Kevés hangulatosabb belvárosi jelenetet lehet elképzelni, mint amikor egy kalotaszegi csárdás dallamának hatására táncra perdül egy kisgyermek a szüleivel egy zsúfolt tér kellős közepén, majd némi aprópénzt dob a perselybe. Ilyenkor a muzsikusok egy kedves biccentéssel egyszerre köszönik meg neki a táncot és az adományt.

Ha nagy tragédia történik a világban, akkor néhány utca-koncert erejéig időről-időre összeáll a Mérnök Zenekar és barátai, hogy segítsenek a bajba jutottakon. A civil életükben műszaki területen dolgozó és tanító, a szó jó értelmében amatőr népzenészekből álló formáció hosszú évtizedek óta járja a táncházakat és a rendezvényeket, hogy évszázados gyökerű és természetesen áradó talpalávalóval szolgálják a táncos lábú közönséget.

A Magyar Vöröskereszt önkénteseiként először az 1989-es romániai forradalom károsultjai javára gyűjtöttek, de muzsikáltak a huszonkét évvel ezelőtti nagy tiszai árvíz és a vörösiszap- katasztrófa idején is. Most pedig az ukrán-orosz háború elől menekülők megsegítése érdekében ragadtak vonót. Április 11-én, a magyar költészet napján, a Nyugati téren hallgathatták lélektől-lélekig hatoló zenéjüket a járókelők. Terveik szerint április 25-én délután a Vörösmarty téren, 28-án pedig a budai oldalon a Móricz Zsigmond körtéren találkozhatunk velük.

„A magyar tájakon termett csodálatos zene mindenkit felvidít és összeköti a lelkeket. Különösen, ha egy jó célért kell összefogni!” – vallja Szánthó Zoltán, a jótékonysági akció vezetője. A Budapesti Műszaki Egyetem gépész oktatójaként tevékenykedő brácsás szerint ezt érzik meg mindazok, akik pénzt dobnak a perselyükbe. Nem is az összeg nagysága számít, hanem a gesztus, amivel bárki kifejezheti az együttérzését.

 

A tapasztalatok alapján azért sok kicsi sokra megy; biztosak vagyunk benne, hogy ismét több százezer forint gyűlik majd össze. Az adományokat a Magyar Vöröskereszt Budapest-Fővárosi Szervezete a menekültügyi tevékenységének támogatására fordítja majd.