Aki nem tapasztalta, elképzelni sem tudja, mit jelent az, amikor az ember feje felől elárvereznek egy albérletet, amikor a családfenntartó férj nem kapja meg a fizetését, amikor versenyt kell futni az idővel egy új szállásért, máskülönben a gyermeket kiemelik a családból. A Magyar Vöröskereszt átmeneti otthonaiban élő szülőkkel beszélgettünk, akik pontosan tudják, mit jelent az utolsó pillanatban érkező segítség. 

Szabolcs és Zita Kiskunlacházáról költözött Csepelre, a Családok Átmeneti Otthonának Nagykalapács utcai épületébe. „Albérletben laktunk, de hat hónap után ki kellett költöznünk” - emlékszik vissza Zita, és hozzáteszi, kisebbik lánya mindössze hat hónapos volt, amikor el kellett jönniük. – A ház árverés alatt volt, erről azonban mi nem tudtunk. Két hetet kaptunk, hogy elhagyjuk az ingatlant. Az idő szűke miatt a nővéremhez költöztünk, de ott is csak két hónapot maradtunk, sajnos nem jó viszonyban váltunk el. Ezt követően jöttünk Soroksárra, ahol az albérlet tulajdonosát régről ismertünk. Megállapodtunk vele a havi hetvenezerben, de meggondolta magát, napi húszezret akart, de természetben is törleszthettem volna. Eredetileg egy szoba konyhás lakásról lett volna szó, de a végén csak egy szobát kaptunk, egy nénivel laktunk együtt. Nem volt ott jó helyünk. Egy ismerősnek köszönhetjük, hogy bejelentkeztünk ebbe az átmeneti otthonba. Ő maga is lakott itt” - meséli a kétgyermekes édesanya, és hozzáteszi, a felvételi elbeszélgetés után egy héttel már költözhettek is.  

Az egy hetet ismerősöknél vészelték át, tulajdon családjukra nem nagyon számíthattak: „Bár mindkettőnknek van családja, de olyan, mintha nem lennének. Egymásra és a két gyermekünkre számíthatunk” - mondja Zita, és elmesélni, az otthonban jó és erős közösségre leltek, az emberek jók egymáshoz, nincs kibeszélés, ellenségeskedés, a gondozókra pedig az első perctől fogva mindenben számíthattak.

Szabolcs és Zita 

Az átmeneti otthonban másfél, vagy, ha ezen múlik az iskola, óvoda befejezése, két évig maradhatnak a családok. Zitáék kaptak fél év haladékot, nem kell elhagyniuk a szobát decemberben, jövő nyárig szívesen látják őket. „Nagyon nagy segítség ez nekünk, hogy nem kell télen költözni, és a gyerekeket sem kell kivenni az óvodából és a bölcsődéből” – mondja az édesanya, aki tudja, nincs sok idő, mielőbb otthont kell találniuk. – Bár Csepeltől egészen Kiskunlacházáig nézzük az albérleteket, engem Kiskunlacházára húz a szívem, ott születtem, nekem ott van mindenem” – magyarázza Zita, aki egy panellakással is beérné, igaz, a vágya egy ház lenne kerttel, ahova bármikor ki lehet ülni például szalonnát sütni, aztán hozzáteszi: – Mindegy, hol találunk albérletet, a lényeg, hogy a gyerekek velünk lehessenek.” 

Nikolett, akivel idén májusban már egyszer beszélgettünk, négy gyermekével tavaly novemberben érkezett a csepeli anyaotthonba. Élete azóta nagy fordulatot vett. „Mi azért kerültünk ide, mert a férjem előzetesbe került. Hirtelen kellett új lakást találni, de nem volt hova mennünk. Addig ő volt a családfenntartó, én nem dolgoztam” - emlékszik vissza a csepeli édesanya, akinek hatalmas szerencséje volt, hiszen az otthonban pont volt egy üres szoba, a felvételi elbeszélgetést követő napon már be is költözhetett gyermekeivel, akik öt, hét, nyolc és tíz évesek. – Öten vagyunk egy szobában. A nagyobbiknak már szüksége lenne egy kis magánszférára. Ráadásul a harmadik gyermekem fiú, neki sem egyszerű ennyi lány között, de megtanultunk alkalmazkodni. Muszáj.” 

