A főtitkár találkozott a Magyar Vöröskereszt elnökével és főigazgatójával, valamint az Ifjúsági Vöröskereszt önkéntesei elsősegélynyújtó bemutatót szerveztek.

Elhadj As Sy a Magyar Vöröskeresztnél tett látogatása során találkozott a Magyar Vöröskereszt vezetésével. A beszélgetésen részt vett Anitta Underline, az Európai Zóna Iroda igazgatója, Habsburg György, a Magyar Vöröskereszt volt elnöke, Dr. Göndöcs Zsigmond a Magyar Vöröskereszt elnöke, Kardos István főigazgató és Dr. Varga Réka, a szervezet nemzetközi jogásza. A beszélgetés során a főtitkár a nemzeti társaság vezetői beszámoltak a Magyar Vöröskereszt működéséről, tevékenységeiről, a kormányzattal való együttműködés folyamatairól.

A látogatásról készült fotókat a Magyar Vöröskereszt Facebook oldalán lehet megtekinteni.

Elhadj As Sy, a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége (IFRC) új főtitkára a leköszönő Bekele Geleta főtitkárt követően 2014. augusztus 1-én kezdte el megbízatását.  A szenegáli nemzetiségű új főtitkár nagy tapasztalattal rendelkezik a humanitárius szektorban. Korábban több mint 25 éven keresztül magas pozíciót töltött be az ENSZ-ben, az AIDS, tuberkulózis és malária elleni küzdelem Globális Alapjánál, és más humanitárius szervezeteknél.

Elhadj As Sy főtitkár előző munkatapasztalatairól, a Vöröskeresztnél szerzett első benyomásairól, és az új munkájának terveiről beszél az alábbi interjúban, amit alább olvashatnak.

Interjú Elhadj As Sy főtitkárral

“Making the IFRC the partner of choice” – „Tegyük a Federációt kiváló partnerré”

Mi motiválta a döntését, hogy szakmai pályafutását a humanitárius és fejlesztési ügyek terén folytassa?

Valójában ezek az ügyek találtak meg engem. Olyan környezetben nőttem fel, ahol az embereknek szembesülniük kellett a humanitárius és fejlesztési problémák minden fajtájával, a szárazságtól az árvizekig és a politikai válságokig. Amikor a szakmai pályafutásomat kezdtem meglehetősen nyugodt volt a helyzet Szenegálban, de 1989-ben szembesültünk a Mauritánia határán folyó konfliktussal, aminek következtében 75.000 kényszerült útra kelni. Ez a konfliktus jelentette számomra azt a fordulópont, ami meghatározta a továbbiakban a humanitárius munka iránti személyes elkötelezettségemet. Ez volt az első alkalom, amikor szakmai szinten közvetlenül elköteleződtem a Vöröskereszt iránt.

Mi volt az első benyomása a Vöröskeresztről? 

Mindig is lenyűgözött, ahogyan a Vöröskereszt és Vörösfélhold reagál mindenkor az adott helyzetekre, és hogy milyen felemelő munkát végez – mindig ott van már a katasztrófa kezdetén, egészségügyi szolgáltatásokat nyújt, gondoskodik a vízellátásról és higiénés körülményekről, elsősegélynyújtást biztosít.  Micsoda kiváltság, hogy most pedig részt vehetek ebben a mozgalomban!

Az első szervezet, amelynél dolgozott, az ’ENDA Környezetvédelmi és fejlesztési tevékenységek a harmadik világban’ nevű szervezet volt, amely egy jól ismert Dél-dél hálózat. Mit tud mondani róla? 

Az Enda Tiers-Monde, ahogy ma ismerik, rendkívül elkötelezett, különböző hátterű emberek elképzelése és álma nyomán jött létre, akiket a kivételes, néhai Jacques Bugnicourt vezetése alatt ugyanaz az elhivatottság egyesített: a szegénység elleni küzdelem és a környezetet tiszteletben tartása. Ez az eszme továbbra is sok olyan embert vonz, akik elhatározták, hogy különböző módokon megváltoztatják a világot.  Elkötelezettek voltunk aziránt, hogy kielégítsük, a legsebezhetőbb emberek azonnali igényeit és azért is, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a környezet védelmében hosszú távú befektetésre van szükség. A környezetről és fejlődésről tartott első Riói Csúcstalálkozó 1992-ben valóban megerősített számos kérdést, amiért mi is harcoltunk. Volt szerencsém egy másik minőségemben újra ott lenni a Rio +20-on, ahol minden vita az Enda Tiers-Monde úttörő munkájára emlékeztetett, különösen azért, ahogyan azok a rendszerekhez és politikákhoz szóltak, de ugyanakkor továbbra is a közösségekben alapozódtak meg.

