutató kiállítás, valamint egy felemelő jótékonysági est idézi meg a történelem, az együttműködés és a segítségnyújtás erejét.

The post Május 16-án 145 éves a Magyar Vöröskereszt appeared first on Magyar Vöröskereszt.

Fodor Antalné dr. a Magyar Vöröskereszt oszlopos tagja 1972 óta. Eleinte önkéntesként tevékenykedett, és az azt követő több mint 50 évben is a humanitárius missziónak szentelte az életét, s teszi ezt napjainkban is: 2008-ban a Pest vármegyei vezetőség tagja lett, 2012-ben vármegyei elnöknek választották, 2016-ban pedig országos alelnöknek, amit a 2021-es országos elnökké választása követett. 2025-ben újabb öt évre nyerte el a bizalmat erre a pozícióra.

1972 óta van jelen a Magyar Vöröskeresztnél. Mi volt az a hatás vagy élmény, ami akkor magával ragadta?

Akkoriban én ezt nem éltem meg ilyen módon. Közigazgatásban, a tanácsi szervezetben kezdtem dolgozni, ahol sok feladatot megismerhettem. Egy állategészségügyi járvány idején nekem is feladatom volt a területen, ahol gyakorlatilag egy vöröskeresztes munkatársnak segítettem a karanténban lévő emberek ellátásában. A vöröskereszt munkájáról már volt ismeretem, hiszen a gimnáziumban osztálytársam sokat mesélt az ott folyó munkáról, mivel édesanyja a Vöröskereszt helyi vezetője volt. A közös munka után talán egy év után a Vöröskereszt megkért, hogy ha már ennyit dolgoztam velük, csatlakozzak a szervezethez. Így kerültem bele ebbe a “vérkeringésbe”, ami hihetetlen emberi kapcsolatokat jelentett, szakmailag és emberileg sokat tudtam már akkor is segíteni másoknak.

Ekkoriban a felsővezetés is még önkéntesekből állt?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy a Vöröskeresztet lakóterületemen jobban lehetett a hivatali szervezetekhez kötni. A tagok többsége majdnem mindenütt a járási tanácsok vagy hivatalok dolgozói voltak, akik a munkájukon felül önkénteskedtek. Településeken nem voltak főállású vöröskeresztes munkatársak, mindenki önkéntesként végezte munkáját.

A szavaiból azt veszem ki, hogy már ekkor dicsőség volt vöröskeresztes önkéntesnek lenni.

Igen, ez érték volt már akkoriban is. Erősebb volt az egészségügyi feladatkör, a vezetők főként körzeti orvosokból és ápolónőkből álltak, akik közelről ismerték a lakosság helyzetét, egészségügyi állapotát. A falumban például a bábaasszony, Juliska néni is önkéntes volt. Nagy tiszteletnek örvendett, mindenki bizalommal fordult hozzá, ami segítette a helyi működést. A kisebb településeken most is nagyon aktív a mozgalmi munka. Nagyobb településeken már több civil szervezet tevékenykedik, így más együttműködési formák alakulnak.

Ötven éve tevékeny a szervezetnél, jelenleg az elnöke. Hívhatjuk ezt életútnak?

Ezen a Gyémánt kitüntetés átvételekor magam is elgondolkoztam. A közigazgatásban adminisztratív dolgozóként kezdtem, és polgármesterként mentem nyugdíjba. Ahogyan ott, úgy a Vöröskeresztnél is végigjártam a ranglétra különböző fokait. A megszerzett tapasztalatok és kapcsolatok segítettek, de sosem úgy gondoltam rá, hogy: „Jaj, hát ez egy pozíció”. Azt hangsúlyoznám, meghatározó, hogy az alapoknál kezdtem, láthattam hogyan épül fel a szervezet. A mai napig egy alapszervezet elnöke is vagyok, így láthatom, hogy a felsővezetői szinten hozott döntések hogyan valósulnak meg a további egységekben, például alapszervezeti szinten. Ez a helyzet lehetőséget ad arra, hogy kezdeményezzek változásokat. Mindig az alulról jövő kezdeményezéseket szerettem volna felsőbb szintre emelni, és mindig találtam új kihívást, és mindig találtam örömet a végzett munkában. Ez ad erőt a jövőbeni feladatok szervezésében.

Tehát nem is a kötelesség, de a hivatástudat tartotta a szervezet vérkeringésében.

Ehhez fontos, hogy a család is tolerálja ezt. Amikor 2006-ban nyugdíjba vonultam, még erőteljesebben a Magyar Vöröskereszt felé fordultam. A férjem sokszor kérdezte aggódva, hogy miért vállalok ennyi fizikai feladatot, például miért veszek részt tevőlegesen élelmiszerosztásban is.