Nikolett

Nikolett helyzete kilátástalan volt, de az otthonban felkarolták, a mai napig mindenben támogatják. Hatalmas kapaszkodót jelent számára, hogy az otthon heti rendszerességgel pszichológust biztosít, de segítséget kap a bevásárlásban, gyermekfelügyeletben, a leckeírásban, a tanulási nehézségekben, pandémia idején az online oktatás megszervezésében – nem beszélve arról, hogy az anyaotthonban arra is külön figyelnek, hogy a gyerekek rendszeres kirándulásokon vehessenek részt, így az édesanyáknak jut idejük magukra is. Bár a házirend szigorú, Nikolett csöppet sem bánja, hiszen itt biztonságban érzi magát.  

„Időközben az OKJ-diplomámat is megszereztem, képesített óvodai dajka vagyok, és most kezdem a jogosítványt” - meséli az édesanya, aki külön hálás azért, hogy a hosszabbítást is megkapta, gyermekeivel májusig az otthonban maradhat. – Utána pedig úgy néz ki, sikerül bejutnom egy másik otthonba. Anyagilag muszáj talpra állnom” - magyarázza Nikolett, aki jelenleg négy órában takarít, a jövőben pedig dajkaként szeretne elhelyezkedni.  

A Magyar Vöröskereszt az anyaotthonok mellett krízisbe került családok számára is biztosít átmeneti otthont, hogy együtt, egy fedél alatt maradhassanak. Katalin, akivel májusban egyszer már találkozhattunk, a százhalombattai átmeneti otthonban él családjával. Borsodból költözött ide, hogy együtt lehessen a párjával és két gyermekével. „Csaba, a párom itt dolgozott Budapesten, mi pedig vidéken voltunk, szerettük volna, ha együtt van a család. Először egy másik átmeneti otthonban laktunk, de annyi jót hallottunk a százhalombattai intézményről, hogy úgy határoztunk, megpróbálunk bejutni. Eljöttünk az interjúra, másnap pedig már hívtak is bennünket, hogy költözhetünk” – meséli az édesanya, és hozzáteszi, az otthon nemcsak lakhatást biztosított nekik, de tartós élelmiszert és a fejlődés lehetőségét is.

Katalin

„Az otthonnak köszönhetően három tanfolyamot végezhetek: a műköröm-és kézápoló képesítést már megszereztem, most lábápolást tanulok, a tanfolyam felénél tartok, de belevágtam a jogosítvány megszerzésébe is. Régen is rajongtam a körmözésért, sok videót megnéztem, mindig szerettem volna kitanulni ezt a szakmát, de a tanfolyam részletfizetéssel is nagyon drága, nem beszélve az alapanyagokról, a gépekről és eszközökről, amikből sokféle kell. Szerencsés vagyok, hogy ezt a tanfolyamot itt elvégezhettem” – mondja Katalin, aki már több, mint egy éve él az otthonban a családjával. - Szeretnénk addig maradni, amíg anyagilag megerősödünk, hogy saját lábra tudjunk állni. Albérletbe szeretnénk majd költözni, saját bútorokat, háztartási gépeket vásárolni. Jó esélyekkel indulunk, mert a férjem is és én is dolgozom” – mondja Katalin, aki nagyon büszke rá, hogy kislánya Százhalombatta legerősebb iskolájának egyik legjobb tanulója. Még angolul is megtanult, saját erejéből, szinte anyanyelvi szinten, videókat, rajzfilmeket nézve. Katalin kisebbik fiáról azonban kiderült, hogy autista.  

