Pillants bele a Magyar Vöröskereszt menekültügyi tevékenységébe!

Fotók: Victor Lacken

Szilvia eredeti foglalkozását tekintve pedagógus, a Biztos Kezdet Gyerekház vezetőjeként dolgozik, amit a Magyar Vöröskereszt Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete tart fent. Jelenleg azonban a győri befogadóhelyen tevékenykedik fáradhatatlanul. Pihenésre azonban mindenkinek szüksége van. Szilvia azt meséli, a pihenésben is az a legjobb, hogy mikor elköszön a befogadóhelyen ideiglenesen lakó gyermekektől, ők egyből odaszaladnak hozzá, átölelik és csillogó szemekkel kérdezik: mikor jössz vissza?

Zsanett már két éve dolgozik a Magyar Vöröskereszt megyei szervezeténél mint COVID-koordinátor és egészen eddig a lakosság koronavírus tesztelésén dolgozott. Két nappal a háború kitörése után pedig már mentőautókat készített elő arra, hogy szolgálatba álljanak a határ mentén. Hétvégente gyakran önkénteskedik a győri befogadóhelyen, ahol hétköznaponként a napi feladatok ellátását szervezi.

Látogatásunk alkalmával közel 150 menekült lakott a befogadóhelyen, köztük többségében gyermekek és nők.

Napi háromszori étkezést biztosítani a befogadóhelyen a vöröskeresztesek, szoros együttműködésben a helyi önkormányzattal és más civil szervezetekkel.

Az oktatás is egy kiemelten fontos szolgáltatás a befogadóhelyen, ahol minden gyermek a korosztályának megfelelő csoportban tanulhat. Mikor az oktatás elindult, a tanítást a Magyar Vöröskereszt Győr-Moson-Sopron megyei Biztos Kezdet Gyerekházainak munkatársai vállalták, ezt a feladatot már átvette tőlük az illetékes tankerület. A képen Zachary Györgyi éppen órát tart a Magyar Vöröskereszt által berendezett tanteremben.

Ági már 24 éve önkénteskedik a Magyar Vöröskeresztnél. Általában véradásokat szervez Csikvándon, ahol aktív tagja a helyi Vöröskereszt Szervezetének. A befogadóhely lakói szerint Ági néninek hatalmas türelme van, még akkor is ha minden nap új nehézségekkel találja szembe magát, ami 70 évesen már kihívás lehet. De még a legnehezebb pillanatokban is az emberségesség motiválja Ágit és azt mondja: ha valaha ilyen helyeztben találná magát, nagyon örülne, ha valaki segítene neki.

Csilla és Katica párjai testvérek, akik mindketten Magyarországon dolgoznak. Bogi Katica lánya, míg Jázmin és Szandi Csilla gyermekei. A két család Kisbégányból menekült el, két nappal a háború kitörése után. A határon sokat kellett várakozniuk az átkelésre a hideg időben pedig meg is fáztak kicsit. Már a háború kitörése előtt sem volt könnyű dolguk, a térségben ugyanis kevés munkalehetőség adódott, mégis nem telik el úgy nap, hogy ne vágynának a hazatérésre.

Csilla nagyon hálás, hogy végre biztonságban lehet és nem kellett különválnia a családjától. Bár szeretne hazatérni, úgy érzi, hogy a gyermekei érdekeit kell szem előtt tartania és várnia, ameddig újra béke nem lesz országukban.

Katicának két testvére maradt Ukrajnában, akik nem tudtak átjönni a határon. Azt meséli, hogy igazán félelmetes volt elhagyniuk a hazájukat és elindulni egy idegen helyre, egy idegen városba, nem tudva, hogy mikor less vége a háborúnak. A határon sok embert láttak, akik könnyek között búcsúztak egymástól.

Szandi 12 éves és nagyon örül, hogy tanulhat a befogadóhelyen, bár otthon annyira nem szeretett tanulni. Csilla azt mondja, hogy a lányai hatalmas mosollyal az arcukon jönnek ki a tanórákról, annyira élvezték az oktatást.

Szimonetta március 9-én született, azon a napon amikor a győri befogadóhely megnyitotta kapuit. Anyukájának, Boginak egy külön babaszobát rendeztek be, ahol nyugalomban gondoskodhat a kicsiről. Szimonetta császármetszéssel született, így a vöröskeresztes dolgozók és önkéntesek gyors válaszadása a szülés megindulása után életmentőnek bizonyult. A befogadóhelyen több várandós kismamát is ellátnak szakképzett védőnők.

Iroda a befogadóhelyen. A vöröskereszteseknek gyakran igen kevés idő jut az ebédszünetre, annyi feladatuk van. De amikor végre szusszanhatnak egyet, az irodában gyűlnek össze, ahol egyebek közt megbeszélik a napi eseményeket is.

Hajni hivatásos szociális munkás, a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetének szenvedélybetegekkel foglalkozó intézményében dolgozik. Számára nagyon fontos mindaz, amit a Vöröskereszt képvisel. Azt meséli, hogy először nehéz volt hozzászokni a piros egyenruhához, de amint felveszi, érzi, hogy most valami csodálatos történik.

Ilona szociális gondozó és ápoló, emellett pedig rengeteg végzettséggel rendelkezik, azonban jelenleg főállású önkéntesként segíti a Magyar Vöröskeresztet. A befogadóhelyen üzemel egy mini-gyógyszertár, amelynek segítségével a könnyebb lefolyású betegségeket hatékonyan tudják gyógyítani, bármilyen vészhelyzet esetén pedig Ilona elkíséri a pácienseket a kórházba. Hosszas előkészítés után lehetségessé vált, hogy beoltathassák a gyermekeket azokkal a védőoltásokkal, amelyek Ukrajnában nem kötelezőek, viszont Magyarországon azok.

Mivel az épületet olyan 9 évig nem használták napi rendszerességgel, a csövek állapota nem teszi lehetővé az ivóvíz fogyasztását, így egy lajtoskocsi segítségével biztosítják a befogadóhely ivóvíz ellátását. Szilvia pedig arra is figyelmet fordít, hogy a legkisebbek hamar megtanulják, mekkora érték is a víz.

Kun Szilvia, a Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezet igazgatója, aki a 2015-ös menekültválság alatt szerzett tapasztalatainak köszönhetően gördülékenyen tudja vezetni a jelenlegi folyamatokat. A befogadóhely működtetése mellett adománygyűjtésekkel és adminisztratív teendőkkel is foglalkoznia kell, de amire igazán büszke, hogy a helyi segítő munkában és koordinálásban kiemelkedő szerepe van a Magyar Vöröskeresztnek.