Egyszer egy hétre el kellett utaznom Genfbe, és megkértem, hogy segítsen az élelmiszerek kiosztásban. Amikor megtapasztalta, milyen sokat jelent télen egy többgyermekes családnak vagy egy rászoruló nyugdíjasnak egy kis gyümölcs, azt mondta: „Most már értem, miért csinálod.” Hozzátette: „Sőt, most már érzem is.” Azóta ő is segít, és az önkéntesünk lett. Támogató segítség mindig kell, és én ezt a családomtól megkapom.

Mit gondol, mi a Vöröskereszt legnagyobb – nevezzük így – vívmánya?

A pártatlanság. Bármilyen helyzet van, politikai és vallási felekezetektől, országhatároktól függetlenül tesszük a dolgunkat a mozgalomban. Ez egy nagy vívmány. Valóban azt gondolom, hogy minket – akik ebben a szervezetben tevékenykedünk, akár munkavállalóként, akár önkéntesként – az vezet, hogy segítsünk, és a feladatot megoldjuk, az embereket összefogjuk, és egy közösséget alkossunk. És szerintem ez a közösség viszi tovább a szervezetet, remélhetőleg még sok évtizeden keresztül.

Az Ön szervezetben eltöltött több mint 50 éve alatt mit lát, mik voltak a legnagyobb változások?

A 90-es évek, a rendszerváltozás időszaka vízválasztó volt. A civil mozgalom erőteljesebb lett, új együttműködések alakultak ki a szervezetek között.

A Magyar Vöröskereszt is egyesületi formában működik. Az ellátandó feladatokhoz szükséges források előteremtése nagy kihívás. A működés feltételeinek megteremtése mellett naponta fordulnak hozzánk segítségért, vagy váratlan katasztrófahelyzetekben kell helytállnunk, amire szervezetünknek azonnal reagálnia kell. A partneri kapcsolatok kialakítása ebben támogatást ad, hiszen váratlan krízis helyzetekben támogatói adományok érkeznek.

Nagyon fontos, hogy nemcsak egy „bíróságilag bejegyzett” szervezet vagyunk, hanem olyan szervezet akire a bajban mindig számíthatnak az emberek. Ismertek vagyunk, kik mindig mozgósíthatóak a rendkívüli helyzetekben. A felénk áradó bizalmat nagy értéknek tartom.

Mi az a szó, amivel össze tudná foglalni a Vöröskereszt történetét?

Az emberség. Mi mindig segítünk, és minket is segítenek. Ha bárhol baj van, a Vöröskeresztet mindig megtalálják, ránk mindig lehet számítani. Nem vagyunk akkora szervezet, mint például az Amerikai Vöröskereszt, de hangsúlyozom, hogy a nemzetközi mozgalom részeként nekünk is van lehetőségünk elmondani a véleményünket, és formálni a világméretű humanitárius közösséget.

A Magyar Vöröskereszt elnökével Szemerédy Dániel beszélgetett.

Fotó: Szalai Csaba

The post Ha baj van, a Magyar Vöröskeresztre mindig számíthatunk — interjú a Magyar Vöröskereszt elnökével appeared first on Magyar Vöröskereszt.

A május hónap hagyományosan a vöröskeresztes értékek ünneplésének hónapja a szervezet életében. Május 8-án a Vöröskereszt és Vörösfélhold világnapon a szervezet az emberiesség alapelve mentén a szolidaritást és összetartozást hangsúlyozta, valamint átadta éves kitüntetéseit a 2024-es évben példaértékű humanitárius teljesítményt nyújtó önkénteseinek, támogatóinak és kollégáinak. Május 24-én a Humanitárius Település Találkozójára és az idei címek átadására is sor kerül.

(Borítókép: Szalai Csaba)

Szeretnéd támogatni a társadalmilag jelentős munkánkat? 
Ajánld fel nekünk adód 1%-át! | Adószám: 19002093-2-41

The post 144 évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Vöröskereszt appeared first on Magyar Vöröskereszt.

Boldog születésnapot, Magyar Vöröskereszt!

143 éve tesz a Magyar Vöröskereszt a humanitárius ügyekért.

1881. május 16-án alakult meg a Vörös-kereszt Férfiegylete, majd másnap a Magyar Országos Segélyező Nőegylettel egyesülve megkezdte működését a Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egylete, a Magyar Vöröskereszt elődje. A szervezet így megalakulásának 143. évfordulóját ünnepelheti idén május 16-án. A Magyar Vöröskereszt koszorúzási ceremóniával köszöntötte a jeles napot a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, az egylet megszületésének emlékét őrző emléktáblánál, és az ország számos pontján tartanak megemlékezéseket.

A Magyar Vöröskereszt 143 éve segíti azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. A szervezet mindenkori munkatársait már két századfordulón átívelően köti össze az a törekvés, hogy a humanitárius ügyekért dolgozzanak, és hogy a segítségnyújtáshoz való hozzáférés a lehető legszélesebb körben elérhetővé váljon.