„Nem súlyos eset, vannak rosszabb napjai, de megtanultuk kezelni. Rendszeresen fejlesztésre viszem, a Vadaskert Kórházba járunk, ahol négyféle fejlesztést kap, különböző tréningeken veszünk részt, hogy megtanuljuk a kommunikációt. Csabika nem beszél, csak mutogat” – magyarázza Katalin, és hozzáteszi, nagyon szeret az otthonban, sok barátság szövődött itt, és a ragaszkodás is nagy benne, de a cél egy saját lakás. Többet már nem szeretne költözni.  

„Nagy álmom egy saját szalon, de az még messze van. Előbb szeretnék egy fodrász vagy egy másik manikűrös mellett elhelyezkedni” - mondja az édesanya, az otthon körmöse: - Mindenki körmét én csinálom – és hamarosan a lábait is. Sokat ad az emberek önbizalmának a szép és ápolt kéz.” 

György ötgyermekes édesapa. A család számára a százhalombattai otthon az utolsó pillanatban érkező segítséget jelentette. „Évek óta nagyon nehezen éltünk. A főbérlővel nem jöttünk ki, ráadásul az építőiparban dolgoztam, ahol hol volt munka, hol nem, hol kifizettek, hol nem. Súlyos anyagi helyzetbe kerültünk” - emlékszik vissza György, aki feleségével jó ideje tudta, változtatniuk kell, de soha nem sikerült elegendő pénzt félretenni ahhoz, hogy továbblépjenek. – Másfél éve jelentkeztünk az otthonba. Szerencsénk volt, a felvételi után már másnap hívtak bennünket, hogy költözhetünk. Budapest nekünk a teljes újrakezdést jelenti. Ha ide nem jutunk be, elvették volna tőlünk a gyerekeket” – mondja az édesapa, aki nem felejti el, mennyi segítséget kaptak és kapnak mind a mai napig a gondozóktól. – Eleinte rengeteg tanácsra és élelmiszerre volt szükségünk. Például a spórolás és a tartozások visszafizetése nagy kihívást jelentett, de beletanultunk. Az otthonnak köszönhetően lett egy vagyonőr diplomám, most pedig a jogosítványt csinálom.” 

György

„Jó itt az együttélés, és bár meg kellett szokni a közösséget, mivel a feleségem és én is intézetben nevelkedtünk, ez nem okozott akkora problémát. A gyerekeknek picit nehezebb volt” – mondja, és boldogan meséli, hogy időközben munkája is lett, ahol nagyon szeret dolgozni, és ahol őt is megbecsülik. – Reméljük, megkapjuk a hosszabbítást, de ha költözni kell, a cél, hogy a környéken maradjunk. Egyszer majd jó lenne egy saját ház, talán jövőre mi is megkaphatjuk a CSOK-ot, abból a pénzből már tudnánk venni a közelben egy lakható házat, amit aztán szépen felújíthatnánk.” 

A Családok Átmeneti Otthonainak támogatója a globális tervezési, gyártási és szerviz szolgáltatást nyújtó multinacionális Flex vállalat is, pontosabban annak társadalmi ügyeket segítő alapítványa, a Flex Foundation. A Flex rendszeresen szervez véradó napokat, így kerültek kapcsolatba a Magyar Vöröskereszttel, hamarosan pedig felkarolták az Otthonokban élő szülők oktatását és jogosítványszerzését segítő „Tanulj tovább, lépj tovább!” projektet, amely 2020 novemberében indult. 

Fotó: Neményi Márton 

Írta: Neményi Márton és Czvitkovits Judit 

The post „Szerencsések vagyunk, hogy bekerültünk ide” – szülők mesélnek az átmeneti otthonokról appeared first on Magyar Vöröskereszt.

Mit él át egy édesanya, ha alig pár napja van, hogy szállást találjon magának és gyermekeinek? Merre induljon el, mit lépjen egy mélyszegénységben élő család akkor, ha a rendezetlen lakhatás miatt a gyerekek kiszakításával fenyeget a rendszer? A Magyar Vöröskereszt több évtizede működtetett Családok Átmeneti Otthona számukra lehet kiút. Négy édesanya mesél kilátástalanságról, biztonságról és egy új, rendezett élet reményéről.

