Ismerj meg minket!

Egy új kezdeményezést indítunk, melyben olyan elhivatott vöröskeresztes munkatársakat kívánunk bemutatni, akik mindennapi munkájukban és életükben is a Vöröskereszt és Vörös Félhold mozgalom alapítója, Henry Dunant, és az általa megfogalmazott hét alapelv szerint küzdenek a világ jobbá tételéért.

Történeteiken keresztül egy új, emberközelibb oldalról is szeretnénk bemutatni hazánk egyik legnagyobb humanitárius szervezetét.

Dunant nyomában – Áldozatkészen a Magyar Vöröskeresztért

Hajnal Mária
Hajnal MáriamunkatársMagyar Vöröskereszt Baranya Megyei Szervezeteszociális munkatárs, pályázati referens, igazgató asszisztens2014 óta

„Ebben a zavaros világban a Vöröskereszt egyetemes értéket képvisel”

Idén tél végén, még a koronavírus-járvány hazai kitörése előtt indult volna el új sorozatunk „Dunant nyomában – Áldozatkészen a Magyar Vöröskeresztért” címmel, melyben olyan elhivatott vöröskeresztes munkatársakat kívántunk bemutatni, akik mindennapi munkájukban és életükben is a Vöröskereszt és Vörös Félhold mozgalom alapítója, Henry Dunant, és az általa megfogalmazott hét alapelv szerint küzdenek a világ jobbá tételéért. A tavasszal Magyarországon is megjelenő koronavírus a Magyar Vöröskeresztet is rengeteg, korábban soha nem tapasztalt helyzet és megoldandó feladat elé állította, melyeken számos munkavállaló és önkéntes hősies segítségével tudtunk csak úrrá lenni. A veszélyhelyzet megmutatta, hogy a humanitárius értékeket követve milyen sokan készek önzetlenül segíteni és emberfeletti teljesítményeket véghezvinni, valamint azt hogy mennyi „hétköznapi hős” dolgozik szervezetünk kötelékében. Közéjük tartozik Hajnal Mária, a Magyar Vöröskereszt Baranya Megyei Szervezetének kollégája, akit elsőként mutatunk be sorozatunkban. Mária egyszerre tevékenykedik mint szociális munkatárs, pályázati referens és igazgatói asszisztens, közben pedig a mindennapokban is a vöröskeresztes szellemiség jegyében igyekszik támogatni környezetét. Történetén keresztül egy új, emberközelibb oldalról is szeretnénk bemutatni hazánk legnagyobb humanitárius szervezetét.

Hogyan kerültél és hogyan lettél Vöröskeresztes?

2014-ben a szervezet akkori vezetője megkért, hogy segítsek egy pályázat módosításában.  Abban az időben meg voltam róla győződve, hogy író leszek, s habár nem volt sok szabadidőm, úgy éreztem, hogy ez a kis feladat belefér még az életembe. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy egyre kevesebbet írok és egyre többet dolgozom. Egerben, egy véradást népszerűsítő flashmobot készítettünk, ahol 200 vöröskeresztes, mint pirosba öltözött katicabogarak vonultak a város utcáján. Mindnyájunknak egyszerre dobbant a szívünk. Ez akkora élmény volt számomra, amely végérvényesen meghatározta a jövőmet. Vöröskeresztes lettem.

Meséld el a legszebb Vöröskeresztes élményed!

Az említett egri flashmob mellett szívesen emlékszem egy 2018-as projektünkre, amelynek keretein belül egy egészségügyi intézmény hófehér falára készítettünk egy színes falfestményt, a véradás és a társadalmi felelősségvállalás üzenetével. Mindenki kivette a részét a munkából, amellyel párhuzamosan csapattá váltunk és ismét megéltem a Vöröskereszt égisze alatt egy közösségi létélményt.

Mi motivál napról-napra?

