https://voroskereszt.hu/hirek/tovabbi-jogi-lehetosegekre-van-szukseg-a-nemzetkozi-vedelem-eleresehez-hivja-fel-a-figyelmet-21-unios-voroskereszt-szervezet/

További jogi lehetőségekre van szükség


Migrációs válság: globális megoldás kell

A Magyar Vöröskereszt is csatlakozott a Nemzetközi Vöröskereszt és 20 uniós Vöröskereszt szervezet által kiadott közös nyilatkozathoz, amely a migrációs válság megoldását szorgalmazza.

Legutóbb az egész világ figyelme és együttérzése a Nepálban történt földrengés áldozatai felé fordult – és ez így helyes.
Az is helyénvaló, hogy nem veszítjük szem elől azokat a humanitárius válságokat sem, amelyek a földrengést megelőző napokban uralták a világ figyelmét – így a Földközi-tengerbe fulladt migránsok tragédiáját sem.

Mindkét válság tragikus és ezrek életét vette el. Mégis, egy hirtelen fellépő természeti katasztrófa szemlélőiként egészen másképp reagálunk. A hosszan tartó, komplex válságok által követelt áldozatok nagy száma sem váltja ki a támogatások áradatát, ami pedig egy földrengést vagy tájfunt követően gyakori reakció.

Fel kell ismernünk, hogy migránsok szorult helyzete is humanitárius veszélyhelyzetet jelent. Az elmúlt 18 hónap során több mint 5000 ember veszthette életét, miközben megpróbálta elérni Európát a Földközi-tengeren keresztül. Intézkedésekre, elkötelezettségre és támogatásra van szükség ennek megszüntetésére.

Mi, Európa Vöröskereszt társaságai, tudjuk, hogy a legnagyobb erőfeszítéseket a származási helyekre kell összpontosítani a humanitárius segítségnyújtás terén és diplomáciai erőfeszítéseket kell tenni ahhoz, hogy javítsuk a körülményeket a konfliktus zónákon belül, a menekülttáborokban és az elszegényedett országokban, ahonnan az emberek elmenekülnek. Ennek a törekvésnek kell minden stratégia középpontjában állnia, de nem lehetünk olyan naivak, hogy azonnali eredményeket várjunk. A világ legerőszakosabb konfliktusai, például Szíriában, Irakban és Dél-Szudánban még messze vannak a megoldástól. A világ néhány legsúlyosabb politikai konfliktusokkal sújtott környezetében, például az Afrika szarván, önmagában a segélyezéssel nem fog megoldódni a helyzet.

Még ahol jelentős támogatásokat nyújtanak – mint például a menekülttáborokban – ott sem oldja meg a gondot, az, hogy sátrakkal, takarókkal és élelmiszerekkel, valamivel elviselhetőbbé teszik az életet, mert ez nem csökkenti a tábori élet nehézségét, megaláztatását és frusztrációját. Az csak természetes, hogy az emberek többet szeretnének, és több kell annál, mint hogy életben tartsuk őket a segélyekkel. Ezért a legkétségbeesettebbek és legelszántabbak továbbra is mindent kockára tesznek majd azért az esélyért, hogy jobb jövőjük legyen.

Bármilyen kísérlet, ami elnyomná ezt az ambíciót, kudarcba fog fulladni. Legtöbb esetben erkölcsileg is igazolhatatlan lesz, gondoljunk csak a terrorra, a mélyszegénységre, amelyből az emberek menekülnek, és az úton levő emberek számára. Azok száma, akik migrációra kényszerültek, a tavalyi évben először haladta meg az 50 milliót a második világháború óta.

Az emberek továbbra is menekülni fognak kétségbeejtő helyzetükből, az EU és tagállamai tétlensége pedig csak még több szenvedéshez vezethet. Ez még több szívszaggató történetet jelent majd a kizsákmányolásról és erőszakról, amely olyan félelmetes és halálos utazásokban végződik, mint az, ami a Földközi-tengeren történt.

Sokan amellett vannak, hogy nem kell tenni semmit, mert bármilyen lehetőség, ami megkönnyítené az utazást, vonzó tényezőként hathat. Mi, a Vöröskereszt szervezetek, azt szorgalmazzuk, hogy kormányainkat ne ez vezérelje, hanem ismerjék el, hogy a migráció az élet természetes velejárója, és teljesítsék a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeiket. Nemzetközi közösségként meg kell találnunk a probléma humánus és hatékony kezelésének módjait.

