Az év eleje óta több mint negyvenezer bevándorló érkezett Olaszországba, több ezren pedig Dél-Európa más országaiba. A földközi-tengeri migrációs útvonalakon folytatódnak a több száz halálos áldozatot követelő tragédiák.

A Közel-Keleten a szíriai válság kezdete óta több mint 2,6 millió ember menekült el otthonából és keresett menedéket a szomszédos országokban. Legtöbbjük már többször kényszerült otthona elhagyására – először Szírián belül, majd az ország határain túl. Az elveszett gyermekek és szétszakadt családok jelensége mindennapos, és erejüket meghaladja az, hogy, megküzdjenek kilátástalan helyzetükkel.

Szíria, Eritrea, Szomália, a Közép-afrikai Köztársaság és Mali néhány ország azok közül, ahol a migránsok arra kényszerülnek, hogy életüket mentve napokig, hetekig vagy évekig tartó útra keljenek. Ez az út szinte mindig veszélyt és viszontagságot jelent a menekülő családoknak.

Látjuk, hogy a migránsok nap, mint nap életüket kockáztatják, amikor hajóra szállnak és elindulnak a végzetes útra Líbiából Olaszország, vagy a Földközi-tenger más európai partjai felé. Akár Homsból vagy Mogadishuból indultak útnak, a Szaharán, vagy az Evrosz folyón keltek át, akár a Földközi-tengeren kockáztatták életüket, mindannyian szörnyű történeteket mesélnek zsarolásról, nemi erőszakról, brutalitásról, kínzásról, és halálról.

A bűnözői hálózatokat, amelyek ezeket az utakat szervezik, legtöbbször csak a profit vezérli, nem pedig az, hogy segítsenek az embereken vagy megmentsék életüket. Mégis, jogi utak hiányában, hogy biztonságos helyre utazhassanak, ezek a hálózatok és az általuk kínált illegális útvonalak jelentik az egyetlen esélyt a migránsoknak arra, hogy kikerüljenek a veszélyből, segítséget, menedéket és védelmet kérjenek. Biztosítanunk kell, hogy a konfliktusok és a biztonság hiánya elől menekülő emberek védelemhez, egészségügyi ellátáshoz, oktatási és szociális szolgáltatásokhoz jussanak útjuk minden pontján.

A jelenlegi gazdasági és politikai környezetben, a migránsok körében végzett munkánk során naponta szembesülünk olyan nehéz problémákkal, mint a növekvő idegengyűlölet, a szolgáltatások finanszírozásának csökkentése, vagy a migránsok alapvető emberi jogainak figyelmen kívül hagyása. A bírósági intézkedéseket megszigorították a bevándorlás megakadályozására, azok, akik humanitárius segítséget nyújtanak, büntetéstől félnek, ahogy a halászok is, akik a tengeren bajba jutott migránsokat mentenék meg.

Ma a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének és nemzeti társaságainak szerepe fontosabb, mint valaha, alapvető mind az életmentő szolgáltatások, az ellátás és az érdekérvényesítés terén. A migránsok és szervezeteink is elkötelezettek arra, hogy folytassák az együttműködést a kormányokkal és a hatóságokkal, amelyeknek humanitárius területen végzett munkájában kiegészítő, segítő szerepet látunk el.

Lejárt a szavak ideje. Tettekre van szükség!

Országaink hatóságaival együttműködve megfelelő biztosítékokat kell nyújtanunk minden migráns méltóságának és biztonságának védelmére. Ez magában foglalja a migránsok megfelelő nemzetközi védelmének garantálását, valamint biztonságos és tényleges hozzáférésüket az olyan sürgős humanitárius szolgáltatásokhoz, mint például az egészségügyi ellátás, a menedéknyújtás, vagy a családdal való kapcsolattartás.

A kormányoknak sürgősen meg kell hallaniuk felhívásunkat és foglalkozniuk kell ezzel a kérdéssel. Döntő és pozitív lépéseket kell tenniük a migráció ügyében, dolgozniuk kell a befogadó társadalomba és a helyi közösségekbe történő beilleszkedés kérdésén, küzdeniük kell a faji megkülönböztetés és az előítéletek ellen, és mindenekelőtt, meg kell akadályozniuk az elfogadhatatlan számban előforduló haláleseteket.

A migránsoknak lehetőséget kell adni arra, hogy hallassák hangjukat: ahhoz hogy meghallják hangjukat, el kell jutniuk a bírósági, törvényszéki és emberi jogi szervezetekhez. Az emberkereskedelem áldozatait nem tarthatjuk bűnözőknek, és azokat sem, akik számukra humanitárius segítséget nyújtanak.

Többet kell tennünk, azáltal, hogy a migránsok számára biztonságos és hatékony jogi lehetőségeket biztosítunk az utazáshoz és a nemzetközi védelemhez, anélkül, hogy arra kényszerítenénk őket, hogy az embercsempészek veszélyes és költséges szolgáltatásait használják. Újra el kell köteleznünk a hatékony együttműködés iránt a származási, tranzit-, és célországokat, és ebben elsőbbséget kell élvezzen a migránsok humanitárius védelmének biztosítása és az emberkereskedelem elleni küzdelem.

A mai összetett gazdasági és politikai környezetben nyilvánvalóan nem egyszerű kihívást jelent a migránsok szükségleteire történő megfelelő reagálás. Együtt kell dolgoznunk, és kormányainkkal is össze kell hangolnunk munkánkat egy olyan új humanitárius környezet biztosítása érdekében, ahol az embercsempészek szolgáltatására már nincs többé szükség.

Olyan környezetre van szükség, ahol az emberkereskedőknek nincs esélyük a gyanútlan migránsok megtévesztésére, rabszolgaságba kényszerítésére és kizsákmányolására, és ahol a humanitárius szervezetek hathatósan, szabadon és a lehető legjobban tudják ellátni minden sebezhető migráns és menekült szükségleteit.