Hiszek a sorsban. Úgy gondolom, hogy okkal dolgozom a Vöröskeresztnél. Én vagyok Isten keze és lába, használ engem ahhoz, hogy az akarata érvényesülni tudjon. Amíg méltó tudok lenni ahhoz, hogy a szervezet eszmeiségét szolgáljam, addig biztos itt is fogok dolgozni és ezalatt mindig lesz erőm ahhoz, hogy teljesítsem a feladataimat.

Van olyan számodra kedves tárgy, mely a Vöröskereszthez köthető?

Több vöröskeresztes tárgyam is van, a kulcstartótól kezdve a legyezőn át egészen a powerbankig. A kedvencem mégis az az apró vércsepp formájú kitűző, amelyet valamennyi véradó kap az első véradást követően. Ez jelképezi számomra a Vöröskeresztet és az áldozatvállalást.

Mária egyik legkedvesebb vöröskeresztes tárgya egy Solferinóból származó legyező[/caption]

Hogyan éli meg a családod azt, hogy a Magyar Vöröskeresztnél dolgozol?

Két ikerlányom van. Egy alkalommal megkértem őket, fogalmazzák meg, mit jelent számukra, hogy vöröskeresztes vagyok. A szervezett 135. évfordulóján szerettük volna felolvasni. Réka lányom ezt írta: „Az én anyukám Hajnal Mária és a Vöriben dolgozik. Na most ennek megvan az előnye és a hátránya is. Hátránya, hogy semmire sincs ideje, például időpontot foglalni a fogorvoshoz, filmet nézni, pulcsit venni a lányával, főzni, mosni. Mivel én és a testvérem szuper tűrőképességgel rendelkezünk, ezért ezeket csak kéthetente egyszer tesszük szóvá. Előnyei közé tartozik, ha teszem azt kapnék egy agyvérzést a suliban, amelyre szerencsére nincs sok esély, de ha mégis, akkor a mentősökön kívül még a Vöröskereszt is kijönne. Milyen menő lennék, mondjuk nem hinném, hogy egy agyvérzés közepette ez érdekelne a legjobban, de azért mégis csak elégedett lennék.” – Ez pont így van, Réka lányom roppant bölcs: egyszerre vannak előnyei és hátrányai is.

Mit ad számodra a vöröskeresztes munka?

Ebben a szervezetben mindenki megmutathatja a tehetségét, mert szabad utat kap a munkához. Vöröskeresztesként voltam már önkéntes, pályázatíró, irodai asszisztens, véradásszervező. Koordináltam már önkénteseket és közösségi szolgálatosokat is. Szerveztem adománygyűjtéseket, osztásokat és táborokat, de közreműködtem már katasztrófahelyzet kezelésében is. Olykor elfog a kétség, hogy biztosan alkalmas vagyok én ezekre a feladatokra? Azonban minden meg szokott oldódni, ezért meggyőződésem, hogy a helyemen vagyok. Illetve az égiek minden vöröskeresztesre kiemelt figyelmet fordítanak, amely azért megnyugvást ad.

Mit tartasz a Vöröskereszt erősségének?

Az alapelveket. Úgy érzem, ebben a zavaros világban a Vöröskereszt egyetemes értéket képvisel. Ha elbizonytalanodunk egy-egy helyzet kezelésében, mindig van hová nyúlnunk, mert az alapelveket nem gyengíti az idő és a kor szelleme.

Hogyan lehetne a kor elvárásaihoz hangolni a Vöröskereszt munkáját?

Azt gondolom nem kell feltétlenül a változást erőltetni. Minden változik, de kell valami, amely menedéket nyújthat, amely viszonylag állandó és lehetne ez a Vöröskereszt. Az értékeink időtlenek, maradandók, amellyel biztonságot sugallunk. A kor lehetőségeit használnám ki, a kommunikáció változatos csatornáit, mellyel megszólítanám és behívnám az embereket közénk. Persze az ideológia mellett működőképesnek kell maradnunk, így szükség van társadalmi vállalkozásokra az önfenntartásunk végett, de ezeknek a tevékenységeknek is illeszkedni kell a Vöröskereszt eszmeiségéhez.

