Már két hónapja, hogy földrengések sorozata rázta meg a török-szír határtérséget. Még mindig rengeteg feladat és kihívás áll a helyszínen szolgálatot teljesítő szervezetek előtt, akiknek munkáját önkéntesek is segítik. Közülük is különleges munkát végez Buse Korkut, aki pszichológusként mentális elsősegélynyújtással támogatja a helyieket Antalya tartományban. Hogy láthassuk, milyen jelentősége van a mentális elsősegélynyújtásnak, Kólya Dániel pszichoszociális szakértő ad részletes magyarázatot.
A földrengések áldozatait a Magyar Vöröskereszten keresztül a magyar lakosság a kezdetektől támogatta és támogatja mind a mai napig pénzadományok formájában. Ezeket az összegeket az érintett Török Vörösfélhold és Szíriai Arab Vörösfélhold szervezetek a helyszínen bármire fordíthatják, amire alább példát is mutatunk, akár pszichoszociális segítségnyújtásra. Különösen egy katasztrófahelyzetben fontos, hogy az érintettek mentális támogatást is kaphassanak.
A Magyar Vöröskereszt pszichoszociális támogatásért felelős szakértője Kólya Dániel a téma kapcsán elmondta: „Mi azt tartjuk a Vöröskeresztben, hogy nincs egészség mentális egészség nélkül. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Amit mi, pszichoszociális támogatással foglalkozó szakemberek teszünk, az három egyszerű szóval írható le. Egyrészt nézünk, azaz igyekszünk észrevenni azokat, akik támogatásra szorulnak. Másrészt odafigyelünk, azaz értő figyelemmel beszélgetünk, továbbá összekapcsoljuk a támogatottakat a valósággal, igény szerint meleg takarót, élelmiszert adunk vagy segítünk szállást találni. Az ukrán menekültek ellátása során pszichoszociális támogatást nyújtottunk és nyújtunk mind a Magyarországra érkező, majd innen tovább utazók számára, mind a hosszabb ideig itt tartózkodók számára. Külön foglalkozunk a veszélyeztetett csoportokkal, akik speciális odafigyelést igényelnek, úgymint gyermekekkel, idősekkel, egyedülálló anyákkal. A munkánk során stresszhelyzetben levő embereknek adunk megnyugvást, legalább néhány napra, miközben tudjuk, hogy minden problémára nem tudunk megoldást nyújtani.”
„Ez a legjobb módja annak, hogy hasznosnak érezzem magam és valamit jót tegyek másoknak” – fogalmaz Buse Korkut, aki egy Antalya melletti faluban él. Ő és szűk családja szerencsésen túlélték a földrengéseket, de szomszédokat és barátokat vesztettek el a katasztrófában. Buse hivatásából kifolyólag úgy érezte, segítenie kell másokat, ezért jelentkezett önkéntesnek a Török Vörösfélholdhoz. Mentális és pszichoszociális támogatást nyújt minden korosztályú embernek, akik az antalyai táborokban élnek, egy mobil egység tagjaként járja a tartományt. Ő és hozzá hasonló önkéntesek rendszeresen beszélgetnek családokkal arról, hogyan érzik magukat, mire van szükségük. Buse elmondása szerint a legtöbb érintett még mindig a félelemmel és bizonytalansággal küzd.
„Majdnem mindannyian félnek attól, hogy újra megtörténik” – magyarázza, majd hozzáteszi, hogy még a gyerekek is fogalmaznak meg neki szükségleteket, inkább ruhákat, mint játékokat, alapvető javakat. „Amik normális időkben nem tűnnek nagy dolognak, azok most komoly jelentőséggel bírnak egy ekkora pusztítás után.” Buse olyan dolgokra is gondol itt, hogy segítenek kivinni egy idős hölgy szemetét, vagy megkötni egy kisfiú cipőfűzőjét.
Csapatuk munkájának sikerét mutatja, hogy folyamatosan kérik őket, térjenek vissza, látogassanak ugyanoda. A családok örülnek annak, hogy megoszthatják az érzéseiket. Ha nem tudják az összes szükségletet lefedni, Buse csapata kész egyeztetni más szervezetekkel, hogy biztosítva legyen az érintettek hatékony segítsége, továbbá rendszeresen jelentést tesznek a helyi hatóságoknak a körvonalozódó legfontosabb szükségletekről.
Ami Buse-t illeti, örül, hogy a családja támogatja az önkéntes munkavégzését, és különösen bizakodó a jövőre nézve, amikor kisgyermekeket lát mosolyogni és játszani.
A török-szír földrengések áldozatainak megsegítségére továbbra is élnek a támogatási csatornáink, itt érhetők el részletek.
Segítsd te is a földrengések túlélőit! Erre több lehetőséged is van, ezekről itt tájékozódhatsz.