„Kint minden sokkal nehezebb lenne”

Mit él át egy édesanya, ha alig pár napja van, hogy szállást találjon magának és gyermekeinek? Merre induljon el, mit lépjen egy mélyszegénységben élő család akkor, ha a rendezetlen lakhatás miatt a gyerekek kiszakításával fenyeget a rendszer? A Magyar Vöröskereszt több évtizede működtetett Családok Átmeneti Otthona számukra lehet kiút. Négy édesanya mesél kilátástalanságról, biztonságról és egy új, rendezett élet reményéről.

Szerencsés az, aki tudja, mit jelent az otthon biztonsága, azé a négy falé, ami többek között feltétele annak, hogy az ember maga mellett tudhassa gyermekeit. Ha ez az otthon elúszik, az ember lába alól elvész a talaj, segítség nélkül felállni, újrakezdeni szinte lehetetlen. Ha csak a Magyar Vöröskereszt Családok Átmeneti Otthonának várólistáját nézzük, világosan látszik, nagy a baj, felfoghatatlanul sokan vannak, akiknek ezen múlik a jobb élet felé megtett első lépés.

„A főbérlő egész egyszerűen nem szólt arról, hogy elárverezték a lakását, mert nem fizette a jelzáloghitelt. Ez úgy derült ki, hogy bekopogott az új bérlő, aki közölte, van egy hónapunk, hogy kiköltözzünk”

– emlékszik vissza a Magyar Vöröskereszt csepeli anyaotthonának egyik lakója, Nikolett.

„Kaptunk egy zöldszámot, a vonal túloldalán pedig az ügyeletes gyermekjólétis munkatárs azonnal intézkedni kezdett. Neki és a felettesének köszönhetjük, hogy gyorsan bekerülhettünk ide.”

Nikolett egyedül neveli három, 11 éves, 4 éves és 2 éves gyermekét, velük költözhetett be az otthon egyik szobájába.

„Itt élni olyan, mintha lenne egy saját házad, csak épp több emberhez, egészen pontosan tizenkét családhoz kell alkalmazkodnod”

– magyarázza mosolyogva Nikolett, aki azt sem bánja, hogy az átmeneti otthonban katonás menetrend szerint működnek a dolgok.

„Ha épp nincs pandémia, elvisszük a gyereket iskolába, óvodába, mi pedig jövünk haza és tesszük a dolgunkat: szoba szerinti beosztás van, mindig más takarítja például a konyhát vagy a fürdőt. Fertőtleníteni mindennap kell. Mellette főzünk, mosunk, tanulunk, és ellátjuk a gyerekeket. Az otthonban mindennap van csendespihenő, nyolc után pedig mindenki visszavonul a szobájába, hogy aztán másnap hatkor minden kezdődjék elölről. Elszaladnak itt a napok.”

Nikolett pontosan tudja, kivételes lehetőség, hogy az anyaotthonban lakhat, a lakók számára biztosított lehetőségekkel pedig él. Jelenleg dajkának tanul, az OKJ-s bizonyítványától már csak a záróvizsga választja el. Tudja, szüksége van egy szakképesítésre ahhoz, hogy boldogulni tudjon, az anyaotthonban ugyanis maximum két évig, az iskola és az óvoda végéig maradhatnak az édesanyák.

„Dajka szeretnék lenni, hogy hétvégén és szünetekben otthon tudjak lenni a gyermekeimmel”

– magyarázza Nikolett, és elárulja, nemcsak ő, de a gyermekei is nagyon szeretnek itt élni, egyikük azzal az ötlettel állt elő nemrég, hogy írjanak külön kérvényt a vezetőnek, hogy ne kelljen elmenniük. A ragaszkodás nem véletlen, a Magyar Vöröskereszt ugyanis nemcsak egy színes, takaros otthont biztosít a lakók számára, de minden problémára megkeresik a megoldást. Az otthon munkatársai bevásárolnak, ha kell, besegítenek a gyerekfelügyeletben, sőt a pandémia előtt csoportos kirándulásokra viszik a gyerekeket, hogy az anyák kicsit fellélegezhessenek. A Magyar Vöröskereszt a gyerekek oktatásából is kiveszi a részét, biztosítja az online oktatás feltételeit, a tanulási nehézséggel küzdők pedig tanulótársat kapnak, hogy boldoguljanak.