A csepeli anyaotthon játszótere

Szerencsés az, aki tudja, mit jelent az otthon biztonsága, azé a négy falé, ami többek között feltétele annak, hogy az ember maga mellett tudhassa gyermekeit. Ha ez az otthon elúszik, az ember lába alól elvész a talaj, segítség nélkül felállni, újrakezdeni szinte lehetetlen. Ha csak a Magyar Vöröskereszt Családok Átmeneti Otthonának várólistáját nézzük, világosan látszik, nagy a baj, felfoghatatlanul sokan vannak, akiknek ezen múlik a jobb élet felé megtett első lépés.

„A főbérlő egész egyszerűen nem szólt arról, hogy elárverezték a lakását, mert nem fizette a jelzáloghitelt. Ez úgy derült ki, hogy bekopogott az új bérlő, aki közölte, van egy hónapunk, hogy kiköltözzünk”

– emlékszik vissza a Magyar Vöröskereszt csepeli anyaotthonának egyik lakója, Nikolett.

„Kaptunk egy zöldszámot, a vonal túloldalán pedig az ügyeletes gyermekjólétis munkatárs azonnal intézkedni kezdett. Neki és a felettesének köszönhetjük, hogy gyorsan bekerülhettünk ide.”

Nikolett

Nikolett egyedül neveli három, 11 éves, 4 éves és 2 éves gyermekét, velük költözhetett be az otthon egyik szobájába.

„Itt élni olyan, mintha lenne egy saját házad, csak épp több emberhez, egészen pontosan tizenkét családhoz kell alkalmazkodnod”

– magyarázza mosolyogva Nikolett, aki azt sem bánja, hogy az átmeneti otthonban katonás menetrend szerint működnek a dolgok.

„Ha épp nincs pandémia, elvisszük a gyereket iskolába, óvodába, mi pedig jövünk haza és tesszük a dolgunkat: szoba szerinti beosztás van, mindig más takarítja például a konyhát vagy a fürdőt. Fertőtleníteni mindennap kell. Mellette főzünk, mosunk, tanulunk, és ellátjuk a gyerekeket. Az otthonban mindennap van csendespihenő, nyolc után pedig mindenki visszavonul a szobájába, hogy aztán másnap hatkor minden kezdődjék elölről. Elszaladnak itt a napok.”

Nikolett pontosan tudja, kivételes lehetőség, hogy az anyaotthonban lakhat, a lakók számára biztosított lehetőségekkel pedig él. Jelenleg dajkának tanul, az OKJ-s bizonyítványától már csak a záróvizsga választja el. Tudja, szüksége van egy szakképesítésre ahhoz, hogy boldogulni tudjon, az anyaotthonban ugyanis maximum két évig, az iskola és az óvoda végéig maradhatnak az édesanyák.

„Dajka szeretnék lenni, hogy hétvégén és szünetekben otthon tudjak lenni a gyermekeimmel”

– magyarázza Nikolett, és elárulja, nemcsak ő, de a gyermekei is nagyon szeretnek itt élni, egyikük azzal az ötlettel állt elő nemrég, hogy írjanak külön kérvényt a vezetőnek, hogy ne kelljen elmenniük. A ragaszkodás nem véletlen, a Magyar Vöröskereszt ugyanis nemcsak egy színes, takaros otthont biztosít a lakók számára, de minden problémára megkeresik a megoldást. Az otthon munkatársai bevásárolnak, ha kell, besegítenek a gyerekfelügyeletben, sőt a pandémia előtt csoportos kirándulásokra viszik a gyerekeket, hogy az anyák kicsit fellélegezhessenek. A Magyar Vöröskereszt a gyerekek oktatásából is kiveszi a részét, biztosítja az online oktatás feltételeit, a tanulási nehézséggel küzdők pedig tanulótársat kapnak, hogy boldoguljanak.