Pályafutását a közösségen belül és a közösségekkel folytatott munkával kezdte. Hogyan befolyásolja ez a közösségi perspektíva a szakmai irányultságát és hozzáállását?

A szegény emberek túl gyakran szenvednek a környezet pusztulásától, olyan okok miatt, amelyekben egyáltalán nincs felelősségük. A környezet globális kérdés, kiváltképpen rávilágít a mai világ egymásrautaltságára, és egyengeti az utat a világpolgárság felé. Azáltal, hogy jelen vagyunk a közösségekben és problémáikat az ő szemszögükből látjuk, aktívan tudunk dolgozni a válságok, feszültségek, konfliktusok befolyásolásán és az emberi életek és a megélhetések védelmében olyan reakciók kidolgozásán, amelyek megakadályozhatják, hogy a természeti veszélyek katasztrófákká váljanak. Az újra előtérbe helyezett reziliancia (rugalmas alkalmazkodóképesség) leginkább azon képességekre utal, amelyekkel feldolgozzuk a sokkhatásokat a megerősített megküzdési mechanizmusok segítségével. A hatékony közösségi munka megkönnyíti, hogy előre tudjunk számítani a zavaró eseményekre, és ha szükséges, megtegyük azokat a korai védelmi intézkedéseket, amelyek a közösségi tudáson, helyi erőforrásokon és külső támogatáson alapulnak. Mindez nagyobb fokú elszámoltathatóságra kötelez bennünket a kedvezményezettek felé, és azt is jelenti, hogy konkrét tartalmat kell adnunk szlogenjeinknek.

Ez a közösség-alapú megközelítés első kézből való tapasztalattal is szolgált Önnek, olyan jelentős problémát okozó kérdésekben, mint például az AIDS. 

Én személy szerint tanúja voltam annak, hogy több száz, legtermékenyebb éveikben járó ember haldoklott AIDS-ben. Dolgoztam olyan falvakban, ahol alig volt felnőtt lakosság, és szemtanúja voltam annak, hogy a megbélyegzés és a diszkrimináció ugyanúgy öl, mint a vírus. A HIV és az AIDS valójában megmutatta a legjobbat a közösségben – a befogadást, gondozást, támogatást és védelmet, de a legrosszabbat is – a kirekesztést, elutasítást, a megbélyegzést és a megkülönböztetést. Amikor később elérhetővé vált a kezelés, kiderült az elviselhetetlen valóság, amellyel a betegek szembesültek, a déli területeken nem tudnak hozzájutni az Északon elérhető gyógyszerekhez.
Napjaink szolidaritása helyi, nemzeti és nemzetközi szinten megváltoztatta a képet, és sikerré tette az AIDS elleni küzdelmet, mindamellett, hogy annak még koránt nincs vége.

Milyen útravalókat hozott a UNAIDS-nél és a Globális Alapnál végzett munkájából? (a UNAIDS az ENSZ HIV/AIDS-re vonatkozó Közös Programja)

A legfontosabb útravaló kétségtelenül az a felismerés, hogy az érintett emberek nem a problémát jelentik, hanem a megoldás részei: ők adnak arcot az AIDS-járvány ellen folytatott harcunknak, és jelentősen hozzájárulnak a megelőzéshez és gondozáshoz is.

Első kézből tapasztaltam meg azt is, hogy milyen létfontosságú szerepet vállalnak a civil szervezetek a változásért és a tartós eredményekért.
A helyi tudás fejlesztése és a közösségek támogatása bizonyult minden HIV elleni fenntartható program legfontosabb elemének. Ugyanennek a megközelítésnek kell érvényesülnie a katasztrófákra, és más humanitárius kihívásokra reagáló műveleteink esetében is.

Ezután következett az UNICEF-nél szerzett tapasztalata. Meséljen róla. 