„Egyedülálló szülőként nehéz helytállni, pláne akkor, ha lebetegszel, ha egy forintod nincs. Volt rá példa, hogy pelenkát kellett kérnem. Kint nagyon sokan azt gondolják, az anyaotthon szabályai túl szigorúak, de ők azok, akik nem gondolják végig, hogy vagy megtanulsz alkalmazkodni, és veled lehetnek a gyermekeid, vagy úgy élsz, ahogy akarsz, de a gyermekeid nélkül. Számomra nem kérdés, attól a perctől kezdve, hogy anya lettem, tudtam, le kell mondanom bizonyos dolgokról, hiszen a gyermekem az első.”

 

Nikolett barátja, Diána is tudja, különösen szerencsések, hogy a pandémia időszakát biztonságban tölthetik, ahogy ők mondják, kint minden sokkal nehezebb lett volna, hiszen még a szakképzett embereket is teljesen ellehetetlenítette a világválság.

„Én öt hónapja élek itt a négy gyermekemmel, akik 10, 8, 7 és 5 évesek. A férjem büntetés-végrehajtási intézetben van öt hónapja, az albérletből ki kellett költöznünk, mivel egyedül fizetni már nem tudtam. Ez a lehetőség éppen időben jött, reggel telefonáltam, délután már jöhettem is az interjúra, nem sokkal később pedig be is költözhettünk. Hatalmas szerencsém volt”

– meséli a 33 éves édesanya, akit ugyancsak egy záróvizsga választ el a dajkaképesítéstől.

Dia ugyancsak minden lehetőségbe belekapaszkodik, amit az otthon nyújtani tud, hiszen pontosan tudja, két év nagyon rövid idő ahhoz, hogy talpra álljon.

„Nagyon sokat ad a pszichológus, akihez hetente egyszer járok. Felszabadító érzés minden egyes beszélgetés, utána sokkal jobban érzem magam, lekerül rólam a feszültség. Nehéz egy szobában négy gyerekkel ellenni, tanulni, játszani.”

A Családok Átmeneti Otthona az anyaotthonok mellett krízishelyzetbe került családok számára is biztosít lakhatást – többek között Százhalombattán, ahol egy takaros és békés társasház visszhangzik a gyermekkacajtól.

„2018-ban kerültem ide a kisfiammal, aki koraszülöttként, Down-szindrómával született. Előtte az anyósoméknál éltünk, de a körülmények miatt nem maradhattunk, a fiam születése után kerültünk ide”

– meséli a 37 éves Nikolett, aki a szervezetnek köszönhetően élelmiszer és vegyiáru képzésre jár, és amint lehet a jogosítványt is elkezdi, hiszen gyermeke rendszeres fejlesztését autó nélkül nem tudná megoldani.

„Bár az elmúlt egy év nagyon nehéz volt, a játszótérig mehettünk csak ki, én nagyon szeretek itt élni. Ha jut egy kis idő magamra, azt tanulással töltöm, és eljárok a Szülők Fórumába.”

A szülőknek hatalmas segítséget jelent a Szülők Fóruma százhalombattai egyesülete, ahol megváltozott fejlődésmenetű gyermekek rehabilitációját végzik.

„Szépen fejlődik a kisfiam, és tudom, hogy ő is szeret itt lenni, mostanában elkezdett a többi gyermekkel is barátkozni.” – „Tíz hónapja kerültünk ide Borsodból”

 

– veszi át a szót Katalin, miközben teljes átéléssel a manikűrös munkaasztal fölé hajol, hogy az otthon egyik munkatársának kezei megújuljanak. – Gyorsan beköltözhettünk, az interjú után kevesebb, mint egy hét alatt már jöhettünk is ide – emlékszik vissza a kétgyermekes édesanya, aki reménykedik benne, hogy sikerül megszereznie a műköröm és kézápoló szakvizsgát. Ezután egy pedikűrös tanfolyamot is szeretne abszolválni, ahogy a jogosítvány is régi álma. Utóbbira elsősorban autista kisfia miatt van szükség, akit fejlesztő foglalkozásokra kell hordania.