Kérlek mondj magadról néhány érdekességet!

Két 23 éves ikerlányom van. Hobbimként kiemelném az írást, hiszen amellett, hogy naplót vezetek, rendszeresen jelennek meg publikációim a „Hetedhéthatár” című magazinban.


BEZÁRÁS
Csatlósné Rocska Mariann
Csatlósné Rocska MariannmunkatársMagyar Vöröskereszt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezeteszociális szakmai vezető2000 óta

A legreménytelenebb helyzetekre is van megoldás!

Hogyan kerültél a szervezethez és mikor váltál igazán „vöröskeresztessé”?

Pályafutásomat 2000 decemberében kezdtem a Magyar Vöröskereszt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezeténél. A szervezet tevékenységét ekkor még nem ismertem igazán, annyit tudtam csak, hogy ők szervezik a véradásokat. Folyamatosan tájékozódtam, igyekeztem megismerni új munkahelyem valamennyi feladatát. Az élet viszont rövid időn belül megmutatta számomra az igazi vöröskeresztes munkát, hiszen 2001 márciusában a tiszai árvíz szörnyű pusztítást végzett a megyénkben és a szervezet munkatársaként bekapcsolódtam az elhárítási munkákba. Azt hiszem, az itt tapasztaltak alapján váltam igazán vöröskeresztessé.

Mi a legszebb élményed a Vöröskereszttel?

Nem tudnék egyet kiemelni. Az elmúlt 20 év alatt számtalan olyan hatás ért, amelyek befolyásoltak, pozitív és negatív irányban egyaránt. Feledhetetlen élményt nyújtott például, hogy bekapcsolódhattam az olyan nagy horderejű rendezvények szervezésébe és megvalósításába, mint az Országos Elsősegélynyújtó Verseny vagy az Országos Csecsemő- és Kisdedgondozási Verseny, valamint a katasztrófák áldozatainak megsegítésére megvalósított programok. A karácsonyi szeretetakciók során támogatott családok pillantásai, a vidám ifjúsági és közösségi megmozdulások, egy nehéz, kemény feladat eredményes elvégzése utáni felemelő érzés, a munkatársakkal való együttműködés és az egymásra figyelés mind olyan momentumok, melyekre boldogan gondolok vissza.

Mi motivál a mindennapokban?

Mindig más. Lehet ez az éppen elvégzendő feladat, segítségnyújtás, a szakmai kiteljesedés vagy egyszerűen csak az, hogy jó, amit teszek. Azt gondolom, hogy nem lehet minden nap egyformán tökéletes, de minden napban lehet valami jó.

Számodra mit jelent a Vöröskereszt mozgalmához tartozni?

Felemelő érzés egy világméretű mozgalomhoz tartozni, mint egy aktív fogaskerék. A Magyar Vöröskeresztnél részese lehettem sok olyan akciónak, amelyek közben a segítségre szoruló emberek szemében láthattam meg a reményt és a hitet. A munkánk eredményességét persze sokféleképpen lehetne mérni, de számomra a legmegbízhatóbb módszer egy gyermek mosolya, egy idős hölgy örömkönnye, egy hálás köszönő szó vagy egy köszönő levél.

Mi a kedvenc Vöröskeresztes tárgyad?