A szervezet hét alapelve az alapítás pillanatától kezdve útmutató jelentőséggel bír az irányvonalak meghatározásában. Az emberiesség célja az élet és az egészség védelme, az emberi személyiség tiszteletben tartása, ami elősegíti a népek közötti kölcsönös megértést és együttműködést. A pártatlanság biztosítja, hogy különbséget csak a rászorultság mértéke tehessen, és elsőbbséget biztosít a legsürgősebb veszélyhelyzeteknek. A semlegességből adódóan a szervezet a tevékenységére fókuszál, így mindenki számára egyformán megbízható támogatást jelent. A függetlenség által megőrzi az önállóságát, hogy az alapelvek szerinti cselekvés lehetősége mindenkor biztosított lehessen. Az önkéntesség alapelve szavatolja, hogy a cél soha ne az anyagi haszonszerzés legyen. Az egység és az egyetemesség által pedig garantált az egységes országos és világszintű lefedettség.

A Magyar Vöröskereszt hosszú múltja során számos nehézséggel nézett már szembe, de a megpróbáltatások ellenére kitartóan tett, tesz és tenni fog a társadalmi kihívások leküzdése, az emberiesség eszméjének megőrzése és terjesztése érdekében, mindezt a 191 nemzeti társaságot magában foglaló Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének tagjaként. A szövetség idei jelmondata a Magyar Vöröskereszt számára is útmutató: Őrizd az emberiesség eszméjét!

(Fotók: Szalai Csaba)

The post Boldog 143. születésnapot, Magyar Vöröskereszt! appeared first on Magyar Vöröskereszt.

A Magyar Vöröskereszt májusi programsorozata keretében kitüntette a nevében tevékenykedő, kiemelkedő teljesítményű önkénteseket, támogatókat, valamint elismerte a humanitárius települések erőfeszítéseit. Összesen több száz elismerést adott át a legnagyobb humanitárius szervezet. Május 19-20-án, egy kétnapos rendezvénysorozat során összesen 77 fő és 16 település számára osztotta ki elismeréseit.

A Magyar Vöröskereszt május 19-én, Bikalon szervezte a Vöröskereszt és Vörösfélhold világnapi ünnepségét, ahol sor került az önkéntesek és támogatók díjainak átadására. Az rendezvény keretében a részvevők felidézték a szervezet történelmi múltját: „Ez a nap alkalmat ad arra, hogy megemlékezzünk Henry Dunant-ról, a Vöröskereszt Mozgalom alapítójáról, valamint a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottság megalakulásának 160. évfordulójáról. Ezen a napon egy kis időre megállunk, és számba vesszük, hogy mi mindennel foglalkozunk. Ott vagyunk kórházakban, iskolákban, közösségi központokban és gyűjtéseken, alkalmanként az emberek otthonában. Azon dolgozunk, hogy pozitív hatással legyünk mások életére, esetenként életmentő segítséget nyújtva” – mondta köszöntőjében Kovács Dávid, a Magyar Vöröskereszt rendezvényének moderátora.

Az ünnepség során kiosztották „Az Év Támogatója” címet, amit olyan magánszemélyek és szervezetek kapnak, akik az elmúlt években rendszeres adományaikkal élenjártak a humanitárius tevékenység támogatásában. „Az Év Média Támogatója” cím átadására is sor került, amelyet olyan médiumok kaptak, amik kiemelkedő nyilvánosságot biztosítanak a Magyar Vöröskereszt tevékenysége számára. Az „Év Önkéntese Elismerő Oklevelet” azok a személyek kaphatták meg, akik a választott testületekben, illetve a Magyar Vöröskereszt különböző munkaterületein az adott évben kiemelkedő önkéntes tevékenységet végeztek.

A rendezvénysorozat második napján, Komlón adták át a Humanitárius Település Címet, amelyet Csaba Ferenc, Nagyesztergár akkori polgármesterének javaslatára alapított a Magyar Vöröskereszt 2007-ben. Azóta már hatvan település nyerte el ezt a kitüntetést. Olyan önkormányzatok kaphatják meg a díjat, amelyek aktívan dolgoznak a Magyar Vöröskereszt céljainak megvalósításán, továbbá méltó módon képviselik a szervezet eszmeiségét és alapelveit.

Az idei év díjazottjai:

• Harmadik alkalommal nyerték el a címet: Biatorbágy* és Komló városa
• Második alkalommal nyerték el a címet: Szigetvár, Gerendás, Gönyű, Komárom, Szigetszentmiklós, Karmacs, Zalavár
• Első alkalommal nyerték el a címet: Békés, Budapest V. kerület Önkormányzata, Börcs, Dunaharaszti, Csabrendek, Nagyesztergár, Zalahaláp

A Humanitárius Település Címet bármely település megpályázhatja, amelynek lakossága aktívan részt vesz a Vöröskereszt munkájában, lakói rendszeres véradók, alap- és ifjúsági szervezetet is működtet, továbbá intézményei rendelkeznek elsősegélynyújtó felelőssel. A cím odaítélése egy évre szól, amit évente lehet meghosszabbítani.