„Egyedülálló szülőként nehéz helytállni, pláne akkor, ha lebetegszel, ha egy forintod nincs. Volt rá példa, hogy pelenkát kellett kérnem. Kint nagyon sokan azt gondolják, az anyaotthon szabályai túl szigorúak, de ők azok, akik nem gondolják végig, hogy vagy megtanulsz alkalmazkodni, és veled lehetnek a gyermekeid, vagy úgy élsz, ahogy akarsz, de a gyermekeid nélkül. Számomra nem kérdés, attól a perctől kezdve, hogy anya lettem, tudtam, le kell mondanom bizonyos dolgokról, hiszen a gyermekem az első.”

Diána

Nikolett barátja, Diána is tudja, különösen szerencsések, hogy a pandémia időszakát biztonságban tölthetik, ahogy ők mondják, kint minden sokkal nehezebb lett volna, hiszen még a szakképzett embereket is teljesen ellehetetlenítette a világválság.

„Én öt hónapja élek itt a négy gyermekemmel, akik 10, 8, 7 és 5 évesek. A férjem büntetés-végrehajtási intézetben van öt hónapja, az albérletből ki kellett költöznünk, mivel egyedül fizetni már nem tudtam. Ez a lehetőség éppen időben jött, reggel telefonáltam, délután már jöhettem is az interjúra, nem sokkal később pedig be is költözhettünk. Hatalmas szerencsém volt”

– meséli a 33 éves édesanya, akit ugyancsak egy záróvizsga választ el a dajkaképesítéstől.

Dia ugyancsak minden lehetőségbe belekapaszkodik, amit az otthon nyújtani tud, hiszen pontosan tudja, két év nagyon rövid idő ahhoz, hogy talpra álljon.

„Nagyon sokat ad a pszichológus, akihez hetente egyszer járok. Felszabadító érzés minden egyes beszélgetés, utána sokkal jobban érzem magam, lekerül rólam a feszültség. Nehéz egy szobában négy gyerekkel ellenni, tanulni, játszani.”

A Családok Átmeneti Otthona az anyaotthonok mellett krízishelyzetbe került családok számára is biztosít lakhatást – többek között Százhalombattán, ahol egy takaros és békés társasház visszhangzik a gyermekkacajtól.

A százhalombattai otthon lakója, Nikolett

„2018-ban kerültem ide a kisfiammal, aki koraszülöttként, Down-szindrómával született. Előtte az anyósoméknál éltünk, de a körülmények miatt nem maradhattunk, a fiam születése után kerültünk ide”

– meséli a 37 éves Nikolett, aki a szervezetnek köszönhetően élelmiszer és vegyiáru képzésre jár, és amint lehet a jogosítványt is elkezdi, hiszen gyermeke rendszeres fejlesztését autó nélkül nem tudná megoldani.

„Bár az elmúlt egy év nagyon nehéz volt, a játszótérig mehettünk csak ki, én nagyon szeretek itt élni. Ha jut egy kis idő magamra, azt tanulással töltöm, és eljárok a Szülők Fórumába.”

A szülőknek hatalmas segítséget jelent a Szülők Fóruma százhalombattai egyesülete, ahol megváltozott fejlődésmenetű gyermekek rehabilitációját végzik.

„Szépen fejlődik a kisfiam, és tudom, hogy ő is szeret itt lenni, mostanában elkezdett a többi gyermekkel is barátkozni.” – „Tíz hónapja kerültünk ide Borsodból”

 

Katalin műkörömépítőnek tanul

– veszi át a szót Katalin, miközben teljes átéléssel a manikűrös munkaasztal fölé hajol, hogy az otthon egyik munkatársának kezei megújuljanak. – Gyorsan beköltözhettünk, az interjú után kevesebb, mint egy hét alatt már jöhettünk is ide – emlékszik vissza a kétgyermekes édesanya, aki reménykedik benne, hogy sikerül megszereznie a műköröm és kézápoló szakvizsgát. Ezután egy pedikűrös tanfolyamot is szeretne abszolválni, ahogy a jogosítvány is régi álma. Utóbbira elsősorban autista kisfia miatt van szükség, akit fejlesztő foglalkozásokra kell hordania.