Egy újságcikk, amely a Családi Lapban jelent meg hosszú évekkel ezelőtt. Annak idején a megyénkben belvíz okozott súlyos károkat és a szervezet központi támogatásával komoly segítséget tudtunk nyújtani a bajba jutott családoknak. Már az előkészítő feladatokban is aktívan részt vettem, és igyekeztem a munkámat a legjobb tudásom szerint végezni. Az egyik támogatott család különösen közel került hozzám. Biztos voltam, hogy esetükben a segítség az egyik legjobb helyre kerül. Az élethelyzetük megnyugtatóan rendeződött, ugyanakkor a hétköznapok távol is sodortak a velük végzett munka élményeitől. A magazinba egy fényképes beszámoló is készült a családról, amelyből az olvasók megismerhették azt, hogy honnan-hová jutottak a segítségünkkel. A cikk olvasásakor újra az a megfogalmazhatatlan érzés kerített hatalmába, hogy nem tévedtünk és valóban hatékonyan tudtunk segíteni. Azóta is sokszor eszembe jut ennek a családnak a története, ha szakmai kihívás előtt állok. Esetük számomra azt jelképezi, hogy a legreménytelenebb helyzetekre is van megoldás!

A családod hogyan éli meg a Vöröskeresztes életed?

A családomban nem ismeretlenek a segítő szakmák. Édesanyám állami gondozott gyermekek nevelésével foglalkozott, a férjem pedig az egészségügy területén dolgozik. Az évek alatt szó nélkül, csendben alakult ki az a reflex, hogy tavasszal az egész család a vízállásjelentéseket böngészte az árvizektől tartva, télen pedig a havazásról szóló híreket figyeltük. A családtagjaim is tudták, ha „helyzet” van, mennem kell. Egy „vöröskeresztes családban” egy idő után természetessé válik, hogy szabadidejük egy részét kisebb-nagyobb önként vállat munkával töltik. Amikor pakolni kellett, nem volt kérdés kit tudok azonnal mozgósítani. Bármely olyan előttem álló feladatnál, amely több időt kíván a munkaidőmnél, ők adnak nekem lehetőséget, hogy koncentrálni tudjak a feladataimra.

Hogyan változott a munkád az évek alatt?

Annak idején a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezet Családok Átmeneti Otthonában kezdtem el dolgozni. Ám rövid időn belül éreztem, hogy a gyermekvédelem területe nem az én szakmai terepem. Ez után kaptam lehetőséget arra, hogy a klasszikus, vöröskeresztes feladatok ellátásába is bekapcsolódhassak, így én lettem a szociális terület egyik munkatársa. Idővel egyre magasabb pozícióba kerültem, így most a szociális terület megyei szakmai vezetője vagyok, amely széles körű tevékenységek sorát foglalja magába. Szervezetünk nagy szakmai múltra tekint vissza, tevékenységünket ismerik és elismerik megyeszerte. Fontos számomra, hogy fokozzam az elért eredményeket és méltó módon emeljük a szervezet hírnevét.

Mi tartasz a Vöröskereszt erősségének?

Úgy gondolom, hogy az egyik legnagyobb humanitárius szervezetként a legnagyobb erőségünk közé tartozik az országos hálózat, a kapcsolatrendszerünk, önkénteseink és a szakképzett, elhivatott munkatársaink. Meggyőződésem, hogy szervezetünk egyaránt képes értékeinek megőrzésére és a szakmai megújulásra, így növelve az elégedettségét a szolgáltatásainkat igénybe vevőknek, önkénteseknek, támogatóknak egyaránt.

Hogyan lehetne a kor elvárásaihoz hangolni a Vöröskereszt munkáját?

A folyamatosan változó környezetben állandó feladataink közé tartozik az értékteremtési képességünk megőrzése, fejlesztése, egyénenként és vöröskereszt megyei, területi szervezetenként egyaránt. Kulcsfontosságú, hogy megértsük a változás természetéből eredő szükségleteket, és azokra a helyes, a változás alapjait megteremtő válaszokat adjunk. A társadalmi, gazdasági, természeti változások új kihívások elé állítják a Magyar Vöröskeresztet is. Ezek a változások (például az egyre gyakoribb természeti katasztrófák, migráció, rászorulók számának emelkedése, demográfiai változások) gyorsaságot, rugalmasságot, hatékonyságot követelnek és ehhez nélkülözhetetlen a munkavállalók szakmai felkészültsége, elkötelezettsége.