*PONTOSÍTÁS: Biatorbágy öt éve – 2018-ban – nyerte el 3. alkalommal a Humanitárius Település Címét, melyet az eltelt időszakot bemutató pályázatával 2023-ban eredményesen megvédett.

The post A Magyar Vöröskereszt világnapi ünnepségén a kiemelkedő humanitárius munkát díjazta appeared first on Magyar Vöröskereszt.

Kardos István, a Magyar Vöröskereszt főigazgatója

Idén 160 éves a Nemzetközi Vöröskereszt Mozgalom, a Magyar Vöröskereszt pedig épp ma, május 16-án ünnepli alapításának 142. évfordulóját. Ön, mint a Magyar Vöröskereszt főigazgatója ma mire a legbüszkébb?

Elsősorban arra, hogy a Vöröskereszt egy cselekvő szervezet. A tetteink alapozzák meg a létjogosultságát a nemzetközi mozgalomnak és a Magyar Vöröskeresztnek is. Komoly érték az együttműködésünk: azt szoktuk mondani, hogy egy nagy család tagjai vagyunk, és ez nem egy üres halmazt jelent. Ebben rengeteg személyes kapcsolat van, és rengeteg közös munka mind a nemzetközi szervezeteink ‒ az ICRC és az IFRC ‒ munkatársaival, mind pedig a Magyar Vöröskereszt országos hálózatának tagjaival, a kollégákkal és az önkéntesekkel.

Személyesen az is mindig örömmel tölt el, hogy amikor részt veszek egy vöröskeresztes küldöttgyűlésen vagy ünnepségen, akkor szinte alig tudok végigmenni a folyosón, annyian állítanak meg, hogy beszélgessenek velem. Olyan ismerősökkel találkozom, akik sokat tettek és tesznek a szervezetért, akikben van egy erős belső motiváció. Főigazgatóként arra törekszem, hogy a személyes találkozásaink alkalmával tudjak nekik valami olyan, számukra fontos üzenetet átadni, ami segíti a munkájukat, és segít azt a belső motivációt megtartani, amivel kötődnek a szervezethez.  Ahogy a vers mondja: „Valami nagy, nagy tüzet kéne rakni”, és ezt sokan megteszik kicsiben. Lehet, hogy nem is tudunk róla, de amikor találkozunk, akkor kiderül, hogy igenis történnek nagy dolgok a terepen, akár a kistelepüléseken is. Erre nagyon büszke vagyok!

A gyakorlati feladatmegosztást tekintve hol van a helye a Magyar Vöröskeresztnek a nemzetközi vöröskeresztes mozgalmon belül?

A Vöröskeresztnek és a Vörösfélholdnak a világ 192 országában működnek nemzeti társaságai, amelyek szövetségbe szerveződnek, hogy hatékonyan tudjanak segíteni egymásnak ‒ ez egy jó működési modell. Valamennyien az eredeti vöröskeresztes alapelvek szerint működünk, tehát például pártatlanul, semlegesen és független módon.

A feladatleosztásnak vannak történelmi előzményei: a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága, vagyis az ICRC elsősorban a fegyveres konfliktusok áldozatait segíti, a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége, az IFRC pedig a természeti vagy civilizációs katasztrófák kezelésében vesz részt. Ez utóbbi hálózatnak tagja a Magyar Vöröskereszt is. Az utóbbi évben az orosz-ukrán nemzetközi fegyveres konfliktus és a szíriai, törökországi földrengések olyan közel hozták ezt a munkamegosztást, hogy nem tudunk és nem is szabad belőle kimaradni. Meg kell találnunk, hogy hol hasznosulnak legjobban az erőforrásaink, és mit tud hozzátenni egy helyi, nemzeti társaság, mint a Magyar Vöröskereszt ahhoz a nemzetköziséghez, amit az ICRC és az IFRC képvisel.

Mitől tud hatékonyan működni egy ennyire összetett és sokrétű globális hálózat, mint a Vöröskereszt és Vörösfélhold szervezetek nagy családja?

Ahhoz, hogy ezt átlássuk és megértsük, ahhoz nagyon jól kell ismerni a szervezetnek az egészét, másrészt pedig elengedhetetlenek az emberi kapcsolatok. Humanitárius szervezetként a mi célcsoportunk tagjai az emberek, a munkánk célja pedig a nekik nyújtott segítség, és akikkel együtt dolgozunk azon, hogy segítsünk, ők is emberek, akiket erős belső motiváció hajt. Nem csapágygolyókat gyártunk, hanem egészen más összefüggésekben kell gondolkodni egy feladat megvalósításakor, hiszen a mi munkánkban kiemelten fontos az emberi tényező.