„A kisebbik óvodai ellátást kap, de a járvány miatt most itthon van velem. A pandémia alatt sajnos nagyon passzív lett, a szobából sem akar kijönni. Nehezen tudjuk bármire is rávenni, még a cipőjét sem hajlandó felvenni, a téli csizmáját hordja”

– komorodik el az anyuka, aki egyből hozzáteszi, a kislánya viszont Százhalombatta egyik legerősebb iskolájában tanul.

„A pandémia ideje alatt bár mindenki be volt zárva, mi semmiből nem szenvedtünk hiányt, megkaptunk minden segítséget: a családgondozók heti kétszer elmentek helyettünk bevásárolni, ha gyógyszerre volt szükségünk, hoztak azt is azonnal. A tanulás online zajlott, amihez az otthon biztosított laptopot. Az egyesület pszichológusról is gondoskodik, a párommal és a gyermekeimmel rendszeresen járunk hozzá. Van, hogy egy héten két alkalommal is jön. A kislányom fél ötkor szokott hazaérni az iskolából, a Bence bácsi pedig mindig megvárja őt is.”

Katalin

Katalin tudja, az idő szorít, a családsegítő otthonban egy évig maradhatnak, egy kis szerencsével hosszabbítást is kaphatnak, de addig is mindent megtesz, ha eljön a kiköltözés ideje, szakképesítéssel a zsebében vágjon neki az új fejezetnek.

A Családok Átmeneti Otthonainak támogatója a globális tervezési, gyártási és szerviz szolgáltatást nyújtó multinacionális Flex vállalat is, pontosabban annak társadalmi ügyeket segítő alapítványa, a Flex Foundation. A Flex rendszeresen szervez véradó napokat, így kerültek kapcsolatba a Magyar Vöröskereszttel, hamarosan pedig felkarolták az Otthonokban élő szülők oktatását és jogosítványszerzését segítő „Tanulj tovább, lépj tovább!” projektet.

„Az alapítvány fókuszterületeinek egyike a hátrányos helyzetben lévők munkaerőpiaci elhelyezkedésének támogatása, úgy gondoltuk, hogy ez egy olyan terület, amely illeszkedik a Magyar Vöröskereszt által is kitűzött célokhoz”

– árulta el László Tamás, a Flex GSS üzletágának magyarországi ügyvezető igazgatója.

„Amikor a tavalyi évben lehetőség nyílt újabb pályázatok benyújtására, felvettük velük a kapcsolatot és nagy örömünkre partnerek voltak az együttműködésben. Kidolgoztak egy olyan képzési programot, mellyel támogathatjuk a csepeli és a százhalombattai Átmeneti otthoniakban élőket abban, hogy szakmát tanulhassanak és önálló életet élhessenek. A pályázatot a Flex Foundation elfogadta, és 15 millió forinttal támogatta a projekt megvalósítását.”

Így indult 2020 novemberében a „Tanulj tovább, lépj tovább” program, amely többről szól, mint a költségek finanszírozása. „A résztvevők folyamatos mentorálást kapnak a tanulmányaik során, és gyermekeik felügyeletében is kérhetnek segítséget annak érdekében, hogy jelen lehessenek az órákon és megfelelően felkészülhessenek a vizsgákra”

– fogalmaz László Tamás. Ezen túl is segítik az Otthonokat, ahogy csak tudják.

„A tanfolyamokon kívül kommunikációs tréningen is részt vehetnek, mely segíti őket az állásinterjúkra való felkészülésben.A tavalyi évben például a karácsonyi adománygyűjtő programunk keretében kollégáink által összeállított ajándékcsomagokat a százhalombattai és csepeli Átmeneti Otthonban élő gyermekek részére juttattuk el.”

Írta: Czvitkovits Judit

Fotók: Neményi Márton

The post „Kint minden sokkal nehezebb lenne” appeared first on Magyar Vöröskereszt.

