Takács Nóra Edit: „A vöröskeresztes önkénteskedés nekem a közösségről és az élményekről szól”

A Budapesti Műszaki Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának hallgatója, műszaki menedzsernek tanul, jövőre diplomázik. Nyolc éve kezdett önkénteskedni a Magyar Vöröskeresztnél, amelynek munkájában immár az Országos Ifjúsági Vezetőség tagjaként is részt vesz. Takács Nóra Edittel vöröskeresztes tapasztalatairól és terveiről beszélgettünk.

„14 éves koromban, Gödöllőn, a gimnáziumban találkoztam először a Vöröskereszttel” ̶  meséli. „Eljött az iskolánkba a területi szervezet képviselője, és csupa érdekes programra invitált minket. Elmondta például, hogy önkéntesként részt vehetünk elsősegély-nyújtással vagy katasztrófavédelemmel kapcsolatos rendezvényeken, bemutatókon. Kedvet kaptam, hogy kipróbáljam, és el is végeztem egy elsősegély-nyújtó tanfolyamot, azután az úgynevezett imitátor-képzést is. Itt megtanultunk különféle baleseti szituációkat, sérüléseket bemutatni, ’imitálni’. Az első rendezvény, amin már imitátorkodtam, egy katasztrófavédelmi verseny volt. Később nagyon sok ilyenen részt vettem, és a legjobban a ’pánikoló ember’ szerepét szerettem eljátszani” – mondja mosolyogva.

Az ifjúsági önkénteskedés következő mérföldköve Nóra számára a Balatoni Elsősegély-nyújtó Szolgálat (a „BESZ”) volt, amelybe 16 éves kor fölött kapcsolódhatnak be a fiatalok. „Ezek 10 napos programok, első nap leutazunk, másnap egész napos képzésen veszünk részt és levizsgázunk elsősegély-nyújtásból, majd egy héten át teljesítünk szolgálatot balatoni strandokon, ahol mindannyian büszkén viseljük a vöröskeresztes egyenruhánkat: a fehér pólót, piros nadrágot és piros baseball-sapkát” – meséli.

„Eddig már négyszer voltam a Balatonon, az első két évben, mint elsősegély-nyújtó önkéntes. Szerencsére az én turnusaim alatt nem fordult elő komoly vészhelyzet, de van olyan ismerősöm, akinek a gyakorlatban is ki kellett próbálnia, amit újraélesztésből tanult a tanfolyamon” – mondja. A következő két évben Nóra a tapasztalataitait már turnusvezető-helyettesként, majd turnusvezetőként kamatoztatta. Ő koordinálta a többiek munkáját, figyelt a csapattársakra, gondoskodott róla, hogy mindenki időben elinduljon és megérkezzen a szolgálati helyére, a nap végén pedig megszervezte a játékos esti foglalkozásokat, amik összekovácsolták a napközben egymástól távol, különböző strandokon tevékenykedő csapattagokat.

„A BESZ-t azért szeretjük, mert egy hét alatt akár 20-30 embert is megismerhetünk az ország minden tájáról, és sok új barátot szerezhetünk, aztán később már egy-egy vöröskeresztes versenyen vagy rendezvényen ismerősként köszöntjük egymást. Nekem az önkénteskedés a közösségről és az élményekről szól. Nagyon jó, hogy utazni is lehet, hiszen az ország minden pontján vannak vöröskeresztes programok, ahol szükség van az önkéntesek közreműködésére. 18 éves korom után többször kijutottam a Sziget Fesztiválra is, ahol a Magyar Vöröskereszt sátrában elsősegély-nyújtó és újraélesztési bemutatókat tartottunk, és voltak drogprevenciós programok is” – mondja.

Nóra az egyetemi tanulmányai mellett is aktív önkéntes. Mostanában elfoglaltabb, mint középiskolásként, így a vizsgák, zárthelyi dolgozatok miatt kevesebb ideje jut önkénteskedni, mint korábban. Viszont arra gondot fordít, hogy a Vöröskereszt  Országos Ifjúsági Vezetőségének a munkájában részt tudjon venni. „Az a legfőbb célunk, hogy növelni tudjuk az ifjúsági önkéntesek létszámát. Járjuk az iskolákat, igyekszünk megismertetni a diákokkal a Magyar Vöröskeresztet. Szerintem minél fiatalabb korban kezd el valaki önkénteskedni, annál inkább kötődni fog a szervezethez. Én is kiskorom óta itt vagyok, itt nőttem fel. A Vöröskereszt olyan, mint egy nagy család, és én mindenkinek ajánlom a közösség és az élmények miatt, hogy csatlakozzon!”