„A kisebbik óvodai ellátást kap, de a járvány miatt most itthon van velem. A pandémia alatt sajnos nagyon passzív lett, a szobából sem akar kijönni. Nehezen tudjuk bármire is rávenni, még a cipőjét sem hajlandó felvenni, a téli csizmáját hordja”

– komorodik el az anyuka, aki egyből hozzáteszi, a kislánya viszont Százhalombatta egyik legerősebb iskolájában tanul.

„A pandémia ideje alatt bár mindenki be volt zárva, mi semmiből nem szenvedtünk hiányt, megkaptunk minden segítséget: a családgondozók heti kétszer elmentek helyettünk bevásárolni, ha gyógyszerre volt szükségünk, hoztak azt is azonnal. A tanulás online zajlott, amihez az otthon biztosított laptopot. Az egyesület pszichológusról is gondoskodik, a párommal és a gyermekeimmel rendszeresen járunk hozzá. Van, hogy egy héten két alkalommal is jön. A kislányom fél ötkor szokott hazaérni az iskolából, a Bence bácsi pedig mindig megvárja őt is.”

Katalin tudja, az idő szorít, a családsegítő otthonban egy évig maradhatnak, egy kis szerencsével hosszabbítást is kaphatnak, de addig is mindent megtesz, ha eljön a kiköltözés ideje, szakképesítéssel a zsebében vágjon neki az új fejezetnek.

A Családok Átmeneti Otthonainak támogatója a globális tervezési, gyártási és szerviz szolgáltatást nyújtó multinacionális Flex vállalat is, pontosabban annak társadalmi ügyeket segítő alapítványa, a Flex Foundation. A Flex rendszeresen szervez véradó napokat, így kerültek kapcsolatba a Magyar Vöröskereszttel, hamarosan pedig felkarolták az Otthonokban élő szülők oktatását és jogosítványszerzését segítő „Tanulj tovább, lépj tovább!” projektet.

„Az alapítvány fókuszterületeinek egyike a hátrányos helyzetben lévők munkaerőpiaci elhelyezkedésének támogatása, úgy gondoltuk, hogy ez egy olyan terület, amely illeszkedik a Magyar Vöröskereszt által is kitűzött célokhoz”

– árulta el László Tamás, a Flex GSS üzletágának magyarországi ügyvezető igazgatója.

„Amikor a tavalyi évben lehetőség nyílt újabb pályázatok benyújtására, felvettük velük a kapcsolatot és nagy örömünkre partnerek voltak az együttműködésben. Kidolgoztak egy olyan képzési programot, mellyel támogathatjuk a csepeli és a százhalombattai Átmeneti otthoniakban élőket abban, hogy szakmát tanulhassanak és önálló életet élhessenek. A pályázatot a Flex Foundation elfogadta, és 15 millió forinttal támogatta a projekt megvalósítását.”

Így indult 2020 novemberében a „Tanulj tovább, lépj tovább” program, amely többről szól, mint a költségek finanszírozása. „A résztvevők folyamatos mentorálást kapnak a tanulmányaik során, és gyermekeik felügyeletében is kérhetnek segítséget annak érdekében, hogy jelen lehessenek az órákon és megfelelően felkészülhessenek a vizsgákra”

– fogalmaz László Tamás. Ezen túl is segítik az Otthonokat, ahogy csak tudják.

„A tanfolyamokon kívül kommunikációs tréningen is részt vehetnek, mely segíti őket az állásinterjúkra való felkészülésben.A tavalyi évben például a karácsonyi adománygyűjtő programunk keretében kollégáink által összeállított ajándékcsomagokat a százhalombattai és csepeli Átmeneti Otthonban élő gyermekek részére juttattuk el.”

Írta: Czvitkovits Judit

Fotók: Neményi Márton