Két héttel ezelőtt az európai vezetők csúcstalálkozót tartottak Brüsszelben és elkötelezték magukat a Földközi-tengeren folyó kutatási és mentési műveletek bővítése iránt.

A felkutatás és mentés hatókörének javítása létfontosságú, de ez csak az egyik összetevője lehet egy átfogóbb stratégiának.

A csúcstalálkozó csak a kezdet. Építkeznünk kell belőle, hogy olyan migrációs és menekültügyi politikát alakítsunk ki, amely előretekintő, és szigorúan az emberiesség, a szolidaritás, és az emberi jogok tiszteletén alapul. Ennek a politikának egyaránt kell irányulnia mind az alapvető problémákra, mind a jogi védelem biztosítására és a legszükségesebb humanitárius segítségnyújtásra a jól ismert migrációs útvonalak mentén.

Ellentmondásos bár, de ez alapvetően azt igényelné, hogy többet tegyünk azért, hogy biztonságos és jogszerű módon lehessen menedékjogot kérni Európa-szerte, hogy arányosan és igazságosan osszuk meg ezt a felelősséget a kontinensen. A félelmekkel éppen ellenkezőleg, ez még mindig a menedékjog iránti kérelmek kisebbségét fogja képviselni. Amint azt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága továbbra is hangsúlyozza – a menekültek több mint 80%-a dönt úgy, hogy a lehető legközelebb marad származási országához azért, hogy megőrizze annak lehetőségét, hogy hazatérhessen.

Ez a tény következésképpen annak a feladatnak az oroszlánrészét, hogy a világ legsebezhetőbb embereit támogassák, nem Európa vezető gazdaságainak vállára teszi, hanem a világ néhány legszegényebb országára terheli.

Szem előtt kell ezt tartanunk, mielőtt elutasítjuk felelősségünket ezzel a válsággal kapcsolatban.

A migrációs és menekültügyi kérelmek modern világunk részei, és pro-aktívaknak kell lennünk a származási, tranzit- és célországokkal való nemzetközi együttműködés területén annak érdekében, hogy megőrizzük azt a jogot, hogy az arra rászorulók nemzetközi védelmet kereshessenek.

Ez nem lesz mindenhol népszerű, de a legjobb dolog, amit tehetünk.

Az állásfoglalás aláírói

Elhadj As Sy, a Nemzetközi Vöröskereszt (IFRC) főtitkára és az uniós Vöröskereszt nemzeti társaságok vezérigazgatója, (link: http://www.redcross.eu/en/ [1])

Osztrák Vöröskereszt – Werner Kerschbaum főtitkár

Belga Vöröskereszt – Philippe Vandekerckhove, flamand területének vezérigazgatója, és Prof. Danièle Sondag-Thull, a vallon terület vezérigazgatója

Bolgár Vöröskereszt – Dr. Mag. Pharm. Hristo Grigorov H.C., elnök

Brit Vöröskereszt – Michael Adamson, vezérigazgató

Ciprusi Vöröskereszt – Takis Neophytou, főigazgató

Dán Vöröskereszt – Anders Laderkarl, főtitkár

Finn Vöröskereszt – Kristiina Kumpula, főtitkár

Francia Vöröskereszt – Stephane Mant ion, főigazgató

Holland Vöröskereszt – Gijs de Vries, vezérigazgató

Horvát Vöröskereszt – Robert Markt, ügyvezető elnök

Ír Vöröskereszt – John Roche és Sandra Stanley, megbízott főtitkárok

Litván Vöröskereszt – Grazina Jevgrafoviene, főtitkár

Luxemburgi Vöröskereszt – Michel Simonis, főigazgató

Magyar Vöröskereszt – Dr. Göndöcs Zsigmond, elnök

Máltai Vöröskereszt – Paulette Fenech, főigazgató

Német Vöröskereszt – Dr. Rudolf Seiters, elnök

Norvég Vöröskereszt – Asne Havnelid, főtitkár

Olasz Vöröskereszt – Francesco Rocca, elnök

Spanyol Vöröskereszt – Leopoldo Perez Suarez, főtitkár

Svéd Vöröskereszt – Ulrika Årehed Kågström, főtitkár