„Ez egy generációkon átívelő ügy, ez maga az élet”
Sokakban feltehetően számtalan kérdés merült volna fel, ha 2026 elején valaki azt mondja, hogy június 11., 12. és 13. mind a rock szerelmeseinek, mind a Magyar Vöröskereszt szempontjából jeles napoknak ígérkeznek. Ehhez képest mégis, itt állunk 2026 tavaszán, és arról beszélhetünk, hogy a Metallica zenekar koncerteket szervez Budapesten, amely eseményekhez kapcsolódóan a Magyar Vöröskereszt jelenkori története legnagyobb véradására készül a partnerekkel közösen. A véradások vöröskeresztes szakmai koordinálása mögött Váradi Mariann áll, aki évtizedek rutinjával, töretlen hivatástudattal intézi ezeket az eseményeket is. A Magyar Vöröskereszt véradásszervezésért és egészségfejlesztésért felelős országos szakmai vezetőjével beszélgettünk a humanitárius szervezet 145. jubileuma alkalmából.
Hogy kezdődött a vöröskeresztes pályafutása?
1988-ban, friss diplomásként indult a pályafutásom a Magyar Vöröskeresztnél, ahol kezdetben a véradásszervezés mellett több más területért is feleltem. Egy rövid kihagyás után, 1997-ben tértem vissza budapesti szervezőként, majd 2002-ben az Arany János utcai székházba kerültem a fővárosi szervezet véradásszervezési koordinátoraként és az V. kerület szervezőjeként. A kerületben nulláról indulva évi közel hatezres véradói bázist építettem fel, és a rendszeres véradások megszervezése közben a puszta munkakapcsolatokon túlmutató, éveken át tartó már-már baráti kapcsolatokat alakítottam ki a partnerekkel.
Milyen kampányok indultak el a munkássága alatt? Mik ezek célja?
Kiemelt célom, hogy működjenek azok a kampányok, amelyek biztonságosabbá teszik a rendszert. A felsőoktatási véradó kampányt különösen szeretem, mert a fiatalok megszólítása az utánpótlás záloga. A véradóknak van egy egészségügyi és életkori korlátja, így folyamatosan pótolni kell őket a rendszerben a biztonságos vérellátás érdekében. A másik fontos kezdeményezésünk a nyári kampány. Ilyenkor a donorok is szabadságukat töltik, elutaznak, de véradókra, vérre nyáron is szükség van, hiszen a gyógyítás, az életmentés folyamatos. Ezzel szemben a téli időszak másabb: a november végi magyar véradók napja környékén és az adventi hetekben az emberek lelkülete megváltozik, nyitottabbak az adakozásra. Bár ismeretleneket magánemberként általában nem szoktunk megajándékozni karácsonykor, de a véradás lehetőséget ad arra, hogy pénz és sok idő befektetése nélkül adjunk valami óriásit: vért, és véradásunkkal akár három ember életét is megmenthetjük.
Mi az oka annak, hogy a vér egy ennyire fontos része a pályafutásodnak?
Édesapám súlyos betegsége indított az egészségügyi pálya felé, és bár orvosnak készültem, a hiányos fizikaoktatás miatt végül főiskolát végeztem. A véradással is általa találkoztam: Apa rendszeres donor volt, aki egy kismamának még üvegpalackos technikával, közvetlenül is adott vért. Én 18 évesen kezdtem vért adni, majd elhelyezkedtem a másik oldalon: váradásszervezőként egy olyan 365 napos folyamat része lettem, ami immár 40 éve mozgásban tart.
2020-ban elindítottuk a „Véradók fája” programot, amelynek során minden év június 14.,, vagyis a véradók világnapja környékén elültetünk egy vöröslevelű fát Magyarországon. Szintén évek óta átadjuk a „Bátorság díj a véradásért” elismerést, melynek réztábláját én magam tervezhettem. Nagyon büszke vagyok az eddig díjazott egyetemekre, és arra a fantasztikus eredményre, hogy tavaly a diákok körében 30 százalék volt az új véradók aránya.
Ha már az eredményeket nézzük: a „Lányból nővé” program, amely a menstruációs szegénységgel foglalkozik, 2018 óta működik. Milyen társadalmi gátat segített ez azóta lebontani?
A probléma globális megoldása ott kezdődik, ha a tabusítás megszűnik, és a fiatalok jobban megértik a saját testük működését. Sajnos ezt a tudást sokszor nem a családból hozzák. Mi hiánypótlóként oktatófilmekkel és kiadványokkal igyekszünk segíteni. Ha egy kislány a nővé válása elején rossz élményekkel, például a megfelelő higiéniás eszköz hiányával szembesül, az az egész életére kihathat. Ezt a témát nem szabad tabusítani.
Kanyarodjunk át egy hatalmas eseményre: a Metallica zenekar a Puskás Arénába érkezik idén júniusban, és ehhez véradási kampány is társul. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Több évtizedes pályafutásom alatt ilyen nagy volumenű kezdeményezés még nem volt. Az előzménye az, hogy a zenekar tagjai elhatározták, hogy az M72 világkörüli turnéjuk egyes állomásain véradókat toboroznak, ezzel a helyi közösség számára igyekeznek segíteni. Jelen esetekben a vérkészítményre szoruló betegeket. Az együttes régebb óta az Amerikai Vöröskereszttel is együttműködik. A donorok egy exkluzív, kereskedelmi forgalomban nem kapható pólót kapnak ajándékba. A véradóesemények két napon, június 11-én és 12-én valósulnak meg a Budapest Arénában. Nagyon hálásak vagyunk mind a zenekarnak, mind pedig a hazai szervezőknek.
Mi az a momentum az elmúlt negyven évből, amire a legbüszkébb vagy?
Nehéz egyet kiemelni, több mindenre is, például: büszke vagyok a csillogó szemekre, amikor valaki először ad vért, büszke vagyok a Véradók fájának ültetéseire és a Bátorság díj véradásért elismerés általam tervezett réztáblájára. Ezek bizonyítják, hogy ez a 40 év nemcsak papírokból és e-mail-ekből állt, hanem maradandó, kézzelfogható dolgokat hagyok magam után, ezekkel is hozzájárulhattam az egészség megőrzéséért, az egészségügy támogatásához. Emlékszem például arra a fiatalemberre, akinek annak idején az édesapjának adtam át az elismerést, és most ő is eljött vért adni. Ez egy generációkon átívelő ügy, ez maga az élet.
Váradi Mariann-nal Szemerédy Dániel beszélgetett.
Fotó: Jóri András