Ezt mindenkinek fontos értenie, aki elkezd a Vöröskeresztnél önkénteskedni vagy dolgozni. Úgy gondolom, ha valaki egy humanitárius szervezetnél dolgozik, és olyasmivel foglalkozik, aminek a hasznossága nem csapágyak gyártásában és értékesítésében realizálódik, hanem embereknek tud segíteni, az egy óriási dolog. Erre is büszke vagyok.

A Magyar Vöröskereszt egy komoly történelmi múlttal bíró szervezet, amely minden korban meg tudott felelni a kihívásoknak. Hogyan látja a szervezet jelenét és jövőjét, merre tart a Magyar Vöröskereszt, milyen feladatokra kell felkészülnie és hogyan?   

Egy biztos: mindig jönnek új kihívások, soha nem dőlhetünk elégedetten hátra. Alapításakor a Vöröskereszt még unikumnak számított, nem volt hozzánk hasonló szervezet, így nagyon sok főméltóság is kötődött hozzánk az adakozás vagy akár a konkrét cselekvés szintjén például az első vagy a második világháborúban. Ehhez képest ma Magyarországon több ezer civil szervezet vagy alapítvány működik, de ebben a közegben is meg tudta találni a Magyar Vöröskereszt a helyét, és a feladatok elvégzése tekintetében helytálltunk. Félig tréfásan azt szoktuk mondani, hogy ha váratlan feladat van, az mindig megtalál minket.

Kihívást jelent, hogy olyan sok teendő kapcsán gondolnak ránk, és olyan sok mindenben kívánunk megfelelni társadalmi elvárásoknak, hogy ezzel néha nehéz megküzdeni. Szerepünk van például egy menekültválságnál, a véradás-szervezésben, az elsősegélynyújtásra való felkészítésben, de ott van a fiatalokkal végzett prevenciós munka, a katasztrófavédelemben való részvétel, a szűrővizsgálatok, az egészségmegőrzés, és még sorolhatnám. Többször próbálkoztunk azzal, hogy profiltisztítással találjuk meg, hogy mire is fókuszáljunk, de amikor a szükségletek kapcsán megjelennek az igények, akkor nehéz azt mondani, hogy ez vagy az a feladat nem a mi dolgunk.

A Magyar Vöröskereszt stratégiájának a része, hogy viszonylag jól tudjunk reagálni a változásokra, és ez az, ami a jövőt tekintve fontos lehet. Úgy reagálni egy új társadalmi szükségletre a felgyorsult világban, hogy az viszonylag kis rendszerszintű káoszt jelentsen. A mondásom az, hogy fantasztikus dolog „káoszkapitánynak” lenni pár hétig, egy-két hónapig, de utána minden szeretne visszakerülni a rendes kerékvágásba és a rendszerszintű gondolkodásba. Ez a jövőt tekintve a legnagyobb kihívás.

Mit üzen a Magyar Vöröskereszt tagságának, munkatársainak és önkénteseinek?

Egy hasonlat jut eszembe: ha a társadalmunk olyan, mint egy ház, aminek az építőkövei a benne élő emberek, akkor ahhoz, hogy ez a ház minél stabilabb legyen, szükség van kötőanyagra, malterre is. Én a vöröskeresztesség lényegét ebben látom, hogy kötőanyagként össze tudjuk kapcsolni a társadalom tagjait. Ez egyaránt érvényes a kis és a nagy közösségekben, és ha jól értelmezzük, akkor egyikünknek sem kell feláldoznia a személyiségét és a lényét, mindenki adhatja önmagát, és mindannyian megtalálhatjuk a módját, hogy a saját környezetünkben, a körülöttünk levő emberekhez kapcsolódva be tudjuk tölteni ezt az összekötő szerepet.

Amikor az alapítónk, Henry Dunant létrehozta a nemzetközi Vöröskereszt Mozgalmat, ugyanerre tette fel az életét. Az pedig, hogy ebben a vállalásban már 160 éve egy cselekvő szervezet van, az embereken, a munkatársakon, az önkénteseken, az elkötelezett tagokon keresztül valósulhat meg. Ha nem lenne ma élő ember, aki a Vöröskereszt nevében cselekszik, akkor ez a 160 év nem egy élő vöröskeresztes mozgalmat jelentene, hanem a történelmi múltat.

Ma, a Magyar Vöröskereszt Napján minden munkatársamnak és valamennyi önkéntesünknek szeretném megköszönni a munkáját! Arra biztatok mindenkit, aki most cselekvő szerepben, akár munkatársként, akár önkéntesként kötődik a Vöröskereszthez, hogy folytassuk, és vigyük tovább közösen ezt a fontos és értékteremtő munkát ‒ Henry Dunant szellemiségében ‒ a jövőben is.

A 142. születésnap kapcsán készült interjú Horváth Péter Zsolttal, a Magyar Vöröskereszt főigazgató-helyettesével is, ezt ide kattintva olvashatja.

