https://voroskereszt.hu/dunantnyomaban/hajnal-maria-baranya/

Hajnal Mária


Hajnal Mária

Névjegy

  • státusz: munkatárs
  • szervezet: Magyar Vöröskereszt Baranya Megyei Szervezete
  • feladatkör: szociális munkatárs, pályázati referens, igazgató asszisztens
  • aktív: 2014 óta
  • Két 23 éves ikerlány édesanyja. Hobbija az írás. Amellett hogy naplót vezet, rendszeresen publikál a „Hetedhéthatár” című magazinban.

 „Ebben a zavaros világban a Vöröskereszt egyetemes értéket képvisel”

Idén tél végén, még a koronavírus-járvány hazai kitörése előtt indult volna el új sorozatunk „Dunant nyomában – Áldozatkészen a Magyar Vöröskeresztért” címmel, melyben olyan elhivatott vöröskeresztes munkatársakat kívántunk bemutatni, akik mindennapi munkájukban és életükben is a Vöröskereszt és Vörös Félhold mozgalom alapítója, Henry Dunant, és az általa megfogalmazott hét alapelv szerint küzdenek a világ jobbá tételéért. A tavasszal Magyarországon is megjelenő koronavírus a Magyar Vöröskeresztet is rengeteg, korábban soha nem tapasztalt helyzet és megoldandó feladat elé állította, melyeken számos munkavállaló és önkéntes hősies segítségével tudtunk csak úrrá lenni. A veszélyhelyzet megmutatta, hogy a humanitárius értékeket követve milyen sokan készek önzetlenül segíteni és emberfeletti teljesítményeket véghezvinni, valamint azt hogy mennyi „hétköznapi hős” dolgozik szervezetünk kötelékében. Közéjük tartozik Hajnal Mária, a Magyar Vöröskereszt Baranya Megyei Szervezetének kollégája, akit elsőként mutatunk be sorozatunkban. Mária egyszerre tevékenykedik mint szociális munkatárs, pályázati referens és igazgatói asszisztens, közben pedig a mindennapokban is a vöröskeresztes szellemiség jegyében igyekszik támogatni környezetét. Történetén keresztül egy új, emberközelibb oldalról is szeretnénk bemutatni hazánk legnagyobb humanitárius szervezetét.

Hogyan kerültél és hogyan lettél Vöröskeresztes?

2014-ben az szervezet akkori vezetője megkért, hogy segítsek egy pályázat módosításában.  Abban az időben meg voltam róla győződve, hogy író leszek, s habár nem volt sok szabadidőm, úgy éreztem, hogy ez a kis feladat belefér még az életembe. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy egyre kevesebbet írok és egyre többet dolgozom. Egerben, egy véradást népszerűsítő flashmobot készítettünk, ahol 200 vöröskeresztes, mint pirosba öltözött katicabogarak vonultak a város utcáján. Mindnyájunknak egyszerre dobbant a szívünk. Ez akkora élmény volt számomra, amely végérvényesen meghatározta a jövőmet. Vöröskeresztes lettem.

Meséld el a legszebb Vöröskeresztes élményed!

Az említett egri flashmob mellett szívesen emlékszem egy 2018-as projektünkre, amelynek keretein belül egy egészségügyi intézmény hófehér falára készítettünk egy színes falfestményt, a véradás és a társadalmi felelősségvállalás üzenetével. Mindenki kivette a részét a munkából, amellyel párhuzamosan csapattá váltunk és ismét megéltem a Vöröskereszt égisze alatt egy közösségi létélményt.

Mi motivál napról-napra?

Hiszek a sorsban. Úgy gondolom, hogy okkal dolgozom a Vöröskeresztben. Én vagyok Isten keze és lába, használ engem ahhoz, hogy az akarata érvényesülni tudjon. Amíg méltó tudok lenni ahhoz, hogy a szervezet eszmeiségét szolgáljam, addig biztos itt is fogok dolgozni és ezalatt mindig lesz erőm ahhoz, hogy teljesítsem a feladataimat.

Van olyan számodra kedves tárgy, mely a Vöröskereszthez köthető?

Több vöröskeresztes tárgyam is, a kulcstartótól kezdve a legyezőn át egészen a power bankig. A kedvencem mégis az az apró vércsepp formájú kitűző, amelyet valamennyi véradó kap az első véradást követően. Ez jelképezi számomra a Vöröskeresztet és az áldozatvállalást.

Mária egyik legkedvesebb vöröskeresztes tárgya egy Solferinóból származó legyező

Hogyan éli meg a családod azt, hogy a Magyar Vöröskeresztnél dolgozol?

Két ikerlányom van. Egy alkalommal megkértem őket, fogalmazzák meg, mit jelent számukra, hogy vöröskeresztes vagyok. A szervezett 135. évfordulóján szerettük volna felolvasni. Réka lányom ezt írta: „Az én anyukám Hajnal Mária és a Vöriben dolgozik. Na most ennek megvan az előnye és a hátránya is. Hátránya, hogy semmire sincs ideje, például időpontot foglalni a fogorvoshoz, filmet nézni, pulcsit venni a lányával, főzni, mosni. Mivel én és a testvérem szuper tűrőképességgel rendelkezünk, ezért ezeket csak kéthetente egyszer tesszük szóvá. Előnyei közé tartozik, ha teszem azt kapnék egy agyvérzést a suliban, amelyre szerencsére nincs sok esély, de ha mégis, akkor a mentősökön kívül még a Vöröskereszt is kijönne. Milyen menő lennék, mondjuk nem hinném, hogy egy agyvérzés közepette ez érdekelne a legjobban, de azért mégis csak elégedett lennék.” – Ez pont így van, Réka lányom roppant bölcs: egyszerre vannak előnyei és hátrányai is.

Mit ad számodra a vöröskeresztes munka?

Ebben a szervezetben mindenki megmutathatja a tehetségét, mert szabad utat kap a munkához. vöröskeresztesként volt már önkéntes, pályázatíró, irodai asszisztens, véradásszervező. Koordináltam már önkénteseket és közösségi szolgálatosokat is. Szerveztem adománygyűjtéseket, osztásokat és táborokat, de közreműködtem műr katasztrófahelyzet kezelésében is. Olykor elfog a kétség, hogy biztosan alkalmas vagyok én ezekre a feladatokra? Azonban minden meg szokott oldódni, ezért meggyőződésem, hogy a helyemen vagyok. Illetve az égiek minden vöröskeresztesre kiemelt figyelmet fordítanak, amely azért megnyugvást ad.

Mit tartasz a Vöröskereszt erősségének?

Az alapelveket. Úgy érzem, ebben a zavaros világban a Vöröskereszt egyetemes értéket képvisel. Ha elbizonytalanodunk egy-egy helyzet kezelésében, mindig van hová nyúlnunk, mert az alapelveket nem gyengíti az idő és a kor szelleme.

Hogyan lehetne a kor elvárásaihoz hangolni a Vöröskereszt munkáját?

Azt gondolom nem kell feltétlenül a változást erőltetni. Minden változik, de kell valami, amely menedéket nyújthat, amely viszonylag állandó és lehetne ez a Vöröskereszt. Az értékeink időtlenek, maradandók, amellyel biztonságot sugallunk. A kor lehetőségeit használnám ki, a kommunikáció változatos csatornáit, mellyel megszólítanám és behívnám az embereket közénk. Persze az ideológia mellett működőképesnek kell maradnunk, így szükség van társadalmi vállalkozásokra az önfenntartásunk végett, de ezeknek a tevékenységeknek is illeszkedni kell a Vöröskereszt eszmeiségéhez.