BEZÁRÁS
Gulácsiné Molnár Etelka
Gulácsiné Molnár Etelka munkatársMagyar Vöröskereszt Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezetemegyei véradószervező koordinátor és területi munkatárs1999 óta

„Segíteni másokon, mosolyt csalni az emberek arcára!”

Hogyan kerültél a szervezethez, és hogyan lettél igazi „vöröskeresztes”?

Általános iskolásként kerültem először kapcsolatba a Magyar Vöröskereszttel: az Országos Elsősegélynyújtó-, illetve Csecsemő- és Kisdedgondozási Versenyeken vettem részt. Ezt követően középiskolásként már nem indultam a versenyeken, és más formában sem kötődtem a szervezethez.

Az első munkahelyemen később azonban tagja lettem a munkahelyi Vöröskeresztes Alapszervezetnek. Mivel a családom több tagja is aktív véradó volt, így magam is azzá váltam és a mai napig a véradásszervezés területe áll hozzám legközelebb, az ezzel kapcsolatos feladatokat vállaltam magamra. Az évek előrehaladtával az alapszervezeti titkár pozícióját töltöttem be, emellett pedig az intézet dolgozóival közösen több adománygyűjtést is szervezetünk.

Mi a legszebb Vöröskeresztes élményed?

Rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam a Magyar Vöröskeresztnél töltött időm során. Valamennyire szeretettel gondolok vissza. Ugyanakkor, ha ki kell emelnem egyet, az a 2019-ben Solferinoban megrendezett Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok (IFRC) éves találkozója, ahol több kollégámmal vettünk részt.

Mi motivál napról-napra?

Segíteni másokon, mosolyt csalni az emberek arcára!

Mit jelent számodra a Vöröskereszt mozgalomhoz tartozni, annak részese lenni?

A kezdetektől fogva örömmel tölt el, hogy a szervezetnél dolgozhatok: rengeteg emberrel találkoztam a munkám során, akik közül sokukkal nemcsak remek munkakapcsolatot alakítottam ki, hanem barátságokat is kötöttem.

Van olyan számodra kedves tárgy, amely a munkádhoz köthető?

Az a három plüssmackó, amit a törökszentmiklósi Mozgássérült Csoporttól kapott a területi szervezetünk, a közösen megrendezett 95 éves Magyar Ifjúsági Vöröskereszt évfordulója kapcsán.

Hogyan fejlődtél a Vöröskeresztnél a munkád során?

Úgy gondolom, hogy az évek előrehaladtával számos eredményt értem el munkám során. Több sikeres pályázat megírásában aktívan közreműködtem. Az ifjúsági munkám során több megyei, illetve országos versenyen rangos helyezést értek el csapataink, amelyek felkészítésében én is kivettem a részemet. A területemen három Bázisiskola, illetve egy Bázisóvoda található, akikkel rendszeresen tartom a kapcsolatot és közös rendezvényeket valósítunk meg. Munkámnak köszönhetően, két település is csatlakozott a Humanitárius Települések közé. Egyikük, Szajol az országban elsőként csatlakozott a programhoz.

Úgy gondolom, hogy mindezen eredmények jól tükrözik a munkám eredményességét. Ugyanakkor ki kell emelnem azokat az önkénteseket, akik mindvégig támogattak. Nélkülük nem sikerültek volna ezek a projektek.

Mit tartasz a Vöröskereszt erősségének?

Egyértelműen az önkéntesek odaadását és segítségnyújtását. Országos szinten mintegy 16.000 önkéntes segíti a Magyar Vöröskereszt tevékenységét, ahogy korábban kifejtettem, saját munkám során is megtapasztaltam azt a támogatást az önkéntesek részéről, amely egy sikeres program szerves részét képezi.


BEZÁRÁS