Az orosz-ukrán konfliktus miatt 2022 februárja óta 6.3 millió ember kényszerült arra, hogy elhagyja az otthonát és más országban keressen menedéket. A humanitárius katasztrófa bekövetkeztekor az Európai Unió megbízta a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségét (IFRC-t) egy olyan átfogó program megvalósításával és különböző útmutatók megalkotására, amely jövőbeni hasonló események kezelésében iránymutatásul szolgálhat a tagországok számára. Az IFRC által koordinált, ún. Safe Homes projekt során a Magyar Vöröskereszt mellett a belga, francia, ír, holland, luxemburgi, lengyel, román és szlovák nemzeti társaságok is kivették a részüket.

„A projekt az Ukrajnából Európa csaknem minden országába áramló emberek érdekében végzett munkának egy fontos aspektusát dolgozta fel. Azt vizsgálta, hogyan alakult a sokszor spontán, de több helyen állami támogatással megvalósuló lakhatásuk a befogadó lakosság körében, az ő segítségükkel” – osztotta meg Waller-Fekete Judit, a Magyar Vöröskereszt szociális szakmai vezetője. – „Arra kereste a válaszokat, hogy milyen szociális munkával és egyéb szolgáltatásokkal, támogatással, akár civil segítséggel járt együtt, mik a leszűrt tanulságok, hogyan célszerű a jövőben befogadó lakhatási programokat megtervezni. A Magyarországon megfigyelhető gyakorlatról, tapasztalatokról készült kutatás eredményeit annak érdekében tárjuk a szélesebb nyilvánosság elé, hogy tanulni, fejlődni tudjunk belőle.”

Waller-Fekete Judit, a Magyar Vöröskereszt szociális szakmai vezetője (Fotó: Dr. Barta Ágnes)

A szívességi lakhatásról, mint menekültellátási formáról

A Magyar Vöröskereszt a szívességi lakhatáshoz kapcsolódó kutatás megvalósításában és az eredmények kiértékelésében vett részt a Safe Homes projekten belül. Szakmai partnere a Szociometrum kutatócég volt. Noha a szívességi lakhatás (befogadás) nincs jelen a magyar menekült-elhelyezési gyakorlatban rendszerszinten, a fegyveres konfliktus után spontán jelent meg lakossági szerepvállalás keretében. Az ehhez kapcsolódó koordinációt kezdetben alulról szerveződő civil szervezetek vállalták magukra, amelyekhez később további segítő szervezetek csatlakoztak.

Zatykó Judit és Schumann Róbert, kutatók (Fotó: Dr. Barta Ágnes)

A kvalitatív és kvantitatív vegyes módszertanú kutatásból az derült ki, hogy a megkérdezett szállásadók 70 százaléka rövidtávon (legfeljebb két hétig) biztosított valamilyen szállást a rászorulóknak, akik jellemzően továbbutaztak Magyarországról, általában teljesen ingyen. A fennmaradók közép- vagy hosszútávon adtak szívességből szállást: kétharmaduk teljesen ingyenesen, egyharmaduk pedig a rezsiköltségek megtérítéséért vagy valamekkora összegért. A valamiféle költségtérítésért szállást adók 70 százaléka alkalmanként legalább 3-4 főt fogadott be ingatlanába.

A befogadókkal folytatott interjúk megmutatták, hogy a szívességi lakhatás megélése vegyes érzéseket keltett. A mély emberi kapcsolat gyors kialakulása, a hosszabb távon családtaggá válás, a kölcsönös bizalom létrejötte mellett, esetenként nehézségek is felbukkantak. Ezeket elsősorban a nyelvi korlátok, a segítő szervezetek támogatásának elmaradásai, a várható tartózkodás hosszának előzetes ismeretlensége, az elszállásoltak – különösen a gyerekek – szorongása, traumatizáltsága és az anyagi természetű kérdések jelentették.

A Magyar Vöröskereszt a kutatási eredményeit szociális szakmai fórumon osztotta meg

A szakmai fórumon a Magyar Vöröskereszt főigazgatója elmondta: „A sok-sok egyéni tapasztalatból csak megosztás révén válhat közös tudás. A kutatás keretében összeálló eredmények jelentősége túlmutat a szakmai fejlődésen, ezek köszönhetően a jövőbeni migrációs krízisek hatékonyabb kezelésére nyílik lehetőség Európa szerte. Ezt mi mind, akik részt veszünk ebben a folyamatban, közösen tesszük lehetővé” – fogalmazott Kardos István.

Kardos István, a Magyar Vöröskereszt főigazgatója (Fotó: Dr. Barta Ágnes)

Az ukrajnai háború elől menekülők 40 százaléka magánlakásokban-magánházakban, negyede valamilyen közösségi szálláson, 20 százaléka pedig munkásszálláson lakott Magyarországra érkezésekkor. Ezek az arányok a felmérés idejére (2023 decembere) átstrukturálódtak: a magánlakásokban-magánházakban élők mintegy 75 százalék súlyt képviseltek, a valamilyen közösségi szállásokon élők csoportja 12 százalékra, a munkásszállásokon élőké pedig 8 százalékra olvadt.

A kutatásból kiderül, hogy a szívességi befogadások a konfliktus kirobbanása után mintegy másfél évvel sem értek még teljesen véget. A szívességi lakhatásban valamilyen módon érintett válaszadók csaknem 60 százaléka a saját albérletben él jelenleg, 40 százalék viszont vagy már ideérkezésétől számítva is szívességi befogadottként lakik, vagy ittlétük alatt került szívességi lakhatással fedél a fejük fölé.

Az IFRC nemzetközi projektjének tanulsága szerint a szívességi lakhatás valamilyen anyagi támogatás mellett jól működő, alternatív kiegészítő megoldás lehetne egy jövőben bekövetkező, humanitárius katasztrófa miatt előálló lakhatási válság esetén.

A projekt az Európai Unió megbízásából és finanszírozása által valósult meg.

A fotókat Dr. Barta Ágnes készítette.