Ki ne érezné elkötelezettnek magát aziránt, hogy olyan világot építsen, ahol minden gyermek joga érvényesül?  A UNICEF-nél lehetőségem volt arra, hogy magasabb színvonalú tapasztalatokra tegyek szert  és felkészüljek a jövőre is, miközben azon dolgoztam, hogy mindenhol, minden gyermek igényét kielégítsük.
Ez egybecsengett azzal az elkötelezettségemmel, hogy összekapcsoljuk a katasztrófák utáni helyreállítási és a fejlesztési munkát. A Federáció (Nemzetközi Vöröskereszt) az UNICEF hosszú távú partnere, és azt várom, hogy együtt dolgozhassak a volt kollégáimmal azért, hogy jelentős eredményeket érjünk el a sebezhető közösségek támogatásában.

Milyen az útravalót hozott a Nemzetközi Vöröskereszt főtitkári posztjára?

A Nemzetközi Vöröskeresztnél betöltött posztom lehetőséget ad arra, hogy ötvözzem az évek során összegyűjtött tapasztalatokat és ambíciókat.
A végső cél ugyanaz marad: a veszélyeztetett és sebezhető emberek igényeinek kielégítése és a közösségek felkészítése, hogy azok ellenállóbbá váljanak, és a minimálisra csökkentsék a rájuk leselkedő veszélyek hatását.

A Mozgalmunk erősségeire építek, amely régóta jelen van a közösségekben, egyetemesen elismert emblémák védik és több millió önkéntes szolgálja.
Hosszú szolgálatom, a közösségi munkától kezdve az ENSZ-ben betöltött felsővezetői beosztásokig, valamint a programok vezetésében, a partnerségek építésében és a diplomácia terén szerzett tapasztalataim jól felvérteztek ahhoz, hogy azokat az IFRC főtitkáraként hasznosítsam.
Továbbra is a sérülékeny és veszélyeknek kitett emberek maradnak tevékenységeink központjában és kiépitjük a megfelelő partnerségeket ahhoz, hogy hatékonyan reagáljunk a szükségleteikre.

Melyek a legsürgetőbb kihívások, amelyekkel a humanitárius közösség jelenleg szembesül? 

A humanitárius tér egyre szűkül, a segélyszervezetek dolgozói és önkéntesei egyre többször kerülnek veszélybe. A humanitárius diplomáciát fokozni kell az érintett területekhez való hozzáférés, a lakosság és a segélyszervezetek munkatársai védelme érdekében.
Egyre inkább kihívást jelentenek az elhúzódó természetű válságok, amelyek elmossák a határvonalat a fejlesztés, katasztrófa-elhárítási és helyreállítási tevékenységek között.  A programtervezés, finanszírozás és válaszadás különböző összefüggései kritikusak lehetnek.
A forrásokat a gazdasági nehézségek ellenére növelni kell a rászoruló lakosság megsegítése érdekében a legnagyobb gazdasági nehézségek idején is.
Ez az oka annak, hogy néhány ország képes jól megbirkózni a szélsőséges eseményekkel, míg egy gyengén felkészült országban egy viszonylag alacsony nagyságrendű földrengés is példátlan katasztrófává válhat.  Folytatnunk kell a közösségek felkészítését és ellenálló képességük megerősítését, valamint a hatékony korai előrejelző rendszerek és azonnali cselekvési stratégiák kialakítását.

A jelenlegi előrejelzések is rámutatnak, hogy megnőtt a természeti katasztrófák a gyakorisága, súlyossága és nagysága.

Létezik olyan elméleti irányzat, amely a természeti veszélyek és az ember okozta katasztrófák összefüggésével foglalkozik. Ebből a szemszögből nézve a katasztrófákat nem annyira a szélsőséges események eredményezik, hanem sokkal inkább a nem enyhített sebezhetőségek, a felkészültség hiánya, a nem tervezett urbanizáció, illetve a környezet tiszteletének elmulasztása.
Folytatnunk kell a közösségek felkészítése, rugalmas alkalmazkodóképességének fejlesztése, hatékony korai előrejelző rendszerek és korai cselekvési stratégiák kialakítása terén végzett munkánkat.

Lát-e kockázatot a donor fáradtságra, ahogyan az egyre elhúzódó válságokkal vagy komplex veszélyhelyzetekkel szembesülünk?

Igen, valóban létezik donor fáradtság, a veszélyhelyzetek geo stratégiai helyétől függően és a partnerek érdekétől függően.
Humanitárius küldetésünket nem vezérlik az ilyen megfontolások, és továbbra is együttműködünk minden partnerrel, hogy megadjuk a helyénvaló támogatásokat minden veszélyhelyzettel érintett ország1ban. De keressük az érintett országok kormányainak nagyobb mértékű támogatását és pénzügyi hozzájárulását is.