The post A mi munkánkban kiemelten fontos az emberi tényező – beszélgetés Kardos István főigazgatóval a Magyar Vöröskereszt napja alkalmából appeared first on Magyar Vöröskereszt.

Horváth Péter Zsolt, a Magyar Vöröskereszt főigazgató-helyettese (Fotó: Szobolits Andrea)

A Magyar Vöröskereszt hazánk legrégebbi és legnagyobb humanitárius szervezete. Több mint nyolcvanezer tagot számlál, és a csaknem ezer főállású munkatárs mellett tizenegyezer önkéntes is segíti a munkáját. Miért jó itt dolgozni és önkénteskedni?

Erre a rövid válaszom az, hogy vöröskeresztesnek lenni büszkeség: aki itt dolgozik, az büszke lehet rá, hogy egy olyan szervezet munkatársa, amely minden kort túlélő eszméket képvisel. A személyes véleményem pedig az, hogy ez egy nagyon jó közösség, és jóval több, mint pusztán egy munkahely. Itt minden szinten segítjük egymást akár a munkaidőn túl is. Emellett bőven van lehetőség az önmegvalósításra, hiszen a Vöröskereszt nyitott az újító ötletekre, friss nézőpontokra, amelyek fejlesztik a szervezetet. Azért dolgozunk, hogy jobb legyen a világ, és ha erre gondolok, mindig szívesen és mosolyogva jövök be dolgozni.

Talán nem mindenki tudja Önről, hogy a Magyar Vöröskereszthez először önkéntesként csatlakozott. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?

Érettségi után valamilyen hasznos szakmát akartam tanulni, ezért jelentkeztem mentőszakápolónak. Az első évben csoporttársaimmal indultunk a Magyar Vöröskereszt felmenő rendszerű országos elsősegélynyújtó versenyén, ahol már területi szinten is sikeresek voltunk. Ennek többek között az lett az eredménye, hogy egy helyi vöröskeresztes szervező munkatárs felkért minket, hogy önkéntesként segítsük a rendezvényeken az elsősegélynyújtó bemutatókat.  Az egyik barátommal örömmel mondtunk igent a felkérésre; az első programunk 2003-ban, Csillebércen, a régi úttörőtáborban nagyszerű élmény volt. Nagyon tetszett, hogy van közösség, vannak kapcsolatépítési lehetőségek. Egyre több hasonló programon vettünk részt, fél év után pedig megkérdeztek, hogy nem érdekel-e egy részmunkaidős állás a Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezeténél, ahol éppen ifjúsági szervezőt kerestek. Ez a félállás a tanulás mellett számomra tökéletes volt, el is kezdtem dolgozni. Egyébként később, a további tanulmányaim mellett is aktívan dolgoztam a szervezetnél. Ez idő alatt  ̶  többek között  ̶  szociálpedagógus végzettséget szereztem, majd legutóbb, közösségi- és civil fejlesztő mesterképzésen a Vöröskereszt rendszerváltáskori szerepéről írtam a diplomamunkámat. 2004-ben, amikor ide kerültem, még ketten, részmunkaidőben végeztük a budapesti szervezetnél az ifjúsági operatív munkát. Az akkori kollégámmal elkezdtük fejleszteni, bővíteni a területet, stratégiát, koncepciót építeni. Jelenleg hat fős a budapesti operatív ifjúsági apparátus, és több száz önkéntest foglalkoztat, több száz rendezvényen. Számomra ez is azt bizonyítja, hogy jó itt dolgozni, mert a munkánkkal nyomot hagyhatunk.

Mi a titka a Magyar Vöröskereszt hatékony működésének?

Titok nincs, csak a közösség. A Magyar Vöröskereszt egy nagy és bonyolult szervezet, ennek ellenére szerintem jól működünk és nagyon jól szabályozottan, az erőnk pedig a közösségekben rejlik. Ezeket nem a Vöröskereszt építi, hanem önállóan léteznek, és a kulcsszereplőik ‒ az ország minden pontján, a végeken, kistelepüléseken dolgozó közösségi emberek ‒ hozzák közel az emberekhez a Magyar Vöröskeresztet. Természetesen a vezetőségnek is van szerepe abban, hogy merre halad a szervezet, de ahogyan a Stratégia 2030 nevű dokumentumunk is mondja, nekünk leginkább a helyi közösségeket kell megerősíteni. A jó gyakorlatok országos szintre emelése is különösen fontos. A szervezetünk folyamatosan változik: reagálunk a társadalmi kihívásokra apparátus-szinten is. Új emberek jönnek, frissítik a munkát, újragondolunk dolgokat, és jó irányba változtatunk – ez kétségtelenül a Vöröskereszt egyik erőssége.

Tudna példát mondani arra, amikor egy jól bevált ötlet széles körben elterjedt?

