Horváth Zsófia: „Kell az, hogy menni akarj, tenni akarj, és csinálni akarj valami jót”

Véletlenek folytán lett egészségügyi dolgozó és vöröskeresztes önkéntes is, de mára egyik nélkül sem tudja elképzelni az életét. „Viszonylag kis munkával nagy dolgokat vihetünk véghez, jó kapcsolatokat építhetünk és életre szóló barátságokat köthetünk” – mondja az önkénteskedés lényegéről Horváth Zsófia, akivel vöröskeresztes tapasztalatairól beszélgettünk.

„Tíz éve vagyok a Vöröskereszt önkéntese, és hat éve dolgozom kórházi ápolóként. Legjobban mindkettőben azt szeretem, hogy emberekkel foglalkozhatok” – meséli. „Nekem nem teher, hanem öröm a betegágy mellett lenni. Szeretek gondoskodni a betegekről, és beszélgetni velük. Az önkéntesség pedig egy nagyon jó szabadidős elfoglaltság. Míg mások kirándulnak, vagy átalusszák a hétvégét, én – ha csak tehetem – vöröskeresztes rendezvényeken veszek részt.”

Mindez a középiskolában kezdődött. Zsófia eredetileg nem ápoló akart lenni, hanem a virágkötészettől a fizikáig minden más érdekelte, ám a váci gimnázium, ahová a testvére példáját követve jelentkezett, épp abban az évben alakult át egészségügyi szakiskolává, amikor ő megkezdte a tanulmányait. „Végül nem bántam meg, hogy oda jártam, sőt: a gimnázium négy éve életem legjobb időszaka volt. Érettségi után egy év OKJ-s képzés következett, majd a  Semmelweis Orvostudományi Egyetem,  ahol tavaly szereztem meg az ápolói diplomámat.”

Az önkénteskedésbe is a testvérének köszönhetően csöppent bele: „A nővéremet a barátai elhívták egy iskolai vöröskeresztes rendezvényre, ahol annyira jól érezte magát, hogy legközelebb engem is magával vitt. Nagyon megtetszett a dolog, rögtön bele is vetettem magam az ifjúsági vöröskeresztes életbe, és azóta is itt vagyok. Mára olyan nekem a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezete, mint a kis családom”.

Önkénteskedés: jót tenni jó hangulatban

„Az első pár évben az összes programon ott voltam, az osztálytársaimat is beszerveztem, akit tudtam, vittem magammal. Már 14-15 évesen ott sürgölődtünk mindenütt” – emlékezik a kezdetekre. „Jók voltak a programok, sok barátot lehetett szerezni. Ráadásul a Vöröskereszttől igazolást is kaptunk, amit az iskola elfogadott, így letudhattuk a kötelező, 50 órás középiskolai önkéntes szolgálatot: jót cselekedtünk, miközben még jól is éreztük magunkat”.

Egészségügyis diákként Zsófia nagy hasznát vette az iskolában tanultaknak a Magyar Vöröskeresztnél: „Tanultunk elsősegélyt a suliban, vizsgáztunk is belőle, így tudták, hogy ha minket odatesznek újraélesztést bemutatni, akkor jól fogjuk csinálni. Imitátor társaimmal együtt nemsokára már többnapos vidéki utazásokon is részt vettünk, például amikor egy szombat-vasárnapi versenyre már pénteken elkezdtünk előkészülni. Ezeket a hétvégéket a mai napig nagyon szeretem. Amikor baleseti szimulációhoz cukorszirupból és ételfestékből művért főzünk, vagy só-liszt gyurmából műsebeket gyártunk, az olyan, mint egy valódi boszorkánykonyha, csak nagyon vidám hangulatban” – meséli nevetve.

Az elsősegély-nyújtással kapcsolatos rendezvények után Zsófia adománygyűjtésben is részt vett, majd bekapcsolódott a balatoni elsősegély-nyújtó szolgálat (BESZ) munkájába, amely nyaranta nyolc héten át, diákok bevonásával biztosít ügyeletet a Balaton-körüli strandokon.

Programok és barátságok szerte az országban

„Amikor elkezdtem BESZ-ezni, utána már országos szinten is sok mindenkit megismertem. Építettem az önkéntesek között az ismeretségeimet, egyre több barátom lett, egyre több programba kapcsolódtam be. Lépkedtem előre a Magyar Ifjúsági Vöröskeresztnél: önkéntesből területi ifjúsági vezető lettem, azután két évig, a régiós területi felosztás megszűnéséig közép-magyarországi régiós ifjúsági vezető is voltam.”

A Magyar Vöröskereszt évről évre pályázik, hogy egy információs sátorral jelen lehessen a budapesti Sziget Fesztiválon, az úgynevezett „Civil faluban”. Hagyomány, hogy a sátrat a 18 évesnél idősebb ifi önkéntesek töltik meg programokkal. Zsófia is többször megfordult már itt: „Az a célunk, hogy megismertessük a látogatókkal a Vöröskereszt munkáját. Sokat beszélgetünk, és játékos elsősegély-ismereti teszteket töltetünk ki velük. Emellett, szükség esetén elsősegélyben részesítjük a fesztiválozókat addig, amíg a Sziget egészségügyi csapata odaér, vagy a mentők kiérkeznek. Az, hogy egy önkéntes egész nap kint lehet egy ilyen nagy eseményen, a legnagyobb jutalom az éves munka után.”

Zsófia egyik erőssége a toborzás és a szervezetépítés. „Engem sokan csak Fejvadásznak hívnak” – mondja mosolyogva, utalva arra, hogy gyakran megfordul középiskolás börzéken, és a Facebookon is folyamatosan invitálja a barátait a különféle vöröskeresztes rendezvényekre, adománygyűjtő akciókra.

„Az önkénteskedéshez a szabadidő mellett kell egyfajta személyes beállítottság  is: kell az, hogy menni akarj, tenni akarj, és csinálni akarj valami jót” – vélekedik. „Jó tudni, hogy  viszonylag kevés munkával milyen nagy dolgokat vihetünk véghez. Például egy karácsonyi, áruházi élelmiszer-gyűjtés nekünk csak fél nap, de lehet, hogy egy családnak  bearanyozzuk az ünnepét, mert kerül étel az asztalukra. Az pedig, hogy eközben mi, önkéntesek jó kapcsolatokat építhetünk, és életre szóló barátságokat köthetünk, nekünk is igazi ajándék!”