A Magyar Vöröskereszt országosan 10 Családok Átmeneti Otthona szociális intézményt működtet, melyekben nehéz helyzetbe került családok, vagy egyedülálló szülők élnek gyermekeikkel. Rajtuk szeretnénk segíteni a a Flex Foundation-el közös a „Tanulj tovább, lépj tovább” című programunkban.

A különleges képzési program célja, hogy az intézményekben élők szakmát tanulhassanak és jogosítványt szerezhessenek, ezzel pedig versenyképes és használható tudásra tegyenek szert. A képzéseknek köszönhetően könnyebben boldogulhatnak a munkaerőpiacon és állást találhatnak, mely hosszú távon megteremti a lehetőséget arra, hogy tovább lépjenek, és önellátóvá váljanak.

A támogatásnak köszönhetően 30 szülő szerezhet majd szakképzést vagy jogosítványt

A novemberben induló programban 30, a csepeli és százhalombattai otthonokban élő fiatal szülő vesz részt, akik egy éven keresztül teljeskörű támogatást kapnak ahhoz, hogy elérjék céljaikat. Közülük 16-an válhatnak majd többek között virágkötővé, szakáccsá, targoncavezetővé vagy éppen óvodai dajkává, míg további 14 fő gépjárművezetői engedélyt szerezhet, ami szintén erősítheti esélyeiket az állásszerzésben.

A képzés kiválasztása után folyamatos mentorálást kapnak tanulmányaikban, mialatt gyermekeik felügyelete is biztosított, ezzel elősegítve, hogy felkészülhessenek és jelen lehessenek az órákon.  A tanfolyamokon kívül lehetőségük van egy kommunikációs tréningen is részt venni, mely segítségével az állásinterjúkra is felkészülhetnek.

 „A Magyar Vöröskeresztnél régóta szeretnénk elérni, hogy a segélyezés mellett olyan programokkal támogassuk a szociálisan nehéz helyzetben lévőket, mellyel maguk is javíthatnak az életkörülményeiken. Célunk a szociális intézmények lakóinak hozzásegítése a kiegyensúlyozott, önálló élet megteremtéséhez az aktív részvételükkel. Ebben segíthet a Flex Foundation 15 millió forintos támogatásának köszönhetően megvalósuló programunk, mellyel hosszútávú esélyt kínálunk” – mondta el Wallerné Fekete Judit, a Magyar Vöröskereszt szociális szakmai vezetője.

A program indító esemény a Flex és a Magyar Vöröskereszt vezetői mellett két, a programban részt vevő szülő is részt vett

 „A Flex kiemelten fontosnak tartja a helyi közösségekkel való együttműködést, a társadalmi szerepvállalást mindazon országokban, ahol tevékenységét végzi. Elkötelezettek vagyunk  olyan projektek támogatásában, amely a hátrányos helyzetben lévők munkaerőpiaci elhelyezkedését segítik.  Ezért is fogadtuk örömmel a Magyar Vöröskereszt pályázatát, amely sikeresen elnyerte a Flex Foundation támogatását és így 15 millió forinttal tudunk hozzájárulni a program sikeréhez.” – tette hozzá László Tamás, a Flex GSS üzletágának magyarországi ügyvezető igazgatója.

A program indulása kapcsán a két szervezet november 3-án, kedden délelőtt egy közös kampányindító eseményt tartott, melyen részt vettek a Flex és Magyar Vöröskereszt felsővezetői, megyei igazgatói, valamint a programban részt vevő szülők. Az eseményen László Tamás a Flex GSS üzletágának magyarországi ügyvezető igazgatója jelképesen átadta a Flex Foundation támogatását Kardos Istvánnak, a Magyar Vöröskereszt főigazgatójának.

A Flex Fonudations 14.950.000 Ft értékű támogatását Szépkúti László HR vezető és László Tamás ügyvezető adták át Kardos Istvánnak, a Magyar Vöröskereszt főigazgatójának

The post Tanulj tovább, lépj tovább! appeared first on Magyar Vöröskereszt.