A találkozó célja a 2013-as Dunai Árvíz tapasztalatainak és hatásainak rögzítése valamint hiányok és jó gyakorlatok felderítése volt a pszichoszociális segítségnyújtás terén.

A 16 fős fókuszcsoportra meghívottak között érintett károsultak és aktív segítők egyaránt szerepeltek. A vezetett beszélgetés két fő témát érintett: egyrészről feltárásra kerültek az árvíz helyi közösségre gyakorolt rövid és hosszú távú hatásai, másrészről lejegyzésre kerültek a meglévő jó gyakorlatok és a felmerülő ötletek. A rövid távú hatásokat illetően elhangzott, hogy a legjelentősebb az időnyomás volt, vagyis a versenyfutás az emelkedő vízszinttel jelentette a stressz legnagyobb forrását az áradás napjaiban. A mérleg másik tányérját a közösség példa nélküli összefogása, a szomszédok, barátok és távolról érkezett idegenek segítsége töltötte meg.

A Művelődési Házban tartott rendezvényen a hosszú távú hatásokkal kapcsolatban többször szóba került, hogy a 2013-as Dunai Árvíz minden eddigi szintet meglépett és olyan területeken okozott problémát a városban, ahol korábbi árvizek még nem jelentettek kockázatot. A katasztrófa során tehát a közösség olyan tagjai is érintetté és veszélyeztetettekké váltak, akik korábban nem voltak azok. A beszélgetés alapján a résztvevők jól ismerik az éghajlatváltozás következményeit és az extrém helyzetek gyakoribb és intenzívebb jelentkezésére számítanak. A fókuszcsoport szerint a 2013-as Dunai Árvíz fontos hosszú távú következménye a jövő potenciális árvizeivel és azok hatásaival kapcsolatos bizonytalanság megjelenése, fokozódása.

A jó gyakorlatokkal és javaslatokkal kapcsolatos beszélgetés során több, a három évvel ezelőtti eseményeket érintő tapasztalat is szóba került. A résztvevők kiemelték, hogy a településen látott összefogás nem csak a helyi lakosságot foglalta magába, de kiterjedt az ott működő gazdálkodó szervezetekre is: a vállalatok gyakran kérés nélkül rendelkezésre bocsátották eszközeiket és kapacitásaikat, ahogy a lakók is összefogtak egy-egy vállalkozás telephelyének megóvása érdekében. Ennek az összefogásnak az élménye még évekkel az eseményeket követően is pozitívan él az érintettekben és így nem csak a katasztrófa napjaiban tartotta bennük a reményt, de ezek az emlékek, élmények segítik a hosszú távú megbirkózást is. A résztvevők kiemelték továbbá, hogy az áradás levonulását követően a segélyezési és helyreállítási műveleteket a területen aktív Magyar Vöröskereszt házról-házra járva valósította meg, ez pedig lehetőséget adott a rendszeres beszélgetésre, kapcsolattartásra, biztosítva a fizikai szükségletek támogatása mellett a pszichoszociális segítségnyújtást is. A lejegyzett jó gyakorlatok között szerepel továbbá az önkéntesek képzése, elismerése valamint a segítők és érintettek között kialakult bizalmon alapuló személyes kapcsolat.

A Közösségi Reziliencia Városi Környezetben (CRUA) projekt keretében a fókuszcsoport megfigyeléseit és javaslatait szervezetünk megosztja a Vöröskereszt és Vörös Félhold Pszichoszociális Segítségnyújtás Referencia Központjával, ahol a projekt által érintett négy országban lejegyzett tapasztalatokból és ajánlásokból egy árvízi segítségnyújtásra fókuszáló kézikönyvet fogalmaznak meg a szervezet szakemberei.

A Közösségi Reziliencia Városi Környezetben (Community Resilience in Urban Areas – CRUA) projekt a Brit Vöröskereszt Észak-ír szervezete által vezetett, a Dán Vöröskereszt, a Magyar Vöröskereszt, a Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének Pszichoszociális Segítésnyújtás Módszertani Központja és a Nemzetközi Szövetség Éghajlatváltozási Módszertani Központja partnerségében indított kezdeményezés, amelynek célja a városokban élő, árvizekkel veszélyeztetett lakosság felkészítésével kapcsolatos módszertanok fejlesztése, a lakosság rezilienciáját érintő tevékenységek nemzetközi összehasonlítása és a jó gyakorlatok felderítése. A projekt az Európai Bizottság Humanitárius Segítségnyújtás és Polgári Védelem Főigazgatóságának (DG ECHO) társ-finanszírozásával valósul meg a három érintett országban. Magyarországon 4 mintaterület került kijelölésre, ahol a szervezet a következő hónapokban helyi közösségek bevonásával vizsgálja meg az eddigi tapasztalatokat és azonosítja a fejlesztési lehetőségeket.