Hogyne, erre több példám is van! Az, hogy ma a katasztrófavédelmi gyakorlatokon és az elsősegély-nyújtó oktatásban imitátorokkal dolgozunk, az egy budapesti kollégának köszönhető, aki felismerte: fontos lenne fejleszteni az imitációt, hogy a gyakorlást élethű műsebek készítésével és használatával is elő tudjuk segíteni. Ő szorgalmazta az akkori vezetőségnél, hogy ezt a tudást minden megyébe juttassuk el, és tegyük kötelezővé az imitáció használatát a megyei elsősegélynyújtó versenyeken, továbbá elkezdte építeni az országos szintű képzéseket, amelyekkel mindenhova eljutottunk. Mára minden megyében vannak imitátorok, és rengeteg eseményen jelennek meg.

Van egy saját, személyes példám is. Amikor elkezdtem dolgozni önkéntesként, akkor sok rendezvényen az volt a feladatom, hogy véradókat toborozzak. Ezeken a családi napokon nagyon sokan mondták nekem, hogy azért nem tudnak vért adni, mert ott van velük a gyerekük, és nincs, aki vigyázzon rá, amíg ők beülnek a véradó sátorba. Erre megoldásként a kollégáimmal kitaláltuk, és az akkori igazgatónk jóváhagyásával meg is valósítottuk, hogy a rendezvényeken legyen gyerekfoglalkoztató sarok a véradás mellett. Behoztuk az arcfestést, ami egy kuriózum volt, és képeztünk is hozzá önkénteseket arcfestőnek. Azzal, hogy a gyerekeket le tudtuk ültetni arcfestésre, sokkal több lett a véradásra jelentkező donorok száma a rendezvényeinken. A kezdeményezésnek akkora sikere volt, hogy a végén már nem is volt elég keretünk arcfestékre. 2004-ben jött az újabb ötlet, hogy tegyünk ki egy becsületkasszát, így a szülők hozzájárulhattak a költségekhez, és ezzel gyakorlatilag az arcfestés önfenntartóvá vált. Ez egy nagyon jó példa arra, hogy egy új tevékenység hogyan tehető hosszú távon fenntarthatóvá.

Milyen lehetőségek vannak a Magyar Vöröskereszt társadalmi kapcsolatainak a további fejlesztésére?

Nagyon fontosnak tartom, hogy folyamatosan sikerüljön az önkénteseink körében az utánpótlás-nevelés. Az önkéntesek megtartásának fontos eleme a pályaorientációs iránymutatás, hiszen a Vöröskeresztnél rengeteg olyan tapasztalatot lehet például középiskolásként szerezni, ami segíthet eldönteni, hogy később milyen pályát érdemes választani. Én is önkéntes sorból nevelkedtem ki, és számos kollégám szintén. Az önkéntesek bevonásának persze nem az a célja, hogy munkatársakat toborozzunk, de mégis sokszor előfordul, hogy egykori önkéntesekkel később munkakapcsolatba kerülünk. Gyakori például, hogy kiderül egy egészségügyis kollégáról, aki vizsgáztatóként jön el egy elsősegélynyújtó tanfolyamra, hogy korábban vöröskeresztes önkéntes volt. Találkoztam már olyan esettel is, hogy egykori önkéntesünk frissdiplomás szociális munkásként visszajött egy vöröskeresztes szállóra dolgozni.

Persze az sem baj, ha egy önkéntes végül nem szociális területen, hanem egy cégnél helyezkedik el, mert idővel a munkahelyén is emlékezni fog, hogy a Vöröskereszthez kötődve mennyi mindent csinált, és eszébe fog jutni, hogy szeretne támogatni minket. Manapság sok cégnél jelen van a társadalmi felelősségvállalás, a CSR, és a Vöröskeresztnek itt is komoly szerep jut, hiszen be tudjuk vonni a tevékenységeinkbe azokat a dolgozókat, akik közösségi munkát szeretnének végezni. Ha egy céges csapat eljön hozzánk segíteni egy karácsonyi adománygyűjtő akció idején, vagy benevez egy elsősegélynyújtó versenyre vállalati színekben, az nemcsak nekünk jó, hanem a cégnek is, hiszen a csapattagok együtt vannak, csak máshogy, és ez összekovácsolja őket, erősíti a csapatszellemet, és javítja a munkakultúrát.

Szolgáltatást is lehet adományként kapni. Sok olyan partnerünk van, amelyik szolgáltatással támogat bennünket, például szállítással, vagy szoftverfejlesztéssel. Volt például egy kommunikációs ügynökség, amelyik  ̶ javarészt CSR-alapon  ̶  fejlesztett nekünk egy elsősegélynyújtással kapcsolatos flipper-játékot „First aid Game” néven, ami később nemzetközi díjat nyert. Sokszínű ez a terület, és biztos, hogy van még hely a további fejlődésre, de a legfontosabb előny, hogy tudatos vállalati partnereink vannak, és rengeteg olyan projektünk, amelyek közös szakmai munkával megoldást kínálnak másképp megoldhatatlan problémákra.