És mi a helyzet a donorok (adományozók) és a kedvezményezettek közötti szakadék kockázatával? 

Ez a kockázat nem létezik. Azt hiszem azonban, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold Mozgalom, igazi globális hálózat lévén, példaként szolgálhat ennek a megosztottságnak az áthidalására mivel tevékenységeit az egységesség alapelvén és a közös megértésen alapuló elszámoltathatósági szabályokon keresztül mutathatja be.

Ezzel kapcsolatosan, hogy hogyan látja a szerepét főtitkárként? 

Hatékonyan kell irányítanunk a Genfi Titkárságot, amely lehetővé teszi és táplálja a dinamikus együttműködést annak érdekében, hogy bővítsük hatókörünket és fenntartható kapacitásokat építsünk ki, többek között a programok, a kommunikáció és az információk megosztása terén. Kézzelfogható eredményeket kell elérni, amelyeknek minden szereplő büszkén lesz részese.

Mit talált a Nemzetközi Vöröskereszt fő előnyeinek?

A Vöröskereszt és a Vörösfélhold mindig ott van. Így érzékeltem a szervezetet még mielőtt csatlakoztam hozzá, és az észlelés csak erősebb lett, mióta részletes ismereteim a Mozgalomról elmélyültek.
A 189 nemzeti társaság és 17 millió önkéntes hálózatán keresztül páratlan kapacitással rendelkezünk ahhoz, hogy mindenkor a közösségekért dolgozzunk.

Nekünk van a legnagyobb lehetőségünk arra, hogy együttműködjünk a kedvezményezettekkel és olyan megoldásokat tervezzünk, amelyek a közösségekben alapozódnak meg és a helyi kultúrák ismeretére épülnek.
Ennek része a hálózatnak a részeként minden egyes nemzeti társaság egy sokkal nagyobb kollektívához tartozik, amelyben tudunk szolidaritást és a kölcsönös támogatást tudunk kialakítani. Egyedülálló lehetőségünk van arra, hogy megosszuk egymással szakértelmünket, tudásunkat és azokat az erőforrásokat, amelyekből minden egyes nemzeti társaság, és a mi nagyobb közösségünk is előnyöket kovácsolhat.  Valójában a szövetségünk minden tagja egyszerre hozzájárulója és a kedvezményezettje is a közös jónak.

Szövetségünk (IFRC) és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) kiegészítik egymást, amely kiszélesíti a lehetőségeket a Mozgalom tagjai számára, attól függően, hogy ki van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy a legjobb szolgáltatásokat nyújtsa. 
Mi az elképzelése a továbbiakban, hogyan az lendíthetők fel ezek az előnyök? 

A küldetés és az elismert identitás nem elegendő. Ki kell vívnunk a partnereink tiszteletét és meg kell nyernünk a helyünket az asztaluknál. Folyamatosan meg kell mutatnunk hozzáadott értékeinket erőforrásaink megfelelő kezelésén, a koordinált válaszadásainkon és az emberek érdekében előállított eredményeinken keresztül.

Egy szövetségként, még kézzelfoghatóbb elemzést és adatot kell szolgáltatnunk, és szorosan figyelemmel kell kísérnünk helyzetet ahhoz, hogy jobban felfegyverezzük magunkat a válságokra történő reagáláshoz és a humanitárius szükségletek kielégítéséhez. Ebben az új digitális korban, az is elvárás, hogy agilisak legyünk és felmérjük azt a szükséges kritikus tömeget, ami tevékenységeink szempontjából döntő, és amire összpontosíthatunk.

Mit tartana végül sikernek?

Végül, azt szeretném, ha az IFRC és a Genfi Titkársága, legyen “Partner To Go” – az a kiválasztott partner, amelynek naprakész tudásában, koordinációja kiválóságában, hatékony szolgáltatásaiban és kollektív felelősségtudatában megbíznak. Egyszerűen fogalmazva, azt képzelem el, hogy erős nemzeti társaságokon keresztül megteszünk mindent azért, hogy a Nemzetközi Vöröskeresztre essen a választás a mai humanitárius kihívások kezelésében és megoldásában.

Még egy utolsó dolog, hogy hogyan jellemezné magát a vezetőként? 

Egyszerűen egy kolléga, aki komolyan veszi a felelősséget és eredményeket akar elérni veletek együtt.