Frissítve: 2020. november 11.

A vörös keresztről, mint megkülönböztető jelről, 1864-ben 16 állam részvételével megtartott nemzetközi konferencia döntött, és az Első Genfi Egyezményben fogalmazták meg annak háborús időszakban való használatát. Így a vörös kereszt – mely a korabeli Európa egyetlen semleges államának, Svájcnak tiszteletére az ország zászlajának inverze – vált nemzetközileg elfogadott, megkülönböztető szimbólummá.

Az első Genfi Egyezményt, illetve annak módosításait a részes államok több alkalommal (1906., 1929.) felülvizsgálták, új elemekkel bővítették. A ma hatályos Genfi Egyezményeket (I. Egyezmény a hadra kelt fegyveres erők sebesültjeinek és betegeinek helyzetének javításáról; II. Egyezmény a tengeri haderők sebesültjeinek és betegeinek helyzetének javításáról; III. Egyezmény a hadifoglyokkal való bánásmódról; IV. Egyezmény a polgári lakosság háború idején való védelméről) 1949-ben fogadták el, figyelembe véve a II. világháborúba tapasztaltakat. Magyarország az egyezményeket annak elfogadásakor aláírta, s 1954-ben ratifikálta.

1949-ben került szabályozásra a Genfi Egyezményekben, hogy az egyes nemzeti társaságok milyen módon viselhetik és használhatják az emblémákat saját, békeidős tevékenységük során. Ezzel elvált egymástól az emblémák háborús és békeidős, valamint a Vöröskereszt nemzetközi és nemzeti szintjén való használata.

Az Egyezményekből következik, hogy a vörös kereszt jelvény rendelkezik egy védő (háborús körülmények között) és egy békeidőbeli jelző, megkülönböztető funkcióval. Az utóbbi azokat a személyeket, javakat jelzi, melyek a Mozgalomhoz tartoznak. A jelzés célra használt embléma kisebb méretű a nemzeti társaság nevével.

A vörös kereszt embléma más módon való használata jogtalan használatnak minősül, amely magában foglalja az utánzás eseteit is. Az utánzás minden olyan jelölés, amely összetéveszthető a vörös kereszttel. Így például a nem fehér alapon nyugvó vörös kereszt, illetve a vöröstől kicsit eltérő színű (rózsaszín, ciklámen, piros, sötét narancs stb.) kereszt, a döntött, más mintával átszőtt vagy egyéb módon módosított vörös kereszt.

Jogosulatlan használat tekintetében az alábbi háromféle visszaélés a leggyakoribb:

  • az utánzás, ami olyan jelzés használatát jelenti, amely alakjánál és/vagy színénél fogva az emblémával összetéveszthető;
  • a bitorlás, vagyis az embléma olyan testület vagy személyek általi használata, akik arra nem jogosultak (kereskedelmi cégek, gyógyszerészek, magánpraxisú orvosok, nem-kormányzati szervezetek és közönséges egyének, stb.);
  • és az álcázás, vagyis összeütközés idején az embléma harcosok vagy katonai védelmére történő felhasználása; az embléma álcázó felhasználása a nemzetközi humanitárius jog “súlyos megsértésének”, más szavakkal háborús bűncselekménynek minősül.

Bővebb információ a vörös kereszt emblémára vonatkozó szabályokról itt olvasható.

A vörös kereszt (valamint a vörös félhold és a vörös kristály embléma) gyakran az egyetlen védelem azok számára, akik a háborús konfliktusok áldozatainak szenvedését igyekeznek csökkenteni, és az egyetlen garancia az áldozatok számára, hogy időben segítséget kapjanak. Ezért alapvető, hogy az emblémánkat minden időben és mindenhol felismerjék és tiszteljék. Ehhez kérjük segítségüket.

Kérjük, tartsák tiszteletben megkülönböztető jelzésünket, hogy kollégáink szerte a világban biztonságban dolgozhassanak. Köszönjük.