Összességében elmondható, hogy a külsős partnerekkel való együttműködések segítenek minket a megújulásban. Kell, hogy sok új önkéntes, sok új kolléga, és egyre több céges partner adjon nekünk új impulzusokat. Emellett  ̶ a hosszú távú szervezetfejlesztés szempontjából is  ̶  fontos a nemzetközi Vöröskereszt Mozgalom tagjaival, a társszervezeteinkkel való együttműködés, hiszen ezáltal még messzebbre tudunk tekinteni, és a hazai jó gyakorlatokon túl a nemzetközi példákat is meg tudjuk ismerni annak érdekében, hogy a Magyar Vöröskereszt egy folyamatosan megújuló, innovatív, hatékony és sokak számára vonzó szervezet legyen.

A 142. születésnap kapcsán készült interjú Kardos Istvánnal, a Magyar Vöröskereszt főigazgatójával is, ezt ide kattintva olvashatja.

The post „A Magyar Vöröskereszt ereje a közösségekben rejlik” – interjú Horváth Péter Zsolt főigazgató-helyettessel appeared first on Magyar Vöröskereszt.

1881. május 16-án alakult meg a Magyar Nemzeti Múzeumban a Vörös-kereszt Férfiegylete, mely másnap a Magyar Országos Segélyező Nőegylettel egyesülve megalapította a Magyar Vöröskereszt elődjét, a Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletét.

A jeles alkalom okán koszorút helyeztünk el a Magyar Nemzeti Múzeum külső homlokzatán tavaly felavatott emléktáblánál.

Fodor Antalné dr., elnök

Kardos István, főigazgató

Az ünnepségen fellépett a Magyar Vöröskereszt Canterino Kórusa, Árvai Dániel vezénylésével – amely áprilisban a Vox Lucensis nemzetközi kórusversenyen ezüst minősítést kapott. A Magyar Ifjúsági Vöröskereszt egyik bázisiskolája, a Molnár Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola diákjai pedig versekkel színesítették a programot.

A Magyar Vöröskereszt megalakulása óta jelen van az ország legfontosabb történelmi eseményeinél, tevékenyen szerepet vállal az országot sújtó háborúk, környezeti katasztrófák és válságok hatásainak enyhítésében. Emellett évente 10.000 véradóeseményt szervezünk országszerte, komplex szociális ellátórendszer fenntartásával és lakossági segélyezéssel fordulunk a legkiszolgáltatottabbak felé, valamint elsősegélynyújtó tanfolyamokat és vizsgákat szervezünk, hogy minél többen sajátíthassanak el életmentő fogásokat. Idén február óta pedig az Ukrajnából érkező menekülteket segítjük, eddig több mint 200.000 alkalommal nyújtottunk segítő kezet a háború elől menekülőknek.

Az eseményen készült képek megtekinthetőek az alábbi linken.

The post Május 16-án ünnepeltük a Magyar Vöröskereszt megalakulásának 141. évfordulóját! appeared first on Magyar Vöröskereszt.

A három fontos emléknap mellett a május azért is bír kiemelt jelentőséggel, hiszen minden évben e hónapban kerül megrendezésre a Világnapi ünnepség és küldöttgyűlés a Vöröskereszt és Vörösfélhold Mozgalom Világnapja alkalmából, amelyen részt vesznek a fővárosi, megyei  szervezetek is. Ilyenkor szokott sor kerülni a szervezet kitüntetéseinek, többek között a Magyar Vöröskereszt Csillagrendnek, a Vöröskeresztes Tevékenységért kitüntetéseknek, az Életmentő Érdeméremnek és a Humanitárius Település címek kihirdetésére és ünnepélyes átadására.

Az idén Szolnokra szervezett ünnepség, valamint a másnap Szajolba tervezett Humanitárius Települések X. Országos Találkozója az új koronavírus okozta veszélyhelyzetben nem kerül megrendezésre, azonban az elismerések átadása természetesen nem marad el. Szervezetünk központi honlapján, létrehoztunk egy felületet  ahol május 16-tól naponta ismertetjük az egyes kategóriák kitüntetettjeit. Az egyes kitüntetettekről a nevükre kattintva rövid méltatás is olvasható.

Ugyan idén tavasszal nincs lehetőségünk a közös ünneplésre, ugyanakkor bízunk benne, hogy a járványhelyzet jobbra fordulásával személyesen is találkozhatunk és mondhatunk köszönetet azoknak, akik az elmúlt évtizedekben sokat tettek a Magyar Vöröskeresztért

Magyar Vöröskereszt

The post 139 éves a Magyar Vöröskereszt – Rendhagyó módon „adjuk át” a kitüntetéseinket. appeared first on Magyar Vöröskereszt.

The post Múzeumkerti koszorúzás a Magyar Vöröskereszt 142. születésnapja alkalmából appeared first on Magyar Vöröskereszt.